A kínai pecsétek esztétikája

A kínai pecsétnyomatok kialakulása és rajzolata szoros kapcsolatban áll a kínai írásbeliség fejlődésével, hiszen a császárság-kori írásjegyek többnyire négyzetes tömbbe vésett karakterek voltak (ld. kis pecsétírás), ez pedig a pecsétnyomatok formájára is jelentős hatást gyakorolt. A pecséteket a régi időkben az okiratok, császári rendeletek hitelesítésére használták, de számos kevésbé formális változatukkal is találkozhatunk magánleveleken vagy műalkotásokon, ahol a pecsétnyomatok formája és elhelyezése újabb művészi dimenziót adott az alkotásoknak. Ezeken a képeken és kalligráfiákon a készítő, és a későbbi tulajdonosok, gyűjtők névjegy-pecsétjei láthatók. A legtöbb pecsétre a tulajdonosa nevét vésték, a kormányzati dokumentumokon használtak azonban általában a hivatal nevét tartalmazták, nem pedig egy tisztviselőét. A pecsétkő alapanyaga többnyire valamilyen zsírkő vagy faragható értékes kő, pl. szerpentinit, jáde vagy nemesfém, illetve elefántcsont volt, felső részüket gyakran kis szoborrá alakították. A pecsétnyomatok jellegzetes piros színét a porrá őrölt cinóber ásvány adta, amelyet növényi olajjal kevertek össze.

A pecséteket ma is előszeretettel használják Kínában, ennek köszönhetően ez egy napjainkban is élő, különleges alkalmazott művészeti forma, melynek kiemelkedő értékeit az is mutatja, hogy 2009-ben a kínai pecsétművészet felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Az előadásból a hallgatók többek között megtudhatják, hogy milyen jellegzetességei voltak a császári pecséteknek, és hogyan kellett megfelelően elhelyezni a festményeken, kalligráfiákon a pecsétnyomatot.

Horváth Janisz tipográfus, kalligráfus, az ELTE Konfuciusz Intézet festészeti és kalligráfia kurzusainak vezető oktatója.