Beszámoló az ELTE BTK képviselőinek lengyelországi megemlékező útjáról

2015. március 20-22. között Antal Gábor, az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék demonstrátora, Bánsági Andor, „Az első világháború napról napra” című tudományos oldal főszerkesztője, valamint Naményi Krisztina újabb lengyelországi megemlékező körúton vettek részt a Kar megbízásából.

Március 20-án az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborban helyeztek el koszorút az áldozatok emlékére a holokauszt, valamint a második világháború befejeződésének 70. évfordulója alkalmából. 1944 márciusától több százezer magyar állampolgárt, köztük az ELTE több száz polgárát hurcolták el különböző haláltáborokba, ahol többségük életét vesztette, jelentős részük Auschwitz-Birkenau gázkamráiban.

Március 21-én délelőtt a katyni vérengzés áldozatairól való rövid megemlékezésen vettek részt Krakkóban. Mint ismeretes, 1940 tavaszán a szovjet hatóságok több ezer lengyel katonatisztet és értgyilkoltak meg a Katyn környéki erdőkben. A megemlékezés katonazenekar részvételével és lengyel katonai felvonulással kezdődött, majd koszorúzással és az áldozatok emlékműve előtti tiszteletadással zajlott. Küldöttségünk az ünnepségen való részvétellel fejezte ki tiszteletét megemlékezve a Przemyslnél fogságba esett Korompay Emánuel Aladár lovassági századosról, az ELTE filológusáról, aki később Piłsudski marsall lengyel hadseregében őrnagyi rendfokozatban harcolt a szovjetek ellen. A háború után a Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszékén dolgozott, majd 1940-ben – a katyni vérfürdő során - egy harkovi fogdában az NKVD kivégezte.

Ezután továbbutaztak Przemyslbe, ahol a következő napon, az I. világháborús osztrák-magyar erődrendszer elestének 100. évfordulóján helyezték el a Kar emlékkoszorúját az egykor itt harcoló magyar katonákra, köztük ugyancsak jó néhány ELTE-polgárra emlékezve.

A przemysli erődrendszer építését 1873-ban kezdték meg Ferenc József császár utasítására, hogy a galíciai határ felől a Monarchia belső területei felé tartó útvonalakat védelmezze. Az első hadgyakorlatot 1892-ben tartották. Pénz hiányában a háború kitörésekor az erődrendszer 3 védelmi gyűrűje közül csak az első volt megfelelő állapotban. Ez 38 kész erődöt, 14 állandó tüzérségi állást, 2 gyalogsági bázist, valamint az erődrendszer körül több kilométeres futóárok-rendszert jelentett. Ekkor a helyőrség 131 ezer főből állt, tüzérsége pedig 1022 ágyúból (ezek jelentős része elavult). 1914 augusztusában a tüzérséget újabb 714 ágyúval és 52 tarackkal erősítették meg.

Az első ostrom szeptember 17-én kezdődött, miután Hermann Kusmanek altábornagy főparancsnok elutasította az oroszok megadási felszólítását. Október 3-án közel 92 ezer orosz katona rohamot indított a keleti erődök ellen Scserbacsov tábornok vezetésével. Ekkor egyedül az I/1. Łysiczka erődöt sikerült rövid időre elfoglalniuk, de a védők ellentámadása heves kézitusa után visszaszerezték. A 8-i újabb orosz rohamot már a külső lövészárkok előtt megállították és visszaverték. Két nappal később Svetozar Borojević tábornagy felmentő csapatai elérték Przemyslt.

Az elkövetkező hónapban a Monarchia hadvezetése tőle telhetően igyekezett feltölteni az erődök készleteit, és kijavítani a sérüléseket. Nem volt sok idejük: november 2-án Szelivanov tábornok 11. hadserege ismét körülzárta a várost. Ekkor már nehezebb helyzetben voltak a védők: az élelmiszerkészlet gyorsan fogyni kezdett, ráadásul beköszöntött a tél, melyre nem voltak felkészülve. A Tamássy Árpád honvéd altábornagy által parancsnokolt 22. honvédhadosztály 1914 karácsonyáig több kitörési kísérletet is indított, de egyszer sem járt eredménnyel. Az év végén már lóhúson éltek, melyet sózatlanul kellett fogyasztaniuk (a sókészletük is elfogyott). Mindez katasztrofálisan hatott a katonák moráljára. Március 17-én megpróbálkoztak egy utolsó kitöréssel, de az orosz vonalakat nem tudták áttörni. Március 20-án az orosz nehéztüzérség a Medikai-magaslatokról már a városközpontot is tűz alá vette. Végül a vezérkar engedélyt adott a megadásra. Március 22-én az erődök nagy részét felrobbantották, a helyőrség pedig megadta magát az orosz csapatoknak. A hadifoglyokat Közép-Ázsiába és Szibériába deportálták.

Az ELTE képviselői az erődrendszer délkeleti részét, az I. (Salis Soglio) és a XV. (Borek) erődöt látogatták meg, a koszorút az előbbi bejáratánál helyezték el. Ezenkívül megtekintették a Przemysli Nemzeti Múzeum, valamint a Przemysl Erőd Múzeum (Muzeum Twierdzy Przemyśl) centenáriumi kiállításait.

A fényképeket Naményi Krisztina és Bánsági Andor készítette, a beszámolót Antal Gábor írta.