Bojti Zsolt, az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet adjunktusa Queer Reading Practices and Sexology in Fin-de-Siècle Literature: Wilde, Stenbock, Prime-Stevenson című monográfiája (Routledge, 2025) az irodalmi magyarságképet vizsgálja az európai orvostudomány és a szexualitás angol-amerikai irodalomtörténete keresztmetszetében 1890-től 1906-ig. A könyv a századforduló szexológiai ismereteinek létrejöttét és transznacionális terjesztését helyezi fókuszba. Alább a szerző beszámolója olvasható.
A figyelem középpontjában három transznacionálisan mobilis szerző művei állnak: Oscar Wilde és az általa írt Dorian Gray arcképe (1890/91) és a neki tulajdonított Teleny (1893); Stanislaus Eric Stenbock gróf „A vámpír igaz története” (1894) című novellája; valamint Edward Prime-Stevenson Imre: Egy emlékirat (1906) című kisregénye.
Az elemzés a magyar kultúrára való utalásokon alapul mind a négy műben,
hogy bemutassam, hogyan fogalmazták meg a „magyarságot” és az azonos neműek iránti vágyat a német nyelvű Közép-Európából származó új szexualitás- osztályozási tudomány fényében. Az időszerű irodalmi szemlélet és a „kultúralista” megközelítés előtérbe helyezésével ez a kutatás nem anglocentrikus, hanem nyelvtől és nemzetiségtől független betekintést nyújt, új fényt vetve a késő viktoriánus olvasók interdiszciplináris olvasási gyakorlataira és arra, hogy azok hogyan járultak hozzá a századfordulós prózairodalom történetéhez.
Douglas Pretsell (Keele University) szerint „A homoszexualitás egy magyar által alkotott új szó, ezért teljesen helyénvaló, hogy éppen akkor, amikor ez a szó vált az azonos neműek iránti vonzalom kifejezésére, irodalmi divat lett a magyarbarát/homofil irodalom. Ez a könyv élénk beszámolót ad három íróról – Wilde-ról, Stenbockról és Prime Stevensonról –, akik a századforduló előtt és után a magyarosságot queer motívumként használták fel”.
Tom Ue (Cape Breton University és Royal Historical Society) olvasatában a könyv „üdvözlendő hozzájárulás a 19. századi tanulmányokhoz. Bojti gazdag és művelt módon fedezi fel újra ezen gondolkodók és írók közötti szinergiákat; és különösen a nehezen megfogható Prime-Stevenson életének és munkásságának alapos vizsgálata úttörő jelentőségű. Bojti archívumokban talált eredményeit érdekes módon mutatja be, és alapos elemzései sok újat tárnak fel. Sokat tanultam a Queer Reading Practices and Sexology című műből. Ez egy nagyszerű kutató munkája, amely eddigi karrierje csúcsa”.
S. Brook Cameron (Queen’s University) kritikájában arról ír, hogy „ez a könyv kutatók és hallgatók részéről régen várt tudományos forrás a 19. század végi irodalomról és szexológiáról. Megváltoztatja az eddigi elképzeléseinket arról, hogy a századfordulón az irodalom hogyan hatott az orvostudományra, és fordítva; sőt, merész interdiszciplináris elemzése arra késztet minket, hogy újragondoljuk a korszakok és a nemzeti irodalmak határait, és arra ösztönöz, hogy a kanonikus és nem kanonikus szövegeket egymás mellett olvassuk, hogy gazdagabb képet kapjunk a szexuális kategóriák modern feltalálásáról és a viktoriánus olvasók által alkalmazott polihisztorikus gyakorlatokról. A Queer Reading Practices and Sexology in Fin-de-Siècle Literature jelentős munka irodalomtudományi és queer kultúrtörténeti szempontból is”.