Interjú az iraki műtárgypusztításról és a műkincs-kereskedelemről

A Közel-Kelet kifosztása hosszú emberöltők óta zajlik – a szemünk elől gondosan elrejtve. Irakban kis túlzással méterenként hevernek több ezer éves műemlékek pár ásónyomnyira a földfelszíntől. Családi vállalkozások amatőr műértőként emelik ki és adják el a pecséteket, agyagtáblákat, domborműrészleteket. Egy komolyabb darab dollártíz- és -százezreket ér. A közel- és távol-keleti, Arab-öböl menti, amerikai gyűjtők megbízottjai titkos találkozókon előbbi összeg sokszorosát fizetik ki, a kicsempészett műtárgyak pedig magánkézbe kerülve eltűnnek, mintha sosem léteztek volna. Dezső Tamással, az ELTE bölcsészkarának dékánjával nem csak az Iszlám Állam (IÁ) által „megfejt” illegális műkincs-kereskedelemről, de a sokkoló méreteket öltő műtárgypusztításról is beszélgettünk. A terrorszervezet harcosai látványos videofelvételeken verik szét a moszuli múzeum szobrait, de a tervezett rombolás csak a látszat. Ahogy az IÁ szomszédságába pár hónapja ellátogató régész-assziriológus jelzi, a háttérben nagyüzemben zajlik az iraki műkincskészlet kifosztása, mely becslések szerint minimum dollárszázmilliókkal segítheti az Iszlám Állam brutális háborúját. Interjú.

Irakban és Szíriában már hosszú ideje nem lehet békés környezetben ásni. A fegyverzajtól mentesebb Erbilbe és Szulemánijjába eljutottam ásatási lelőhelyekről tárgyalni. Pedig az Irakban található műkincsek anyagi értéke – amellett, hogy kulturális kincsként is páratlan, ami ott van – becslések szerint vetekszik a földben rejlő teljes olajkészlettel.

Forrás: mno.hu