A nyitó program Julia Ruszina jekatyerinburgi történész előadása volt a Szekfű Gyula Könyvtárban. A téma az ötven évvel ezelőtt, 1968 augusztusában Moszkvában a Vörös téren lezajlott demonstráció volt. A magyar tudományos életben kevéssé tárgyalt esemény lényege az volt, hogy az 1968-as csehszlovákiai események kapcsán a központi állásfoglalással szembe menő magánvéleménynek adott hangot nyilvánosan a Szovjetunió központjában. A számszerűleg talán jelentéktelennek tekinthető tüntetés jelentősége abban állt, hogy merészen élt a szólásszabadság jogával az orosz-szovjet államiság mindenkori legfontosabb színhelyén, a Vörös téren. A résztvevőkből nőtt ki a későbbiekben az első orosz Helsinki Bizottság.   

Az 1960-as évek hangulatának komoly társadalmi-politikai felidézése után ugyanez a korszak elevenedett meg énekhangban és gitárzenében. A Russian Dolls formáció Szabó Kata doktorandusz gyönyörű énekével Zsanna Bicsevszkaját hozta el a könyvtárba. Majd következett a 80-as évek felelevenítése a Kino együttes dalával, végül pedig napjaink zenei kínálata Vaszja Oblomov számával. Komoly szervezői szigornak köszönhető, hogy a közös éneklés nem ragadta magával a közönséget annyira, hogy lemaradjanak az előadásmorzsákról, amelyeket egy emelettel feljebb lehetett felcsipegetni a Ruszisztikai Módszertani Kabinetben.

Az elmúlt évek tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a ruszisztikás kutatói éjszakák egyik legnépszerűbb előadója Filippov Szergej. Idén Nyesztor Mahno anarhista forradalmár politikai nézeteit vette górcső alá, és a tőle megszokott könnyed humorral tette befogadhatóvá a száz évvel ezelőtti történelmi korszak nagyon is súlyos dilemmáit. Gyóni Gábor ugyanebben a történelmi zónában mozgott előadásával: a cári család kivégzésével kapcsolatos újabb forrásfeldolgozások eredményeit ismertette. Humorral nem tudta megfűszerezni mondandóját, épp ellenkezőleg. Az előadás végén elnézést kért a hallgatóságtól, amiért ilyen „gyalázatos” történések felidézésére vállalkozott. Gyimesi Zsuzsanna az 1910-es évek végét és az 1920-as évek elejét egy olyan művész szemüvegén keresztül láttatta, aki mind személyes sorsa alakulása, mind a társadalmat sújtó rettenetes gazdasági körülmények miatt lehetett volna a világ legborúlátóbb embere is. A tolószékbe kényszerült Borisz Kusztogyijev azonban más utat választott. Csak a szépre emlékezett és csak a szépet láttatta festményein, felelevenítve és stilizálva az orosz vidéki élet és a XIX. század gazdag kulturális tradícióinak felelevenítésével.

A Ruiszisztikai Központ fiatal kutatógenerációja idén is tarolt. Szabó Viktor a tőle megszokott igényességgel és alapossággal beszélt Anton Makarenko pedagógusi munkásságáról, Farkas Ádám közel hozta a hallgatósághoz a szovjet James Bondot, Mály Tivadart, Mezei Bálint pedig majd 100 fotó segítségével felelevenítette egy II. világháborús magyar kórházvonat életét Reményi József főhadnagy fényképhagyatékából. 

A programsorozat legizgalmasabb sávja a tényleges történelmi szabadulószoba kipróbálását tette lehetővé. Este 7 és 9 között, Mészáros Zsófia tervezésének és vezetésének köszönhetően, újabb négy csoport játszhatott egy jót a könyvtárban. A legnépesebb csoport Kaposvárról érkezett, a legtávolabbi résztvevő Jekatyerinburgból jött, a legfiatalabbak tizenévesek voltak, a legidősebbek a nyugdíj felé kacsintgattak. Közben Rettegett Iván ellátogatott az 1970-es évekbe – igaz, csak filmvásznon a Halló, itt Iván cár című filmvígjátékban, ami bizony a mai nézőt is megnevetteti.

A pirogok elfogytak. A tombolatárgyak is. Szeptember 28-án, este 10 körül könyv, póló, CD, DVD, sapka és jegyzetfüzet, és persze sok-sok élmény talált gazdára a Ruszisztikai Központban.    

Gyimesi Zsuzsanna

Forrás: Ruszisztikai Központ