A Magyar Tudományos Akadémia újonnan megválasztott tagjai

Az Akadémikusok Gyűlése 2016. május 2-án a délutáni zárt ülésén megválasztotta az MTA új rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait, akik közül Karunk oktatóira is büszkék lehetünk.

Karunk oktatói közül az MTA új rendes tagjai:

I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

Dávidházi Péter

Tatán született 1948-ban. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet kutatóprofesszora, az ELTE Anglisztika Tanszékének professzora, irodalomtörténész. Szűkebb szakterülete: kultusztörténet, kritikatörténet, tudománytörténet. Levelező taggá választása óta új témája, amelynek köréből számos tanulmányt publikált, a bibliai hagyományok újabb irodalmunkban. Sajtó alá rendezte Arany János hun trilógiáját a kritikai kiadás keretében. 2010-től az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöke, 2013-tól az I. Osztály alelnöke, számos hazai és külföldi testület és szerkesztőség tagja. Szaktanulmányai, cikkei mellett nagy jelentőségűek kötetszerkesztései:Párbeszédben Ruttkay Kálmánnal (2014);New Publication Cultures in the Humanities: Exploring the Paradigm Shift. Ed. Péter Dávidházi, Amsterdam University Press, 2014. Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon címmel Gyáni Gábor akadémikussal multidiszciplináris kutatócsoportot vezet.

Tolcsvai Nagy Gábor

Budapesten született 1953-ban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. Bár munkássága a nyelvtudomány több ágára is kiterjed, fő szakterülete a funkcionális kognitív nyelvészet. Levelező taggá választása óta 53 közleménye jelent meg. A magyar nyelvtudományban nevéhez kötődik a kognitív nyelvészeti kutatások legtöbb jelentős eredménye. Egyik legfontosabb munkája A kognitív szemantika (2011) című kötete, mert megjelenésével immár a kognitív szemantika is magas színvonalon van jelen a magyar tudományos életben. Bevezetés a kognitív nyelvészetbe (2013) című munkája a kognitív nyelvészet elméletéről s ezen elméletnek a nyelvleírásban való alkalmazási lehetőségeiről nyújt kézikönyv jellegű informatív összefoglalást.

 

II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya

Kelemen János

Kassán született 1943-ban. Az ELTE BTK Filozófia Intézetének oktatója, professor emeritus. Szűkebb szakterülete az analitikus filozófia, a nyelvelmélet, valamint a klasszikus olasz irodalom (Dante-, Petrarca-kutatások) és olasz filozófiatörténet (Benedetto Croce-kutatások.) Legújabb, 2015-ös könyvében („Komédiámat hívom tanúmul”) a költői nyelv önreflexív rétegeit vizsgálja. Kutatói tevékenysége mellett oktatói munkássága is kiemelkedő: 2008-ig volt az ELTE BTK Filozófiai Tanszékcsoport vezetője, 2012-ig pedig az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskoláját vezette. Tudományszervezőként évente négy-öt nemzetközi konferencia megrendezése fűződik a nevéhez. 117 tételes publikációs listájának harmada idegen nyelven jelent meg.

Solymosi László

Veszprémben született 1944-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a középkori magyar társadalom- és egyháztörténet, oklevél- és pecséttan, forráskiadás. Külföldön is elismert középkorkutató, a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság elnökségi tagja. Levelező tagsága óta majdnem 50 publikációja jelent meg. Másodmagával várostörténeti forráskiadványt tett közzé (Supplementum ad Monumenta civitatis Vesprimiensis, 2010). Négy tanulmányát vezető folyóiratok (Archiv für Diplomatik, Bibliothèque de l’École des chartes) közölték. Tisztázta Szent László király temetkezési helyét, új ismeretekkel gazdagította a korai angol–magyar és itáliai–magyar kapcsolatok történetét. 5 új doktorandusz témavezetője lett, sikeresen védett hallgatói száma 11-ről 15-re nőtt. Sok tanítványa tudományos pályán dolgozik. A Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság elnöke.

Zsoldos Attila

Budapesten született 1962-ben. Jelenleg az MTA BTK Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora. Szűkebb szakterülete a magyar középkor, azon belül az Árpád- és Anjou-kor története. Irányítása mellett a magyar középkorkutatás magas színvonalú tudományos műhelye jött létre az MTA BTK Történettudományi Intézetében. Több mint 250 publikációja jelent meg, köztük 14 (szerzőként, illetve szerkesztőként jegyzett) önálló kötet. Legutóbbi publikációi közül kiemelkedik a Magyarország világi archontológiája 1000–1301 című, 2015-ben Akadémiai Díjjal kitüntetett kötet, amely a magyar középkor archontológiai kézikönyvsorozatának az Árpád-kor időszakát feldolgozó darabja. A tudományos közéletben példamutatóan sokoldalú tevékenységet fejt ki. Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának 2014-ben újraválasztott osztályelnök-helyettese, számos bizottság és rangos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.


Karunk oktatói közül az MTA új levelező tagjai:

II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya

Benkő Elek

1954-ben született. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója. A magyar középkori régészet vezető kutatója. A nevével jelzett 6 önálló és további 3, társszerzőségben megjelent könyve monografikus jellegű. Kiemelkedő jelentőségű a középkori Keresztúr szék régészeti topográfiája, A középkori Székelyföld című monográfia, a középkori harangöntésről és a zarándokjelvényekről írt könyve, a székelyföldi középkori mezővárosokról, a székelyföldi középkori udvarház és nemesség problémájáról, az erdélyi középkori bronzművességről és a székely írásról (rovásírás) készített monográfiái. E művek mellett 66 cikk és 81 lexikonszócikk szerzője. Külön említendő A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon című kétkötetes és az In medio regni Hungariae című, kézikönyv jellegű tanulmánykötet megírásában és szerkesztésében nyújtott teljesítménye. Külső alapító tagja az ELTE Régészet Doktori Programjának, előadásokat tart a Babeş-Bolyai Egyetem magyar nyelvű tagozatán. 2012 óta önálló doktorátusvezetői joga van a romániai egyetemeken.

Kövér György

1949-ben született. Egyetemi tanár, az ELTE BTK Történelmi Doktori Iskola Társadalomtörténeti programjának vezetője, az MTA Tudományetikai Bizottság tagja, az MTA Történettudományi Bizottság tagja, az MTA Gazdaságtörténeti Albizottság elnöke, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Bizottság Magyar Tagozatának elnöke. Szakterülete a 19–20. századi magyar gazdaságtörténet, a banktörténet; a dualizmus kori magyar társadalomtörténet; az 1945 utáni biografikus politikatörténet és a történetírás elmélete és módszertana. Legismertebb művei a dualizmus korának magyar gazdaságtörténetéről szólnak (Iparosodás agrárországban, 1982; Egy krach anatómiája,1986), egyetemi tankönyvet írt (Gyáni Gáborral) Magyarország 19–20. századi társadalomtörténetéről (a munka angolul az Egyesült Államokban is megjelent, és itthon hat kiadásban látott napvilágot: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, 1998). Úttörő vállalkozás a nem politikai életrajzként készült Losonczy Géza 1917–1957 című monográfiája. 2011-ben jelent meg A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek című, korszakos jelentőségű mikrotörténeti monográfiája, amely 2012-ben Akadémiai Díjban részesült.


Forrás: mta.hu

2016.05.03.