Nyelvtörténeti, szociolingvisztikai és hungarológiai tanulmányút
Az ELTE BTK tanáraiból, doktoranduszaiból és tanszéki demonstrátoraiból álló szakmai csoport 2013 szeptemberének első hetében nyelvtörténeti, szociolingvisztikai és hungarológiai tanulmányúton vett részt Ausztriában és Németországban az ELTE Külügyi Pályázata, az ELTE BTK HÖK és a Campus Hungary Pályázat támogatásával. A szakmai csoport résztvevői: Juhász Dezső a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet igazgatója, Friedrichné Haader Lea és Zelliger Erzsébet ny. egyetemi docensek, Friczné Terbe Erika egyetemi adjunktus, Szentgyörgyi Rudolf egyetemi tanársegéd, Mohay Zsuzsanna és Kósa Csilla Erika PhD-hallgatók, valamint Balogh Erna Kocsis Réka, Korompay Eszter és Krizsai Fruzsina, az ELTE hallgatói, tanszéki demonstrátorok. Fogadó intézményeink Münchenben a Ludwig-Maximilians-Universität Finnugor Intézete, illetve Stuttgartban az Ungarisches Kulturinstitut (Balassi Intézet) voltak.
Tanulmányutunk kiemelten fontos állomása volt a müncheni Bayerische Staatsbibliothek, ahol két, a magyar nyelvtörténet számára kulcsfontosságú nyelvemléket is őriznek. A könyvtár bemutatása során betekinthettünk egyebek közt a létesítmény hozzánk legközelebb álló egységébe, a kelet-európai gyűjteménybe, ahol a magyar részleg található. A magyar nyelvű kódexek modern kiadásainak gyűjtésében a későbbiekben egyetemünk is segítségére lehetne a könyvtárnak. A kézirattár meglátogatása során lehetőségünk nyílt mindkét magyar vonatkozású nyelvemlékük megtekintésére. Mind a Müncheni kódex, mind a Müncheni emlék nagy jelentőségű a magyar nyelvtörténet kutatói, köztük csoportunk tagjai számára.
A Müncheni kódex a legelső ismert magyar nyelvű bibliafordítás újszövetségi részeit, a négy evangéliumot tartalmazza, és az ELTE-n működő Biblia Mediaevalis Hungarica kutatócsoport jelen kutatása számára a kiindulási pontot jelenti a korai magyar párhuzamos bibliafordítások kereshető adatbázisba történő rendezéséhez. A csoport tagjai közül – az említett kutatócsoport tagjain túl is – többen foglalkoztak, illetve foglalkoznak a kódex nyelvével. A nyelvemlék eredetijének megtekintése, óvatos lapozgatása több olyan megfigyelésre is alkalmat adott, melyek még a (kényszerűen fekete-fehér fényképfelvételeket használó) kutatók számára sem nyilvánvalóak. A Müncheni kódex tanulmányozása mellett lehetőségünk nyílt az utóbbi években felfedezett és a nyelvtudomány számára különösen nagy jelentőségű, 16. század elejére datált Müncheni emlék vizsgálatára is. A szakmai konzultációt a csoportunkat kísérő kutató, Haader Lea vezette, aki egyben e nyelvemlék névadója, illetve Sarbak Gáborral együtt első közreadója és nyelvészeti szempontú ismertetője. E nyelvemlék egy görög kódex magyar nyelvű, egyházi és világi szövegeket egyaránt tartalmazó szövegeinek együttese. A magyar vendégszövegek mellett figyelemre méltóak a cigány, a török és a lengyel nyelvű részek is, melyek további kutatásra várnak. Különösen izgalmas a cigány nyelvű szöveg, hiszen eddigi ismereteink szerint ez a legkorábbi cigány nyelvemlék. Ez az információ a Staatsbibliothek munkatársai számára is meglepő újdonságként hatott.
Tanulmányutunk egyik fogadóintézményét, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Finnugor Intézetét Kelemen Mária tanárnő, az intézet magyar lektora mutatta be. Az intézet irodalmi, nyelvészeti és művelődéstörténeti szempontból is megfelelő lehetőséget
teremt a magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés felkeltésére és elmélyítésére. Az ELTE Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszékével fennálló folyamatos kapcsolat mellett a későbbiekben más irányú együttműködésre is sor kerülhet: többek között a finnugrisztika és a magyar nyelvészet tudományterülete, illetve a Münchenben élő magyar közösség nyelvi helyzete jelenthet olyan közös témát, ami tovább erősítheti a két intézet közötti kapcsolattartást.
Másik fogadóintézményünket (ahol az ELTE bérleményében négy éjszakát is eltölthettünk), a stuttgarti Magyar Kultúrintézetet (Ungarisches Kulturinstitut, UKI) az intézmény igazgatója, Ódor László, valamint Szabó Brigitta kultúrreferens segítségével ismerhettük meg. Az intézet változatos programokkal (koncertek, irodalmi estek, tudományos előadások stb.) igyekszik a mintegy 16 ezer főnyi stuttgarti magyarságot megszólítani és látókörében tartani. Az intézet célja továbbá, hogy a kultúra segítségével formálja Magyarország kedvező megítélését, valamint a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődő, magyar felmenőkkel nem rendelkező német anyanyelvű érdeklődők számára is igyekszik programokat kínálni. Az UKI-val való kapcsolat megerősítésére vonatkozó jövőbeli tervünk, hogy az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztai, Dialektológiai Tanszékének oktatói és doktoranduszai az intézet előadássorozatába is bekapcsolódjanak.
Tanulmányutunk állomásai között szerepelt a beuroni bencés monostor, ahol a Vetus Latina Intézet (Vetus Latina-Institut) működik, amelynek munkatársai az ólatin (a 2. századtól bizonyos területeken a 9. századig használt, Vulgata előtti) bibliafordítások fellelhető maradványainak összegyűjtésével és kritikai kiadásával foglalkoznak.
Más fontos kultúrtörténeti helyszínek (pl. a számos magyar vonatkozással büszkélkedhető Tübingen) mellett felkerestünk két ausztriai ciszterci monostort is, Lilienfeldet és Heiligenkreuzot. Lilienfeldben őrzik az egykori apát, Ulrich von Lilienfeld kéziratos munkájának, a „Concordantiae Caritatis”-nak egyik legszebb példányát. Ennek a gyűjteménynek számos kézirata maradt fenn, melyek közül egy gazdagon illusztrált példányt a budapesti Kegyesrendi Központi Könyvtár őriz. Heiligenkreuzcal pedig történelmi kapcsolatban állunk: e monostorból alapították a legelső magyar ciszterci apátságot (Cikádor, ma Bátaszék, Tolna megye). Ugyancsak Heiligenkreuz alapította újjá a török uralom után Zirc monostorát, mely hamarosan a magyarországi ciszterciek központjává vált.
Tanulmányutunk kiemelten fontos állomása volt a müncheni Bayerische Staatsbibliothek, ahol két, a magyar nyelvtörténet számára kulcsfontosságú nyelvemléket is őriznek. A könyvtár bemutatása során betekinthettünk egyebek közt a létesítmény hozzánk legközelebb álló egységébe, a kelet-európai gyűjteménybe, ahol a magyar részleg található. A magyar nyelvű kódexek modern kiadásainak gyűjtésében a későbbiekben egyetemünk is segítségére lehetne a könyvtárnak. A kézirattár meglátogatása során lehetőségünk nyílt mindkét magyar vonatkozású nyelvemlékük megtekintésére. Mind a Müncheni kódex, mind a Müncheni emlék nagy jelentőségű a magyar nyelvtörténet kutatói, köztük csoportunk tagjai számára.
A Müncheni kódex a legelső ismert magyar nyelvű bibliafordítás újszövetségi részeit, a négy evangéliumot tartalmazza, és az ELTE-n működő Biblia Mediaevalis Hungarica kutatócsoport jelen kutatása számára a kiindulási pontot jelenti a korai magyar párhuzamos bibliafordítások kereshető adatbázisba történő rendezéséhez. A csoport tagjai közül – az említett kutatócsoport tagjain túl is – többen foglalkoztak, illetve foglalkoznak a kódex nyelvével. A nyelvemlék eredetijének megtekintése, óvatos lapozgatása több olyan megfigyelésre is alkalmat adott, melyek még a (kényszerűen fekete-fehér fényképfelvételeket használó) kutatók számára sem nyilvánvalóak. A Müncheni kódex tanulmányozása mellett lehetőségünk nyílt az utóbbi években felfedezett és a nyelvtudomány számára különösen nagy jelentőségű, 16. század elejére datált Müncheni emlék vizsgálatára is. A szakmai konzultációt a csoportunkat kísérő kutató, Haader Lea vezette, aki egyben e nyelvemlék névadója, illetve Sarbak Gáborral együtt első közreadója és nyelvészeti szempontú ismertetője. E nyelvemlék egy görög kódex magyar nyelvű, egyházi és világi szövegeket egyaránt tartalmazó szövegeinek együttese. A magyar vendégszövegek mellett figyelemre méltóak a cigány, a török és a lengyel nyelvű részek is, melyek további kutatásra várnak. Különösen izgalmas a cigány nyelvű szöveg, hiszen eddigi ismereteink szerint ez a legkorábbi cigány nyelvemlék. Ez az információ a Staatsbibliothek munkatársai számára is meglepő újdonságként hatott.
Tanulmányutunk egyik fogadóintézményét, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Finnugor Intézetét Kelemen Mária tanárnő, az intézet magyar lektora mutatta be. Az intézet irodalmi, nyelvészeti és művelődéstörténeti szempontból is megfelelő lehetőséget
teremt a magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés felkeltésére és elmélyítésére. Az ELTE Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszékével fennálló folyamatos kapcsolat mellett a későbbiekben más irányú együttműködésre is sor kerülhet: többek között a finnugrisztika és a magyar nyelvészet tudományterülete, illetve a Münchenben élő magyar közösség nyelvi helyzete jelenthet olyan közös témát, ami tovább erősítheti a két intézet közötti kapcsolattartást.
Másik fogadóintézményünket (ahol az ELTE bérleményében négy éjszakát is eltölthettünk), a stuttgarti Magyar Kultúrintézetet (Ungarisches Kulturinstitut, UKI) az intézmény igazgatója, Ódor László, valamint Szabó Brigitta kultúrreferens segítségével ismerhettük meg. Az intézet változatos programokkal (koncertek, irodalmi estek, tudományos előadások stb.) igyekszik a mintegy 16 ezer főnyi stuttgarti magyarságot megszólítani és látókörében tartani. Az intézet célja továbbá, hogy a kultúra segítségével formálja Magyarország kedvező megítélését, valamint a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődő, magyar felmenőkkel nem rendelkező német anyanyelvű érdeklődők számára is igyekszik programokat kínálni. Az UKI-val való kapcsolat megerősítésére vonatkozó jövőbeli tervünk, hogy az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztai, Dialektológiai Tanszékének oktatói és doktoranduszai az intézet előadássorozatába is bekapcsolódjanak.
Tanulmányutunk állomásai között szerepelt a beuroni bencés monostor, ahol a Vetus Latina Intézet (Vetus Latina-Institut) működik, amelynek munkatársai az ólatin (a 2. századtól bizonyos területeken a 9. századig használt, Vulgata előtti) bibliafordítások fellelhető maradványainak összegyűjtésével és kritikai kiadásával foglalkoznak.
Más fontos kultúrtörténeti helyszínek (pl. a számos magyar vonatkozással büszkélkedhető Tübingen) mellett felkerestünk két ausztriai ciszterci monostort is, Lilienfeldet és Heiligenkreuzot. Lilienfeldben őrzik az egykori apát, Ulrich von Lilienfeld kéziratos munkájának, a „Concordantiae Caritatis”-nak egyik legszebb példányát. Ennek a gyűjteménynek számos kézirata maradt fenn, melyek közül egy gazdagon illusztrált példányt a budapesti Kegyesrendi Központi Könyvtár őriz. Heiligenkreuzcal pedig történelmi kapcsolatban állunk: e monostorból alapították a legelső magyar ciszterci apátságot (Cikádor, ma Bátaszék, Tolna megye). Ugyancsak Heiligenkreuz alapította újjá a török uralom után Zirc monostorát, mely hamarosan a magyarországi ciszterciek központjává vált.
2013.09.17.