A lepra szélsőséges megjelenési formái az avar kori Duna-Tisza közén

2023.01.27.

Az Európai Kutatási Tanács (ERC) Synergy Grant pályázatán támogatást nyert, Kelet-Közép-Európa i.sz. 5–9. századi népességtörténetének mélyebb megismerését célul kitűző HistoGenes projekt keretében lehetőség nyílt egy, a mai Szeged közelében a 2000-es évek elején feltárt, avar kori (i.sz. késő 7. századi) temető – Kiskundorozsma–Daruhalom-dűlő II. – emberi csontvázleleteinek részletes történeti antropológiai vizsgálatára. Az elsősorban a csontvázon is nyomot hagyó fertőző megbetegedésekre (pl.: tuberkulózis és lepra) fókuszáló kutatásban az ELTE BTK Régészettudományi Intézet (Budapest) és az SZTE TTIK Embertani Tanszék (Szeged) mellett az MNM Nemzeti Régészeti Intézet (Budapest), az UCL Klinikai Mikrobiológiai Központ (London) és az UoB Mikrobiológiai és Infektológiai Intézet (Birmingham) munkatársai is részt vettek. A közös munka eredményeként született első, a lepra szélsőséges megjelenési formáit és az azokkal járó biológiai következményeket két, a daruhalmi temetőből származó középkorú egyén példáján keresztül bemutató, Kari Publikációs Díjban is részesült tanulmány a PLOS ONE multidiszciplináris folyóirat júniusi számában jelent meg.

A Hansen-féle kórként is ismert lepra egy, az emberiséget már évezredek óta sújtó, bakteriális eredetű fertőző megbetegedés. A fertőzésre az emberi szervezet rendkívül változatos módon reagálhat – a betegség két szélsőséges megjelenési formája a tuberkuloid lepra és a leprómás lepra. Előbbi egy kevésbé fertőző, általában csak a test egy-egy területére kiterjedő (lokalizált), míg utóbbi egy rendkívül ragályos, a test egészét érintő (szisztémás) típus.

A történeti antropológiai vizsgálatok során a lepra különböző megjelenési formái a betegséghez köthető elváltozások csontvázon belüli eloszlási mintázata alapján diagnosztizálhatók.

Tuberkuloid lepra esetén általában csak a kéz-, illetve lábcsontok érintettek, míg leprómás lepra esetén a kéz-, illetve lábcsontok mellett az arc orr környéki régióját is megtámadja a betegség.

A Kiskundorozsma–Daruhalom-dűlő II. avar kori temető 271. sírjában talált középkorú férfi csontvázmaradványain az arc orr környéki régiója mellett mindkét kéz és láb csontjain is előfordulnak olyan elváltozások, amik Hansen-féle kórra utalnak. Mindezekből a PLOS ONE júniusi számában megjelent tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a bemutatott egyén leprómás leprában szenvedhetett, ami hosszú évek alatt az érintett területek súlyos torzulásához, deformálódásához, ezzel összefüggésben pedig fogyatékossághoz és életminőség-romláshoz vezethetett. A betegség miatt a középkorú férfi olyan, normál körülmények között a mindennapok természetes részét képező tevékenységek elvégzésében is nehézségekbe ütközhetett, mint az étkezés, az állás, vagy a járás.

A tanulmányban ismertetett másik egyén, a Kiskundorozsma–Daruhalom-dűlő II. avar kori temető 520. sírjából előkerült középkorú nő csontvázán csak a lábcsontokon voltak Hansen-féle kórra utaló elváltozások, így ő feltehetően a betegség másik szélsőséges megjelenési formájában, tuberkuloid leprában szenvedett. A lábak torzulása, deformálódása miatt a középkorú nőnek is nehézségei támadhattak az állásban és járásban, emiatt pedig a mindennapi teendők ellátásában.

A HistoGenes 856453 ERC Synergy Grant nemzetközi projekt keretében megvalósult kutatás eredményei révén bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen biológiai következményekkel járhatott a lepra szélsőséges megjelenési formáiban szenvedni a Duna–Tisza köze avar korában.

A tanulmány szerzője Spekker Olga, a Régészettudományi Intézet tudományos munkatársa. A teljes publikáció itt olvasható.