2017.06.23. péntek   
.: Home :.    »    Menü  
  
   
   
   
   
   
   
   
   
.:  :.
   

Új díszdoktorokat avatott az ELTE a Pázmány-napon


Ünnepi közgyűlést tartott az ELTE Szenátusa az egyetem alapításának tiszteletére. A Pázmány-nap idei felkért előadója 2017. május 12-én Kósa László akadémikus, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének professor emeritusa volt. Díszdoktorrá avatták Csiszár Imrét, a BME professor emeritusát, Mark Griffiths-t, a Notthigham Trent Egyetem pszichológia professzorát, Mesterházi Zsuzsannát, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar professor emeritusát és Szabó Miklóst, az ELTE BTK professor emeritusát, az ELTE korábbi rektorát.

A Pázmány-napi előadást minden évben az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről az Aula Magnában; idén Kósa László Széchenyi-díjas akadémikus, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének professor emeritusa beszélt Reformáció Magyarországon címmel. Az egyházak és a társadalom kapcsolatának kérdéseivel sokat foglalkozó professzor ezúttal a magyarországi reformáció ritkábban emlegetett vonatkozására, a katolicizmussal való párhuzamos jelenlétére, így a magyar kultúra sajátos felekezeti tagolódására kívánta felhívni a figyelmet. A 16. századtól a 20. század közepének szekularizációjáig a kultúra, a tudomány és a hétköznapi élet területén jól kitapintható katolikus-protestáns kettősség számtalan értéket teremtett, mondta.  A hosszú időn át tartó együttélés és küzdelem fontos állomása volt például az egyetem alapítása 1635-ben, amivel a hitvitázó Pázmány Péter a protestantizmus megtörésére is tett kísérletet. Az egyetem később mégis annak ellenére lett kiemelkedő intézménye a magyar kultúrának és tudománynak, hogy a változó lendülettel és módszerekkel a 18. század végéig tartó rekatolizációs és ellenreformációs folyamat jelentős változásokat ugyan elért, de teljes sikert a protestánsokkal szemben nem aratott. Veszteség lenne elfeledkezni azokról a javakról, zárta előadását, melyekkel a vallási rétegződés a magyar társadalmat és kultúrát nagyban gazdagította.

Az előadást követően Mezey Barna, az egyetem rektora átadta Kósa Lászlónak, az előadás prelegálójának az egyetem Jubileumi Ezüst Emlékérmét. (A professzorral készített interjúnkat itt olvashatja.)


A szenátus ünnepi közgyűlése négy kiemelkedő szakember kitüntetésével folytatódott. Az egyetem olyan elismert és nagyhatású tudósoknak adományozza a „Doctor et professor honoris causa” címet, akik hosszú ideje eredményesen működnek együtt egyetemünkkel.

A Természettudományi Kar felterjesztésére díszdoktorrá avatták Csiszár Imrét, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusát, akinek munkásságát Surján Péter, a TTK dékánja ismertette.

Csiszár Imre a BME professor emeritusa, az MTA rendes tagja. 1961-ben szerzett matematikusi diplomát az ELTE-n. Végzése után rögtön a Matematikai Kutató Intézetbe (ma MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézet) került, ahol előbb az Információelméleti Csoportot, majd a Sztochasztika Osztályt vezette. 1972-től 2008-ig egyetemi tanárként dolgozott az ELTE Valószínűségelméleti és Statisztika Tanszékén, emellett a BME-n is tanított. A Rényi Intézet kutatóprofesszor emeritusának kutatásai széles kört ölelnek fel: bár már korai munkái is információelméleti témákkal foglalkoztak, több kiemelkedő eredményt ért el a csoportokon értelmezett valószínűségi mértékek témakörében is. Később jelentős eredményeket mutatott fel a kódelmélet területén is. Körner Jánossal közösen írt könyve a matematikusok több generációjának nyújtott alapvető ismereteket az információelmélet tanulmányozásához. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor, munkásságát több hazai és külföldi tudományos díjjal ismerték el.

Csiszár Imre nagy megtiszteltetésként fogadta a díszdoktori címet, mint elmondta, mindig magáénak érezte az ELTE közegét, itt végezte tanulmányait, majd jó ideig munkahelye is volt az egyetem. A professzor köszönetet mondott mindazoknak, akik a matematikusi pályán segítették: édesapjának, aki a matematika iránti érdeklődését felkeltette, Rényi Alfrédnak, a magyar valószínűségszámítási iskola atyjának, valamint kollégáinak.


A Pedagógiai és Pszichológiai Kar felterjesztésére vehette át a díszdoktori címet Mark Griffiths, a Notthigham Trent Egyetem pszichológiaprofesszora, akinek érdemeit Demetrovics Zsolt dékán méltatta.  

Mark Griffiths a brit Pszichológiai Társaság tagja. Szakmai érdeklődésének fókuszában a viselkedési addikciók, azon belül elsődlegesen a szerencsejáték- és a videójáték-függőség problémája áll. A témakör egyik legelismertebb kutatója, mintegy 550 referált folyóiratban jelent meg tudományos publikációja, 5 saját könyv és mintegy 140 könyvfejezet fűződik a nevéhez. Tanácsadóként dolgozott a norvég kormány megbízásából, és részt vett az Egyesült Államok szerencsejáték-addikciók hatásával foglalkozó bizottságának munkájában. Az ELTE-vel való kapcsolata túlmutat a doktori hallgatók mentorálásán. Számos további kutatói együttműködés és hallgatói-oktatói csere valósult meg közreműködésével a két egyetem között.

Az új díszdoktor köszönetet mondott az ELTE és a PPK vezetésének, különösképpen Demetrovics Zsolt dékánnak, akivel hét éve szorosan együttműködnek. Szerencsésnek érzi magát, mondta, mert a hobbija a munkája.  A – rá például munkájában jellemző – lelkesedést és szenvedélyt úgy a legkönnyebb megkülönböztetni a függőségtől, tette hozzá, hogy előbbiek gazdagítják az életet, utóbbi pedig szegényíti.


A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar felterjesztésére díszdoktori kitüntetést kapott Mesterházi Zsuzsanna, akinek iskolateremtő munkásságát Zászkaliczky Péter dékán mutatta be.

Mesterházi Zsuzsanna az ELTE professor emeritusa, a gyógypedagógia nemzetközileg is széles körben ismert, iskolateremtő tanára és kutatója. Főigazgatóként ő irányította az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának jogelőd intézményét, majd a 2000-ben bekövetkezett integrációt követően a kar első vezetőjeként sokat tett azért, hogy a gyógypedagógia, a gyógypedagógus-képzés és a gyógypedagógiai kar elnyerje méltó rangját és helyét az ország vezető tudományegyetemének sokszínű képzési és kutatási portfóliójában. Tevékenyen vett részt szaktudománya mindhárom képzési ciklusra kiterjedő, teljes körű képzési spektrumának létrehozásában, először az egyetemi képzés, majd a mesterszak elindításában, később kidolgozta és vezette az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában létrejött Gyógypedagógia programot.

A „Doctor et professor honoris causa” címmel kitüntetett szakember köszönetét fejezte ki tanítómestereinek, munkatársainak és tanítványainak. Elődei közül Ranschburg Pált, Kozmutza Flórát és Illyés Sándort emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a múlt mellett a jelennek éppúgy köszönettel tartozik. (Mesterházi Zsuzsannával készített interjúnkat itt olvashatja.)


A Bölcsészettudományi Kar felterjesztését támogatva vehette át a díszdoktori kitüntetést Szabó Miklós professor emeritus, akinek szakmai életútját Borhy László dékán idézte fel.

Szabó Miklós 1963-ban szerzett régészet–latin szakos diplomát az ELTE-n. Pályafutását a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte, majd a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében folytatta. 1978-tól félállásban, 1987-től teljes állásban oktatott a BTK-n, ahol alapjaitól felépítette a klasszika archaeológia szakot. Az 1995-ben alakult Régészettudományi Intézetet tíz évig vezette. 1993-tól két cikluson át volt az ELTE rektora. Legnagyobb eredménye annak az úttörő, és azóta világszerte alkalmazott eljárásnak a kidolgozása, amellyel a klasszika archaeológia módszereit kiterjesztette a kelta művészet vizsgálatára. A franciaországi Bibractéban a vezetésével feltárt kora császárkori fórum és bazilika különös nemzetközi figyelmet kapott.

Köszönőbeszédében a kitüntetett felidézte az ELTE-n eltöltött negyven esztendőt, köztük azokat az éveket, melyek során az ELTE korábbi rektoraként megismerhette az egyetem sokszínű szellemi potenciálját, és ő avathatott díszdoktorokat. A díszdoktori cím arra kötelezi, tette hozzá, hogy a továbbiakban is erejéhez mérten mindent megtegyen az ELTE gyarapodásáért. (Szabó Miklóssal készített interjúnkat itt találja.)  


A közgyűlésen az ELTE BTK Zenei Tanszék vegyes kórusa Kodály Zoltán Szép könyörgés című művét adta elő, majd a Nagyszombati himnusszal búcsúztatták méltóképpen az ünnepi alkalmat Mindszenty Zsuzsánna vezényletével.


A képen: Kósa László Széchenyi-díjas akadémikus, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének professor emeritusa

A képen: Szabó Miklós, az ELTE BTK professor emeritusa, az ELTE korábbi rektora


Forrás: elte.hu


.:   Portálkezelői menü  •   Tartalom módosítása  •  Utolsó módosítás: 2017.05.15.      :.
.: facebook :..: iwiw :.
 ESEMÉNYNAPTÁR   
2017 június
H K Sz Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
 ESEMÉNYEK   
Keresik 2017 legjobb oroszdolgozatát
Az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért keresi 2017 legjobb, orosz témájú tudományos dolgozatát két kategóriában. Részletek »
III. Forráskutatás, forráskiadás, tudománytörténet konferencia
Az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetében működő forráskutató műhely a forráskutatással, forráskiadással foglalkozó szakemberek egyedi találkozóját rendezi meg 2017. november 16-17-én, amelyre június 15-ig várják az előadni kívánó kutatók jelentkezését. Részletek »
Tájékoztató az ősszel induló portugál minorról
A portugál minor szakirányt a bolognai rendszerben bármely alapszakos, portugál nyelvtudással nem rendelkező ELTE hallgató választhatja. Részletek »
 Tervezte ::  .: ELTE IIG WDG.IWDG :.
  © 2 0 1 0 - 2 0 1 6   E L T E   B Ö L C S É S Z E T T U D O M Á N Y I   K A R     M i n d e n   j o g   f e n n t a r t v a .
Cím :: ELTE BTK – 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A.,   •   Telefon :: (+36) 1 411 6500   •   (+36) 1 411 6700   •   (+36) 1 411 6900   •   Webform :: küldje el véleményét!