Az egyetem és a tehetséggondozás témaköre egymástól lényegileg szétválaszthatatlanok. Hiszen mi más lenne az egyetemi munka lényege, mint a tehetséges fiatalok és a tapasztalattal, tudással rendelkező oktatók egymásra találása? Egy jól működő felsőoktatás olyan rendszert alakít ki, ahol a tudásra vágyó fiatalok viszonylag könnyen képesek megtalálni a tehetségüknek, érdeklődésüknek leginkább megfelelő intézményt, szakot, tanárokat. Egy jól működő felsőoktatási intézmény pedig képes felismerni hallgatóiban a tehetséget, képes olyan ösztönző, szellemileg inspiráló közeget kínálni, ahol a kölcsönös érdeklődés és a termékeny verseny légköre ad teret a tehetségek legtermékenyebb kibontakozásának, képes a legjobb teljesítményt kihozni belőlük, és a valós tudományos teljesítményt képes megfelelően értékelni, jutalmazni.
    Az egyéni hallgatói tudományos munka hagyományos műhelyei a tudományos diákkörök. A diákköri munka valójában egy adott szakterület tudományos közéletének működését szimulálja azzal, hogy az egyéni kutatómunka eredményeképp létrejött dolgozatokat szigorú szakmai fórumok előtt kell megvédeni. A kari szinten legjobbnak bizonyult hallgatók kétévente országos találkozó keretében mérkőznek meg egymással. Az OTDK-ra eljutott dolgozatokról az adott szakterület két elismert szakembere készít opponensi bírálatot, amelyre nyilvános előadás keretében kell válaszolni. A diákköri dolgozatok szakmai minősége eléri, vagy inkább meghaladja a szakdolgozatoktól elvárt színvonalat. Az OTDK-szereplés jelentőségét jelzi, hogy a helyezést elért dolgozatokat automatikusan elfogadják szakdolgozatként; a jó diákköri teljesítmény a PhD-felvételik során is nagyon jó ajánlólevelet jelentenek. Az idei, egri országos diákköri konferenciára karunkról száznál is több hallgató szerepel.
      Az ELTE nagy múltú, sok nagyszerű tudóst felkészítő és útjára bocsátó szakkollégiuma az Eötvös József Collegium hallgatóinak kétharmada bölcsész. A kollégium a szakos tanrendekhez kapcsolódva saját hallgatói számára kis létszámú, emelt színvonalú szakszemináriumokat szervez, esetenként – kihasználva az MTA Irodalomtudományi Intézetével való „társbérlet” adta lehetőséget – külső előadókat felkérve azok vezetésére. A Collegiumban a szakmai munka műhelyi keretekben folyik. A collegistáknak magas szintű követelményeknek kell megfelelniük, az egyetemi képzést kiegészítő kurzusokon vesznek részt, valamint teljesítik az adott műhely szakmai követelményeit. A műhelymunka mellett a Collegium elvárásai közé tartozik a nyelvvizsga és a legalább jó átlag követelménye is. A collegisták széleskörű tájékozottságát nemcsak a bölcsészek és a TTK-sok állandó érintkezése segíti elő, hanem különféle rendezvények is: Eötvös Szerdák, Eötvös Konferencia, Drámakör, Eötvös Napok, Szakkollégiumi Fesztivál.
      Az egyetemi Hallgatói Követelményrendszer az egyéni tehetséggondozás külön formáiként nevesíti a tutori rendszert és a honoráciorképzést. A tutorálás a kiemelkedő képességű hallgató tehetségének kibontakozását segítő, a választott szakterületre vonatkozó tudás elmélyítését, a tudományos kutatáshoz tartozó készségek kifejlesztését szolgáló sajátos képzési forma, melynek során a hallgató egyéni tanulmányi követelményeket teljesít, egyéni ütemezésű munkaterv vagy kutatási terv alapján, egy vele személyes kapcsolatban lévő, őt segítő, motiváló, előrehaladását ellenőrző oktató, a tutor támogatásával. (lásd HKR 26. § 1) A tutor feladatköre hasonló a doktori képzés témavezetőjéhez. A tutorálás keretében végzett tevékenység során a hallgató szakos tantervi követelményeit vagy szakján kívüli tanegységeket – előfeltételek alóli mentességgel – teljesíti valamely, az adott tanegységek teljesítésére meghirdetett kurzus követelményeit óraszámban és/vagy tartalomban jelentősen meghaladó, számára meghirdetett, egyéni kurzus teljesítésével. A tutori program keretében arra is lehetőség nyílik, hogy a pregraduális hallgató az MA képzés tanegységeit is látogathassa és teljesíthesse. A tutorálást a már korábban is ismert kivételes tanulmányi rend intézményétől az különbözteti meg, hogy a belépést sokkal szigorúbb feltételekhez köti. A pályázók által benyújtott, a választott tutorral együtt kidolgozott tanulmányi tervet egy erre a célra létrehozott kari bizottság bírálja el és engedélyezi legfeljebb két szemeszter időtartamra. A tutorálási programban részt vevő hallgató – csakúgy, mint a vezető tanára – félévente részletes jelentést köteles írni a tanulmányi terv teljesítéséről.
       Az egyéni tehetséggondozás régóta ismert formája a demonstrátori intézmény. Demonstrátori megbízatást pályázat útján, általában egy tanévre lehet elnyerni. Az egyes tanszékek által kiírt pályázatok kiemelkedő képességű hallgatók foglalkoztatását teszik lehetővé azzal a céllal, hogy a demonstrátori megbízást elnyerő hallgatók bekapcsolódhassanak egy-egy tanszék, intézet mindennapi életébe. A demonstrátorok elláthatnak hivatali, „tanársegédi” jellegű feladatokat, közreműködhetnek például az előadásokhoz szükséges anyagok, eszközök előkészítésében, kezelésében, tudományos rendezvények szervezésében, lebonyolításában; foglalkozhatnak az adott szak gólyáival, de ezen túl közvetlen vezető tanáruk, mentoruk vezetésével feladatokat vállalhatnak az adott tanszéken folyó tudományos projectekben is. A demonstrátori munka jó lehetőséget nyújt a klasszikus mester-tanítványi kapcsolatok kialakításához és elmélyítéséhez, és ezzel gyakran mintegy a doktori képzés „előszobájának” tekinthető.
       Fontos szerepet töltenek be a tehetségek kiválasztása és támogatása terén a különböző egyetemi pályázatok. A nemzetközi tapasztalatszerzést, tájékozódást segítik a különböző mobilitási pályázatok: elsősorban az Erasmus, a CEEPUS és az egyetemközi együttműködési programok.