Éles tolmácshelyzetben próbálhatták ki magukat a BTK hallgatói

Ön hogyan értesült erről a lehetőségről?
Horváth Ildikó tanárnő októberben továbbította nekünk a pályázati lehetőséget, amellyel a MEUS 2019 szervezői keresték meg. Ebben igen pontos leírást adtak az eseményről és a jelentkezés menetéről és határidejéről is. Gondoltam, megpályázom, mivel szeretem megragadni a lehetőségeket, és ez bizony egyszeri lehetőség volt, amelyet kár lett volna kihagyni.

Hogyan zajlott a kiválasztás? Nehéz volt megkapni a lehetőséget?
A jelentkezés december közepén indult, és önéletrajzon kívül motivációs levelet, ajánlólevelet és az egyetemi jegyeket tartalmazó leckekönyvet is csatolni kellett. Gondoltam, hogy nagy lesz a verseny a szabad helyekért, de hogy mégis hányan szerettek volna részt venni ezen a szimuláción, csak ott Strasbourgban derült ki: tolmácsnak 180-an jelentkeztek, ebből 30-at választottak ki. Összességében a MEUS-ra több mint 800-an jelentkeztek, és körülbelül 200-an kaptuk meg a lehetőséget.

Ön melyik szerepet játszotta?
Nem is volt kérdés, hogy tolmácsnak fogok jelentkezni. Mindig is érdekeltek az EU-s témák, európai uniós konferenciatolmács hallgatóként pedig a lehető legjobb lehetőség kipróbálni magamat éles tolmácshelyzetben, de mégis szabadabban, mert az egész a gyakorlásról szólt, nem vizsga volt. Ennek ellenére mindannyian nagyon komolyan vettük a feladatot, és igyekeztünk a lehető legjobb teljesítményt nyújtani egész héten.

Hogyan telt el ez az egy hét?
A hivatalos program szombaton délután kezdődött. Délután városfelfedező túrán vettünk részt 10 fős csapatokban, ami nagyon jó lehetőség volt arra, hogy a várost és a többi résztvevőt is jobban megismerjük.

Vasárnap workshopokat tartottak nekünk a Strasbourgi Egyetemen. Ezeken megvitattuk a szimuláció három fő témakörét: a fogyasztóvédelmet, a klímaváltozást és a választási törvény módosítását. A tolmácsoknak szóló workshopon átvettük a terminológiát, kérdéseket tehettünk fel a felkészülési anyagokkal kapcsolatban, valamint meghívtak egy brit szabadúszó parlamenti tolmácsot is, aki elmesélte hogyan került ki Strasbourgba, tippeket és tanácsokat adott és mi is bátran kérdezhettünk tőle.

Az igazi munka hétfőn kezdődött, amikor 9 órakor a köszöntőbeszédekkel kezdetét vette a 2019 Model European Union Strasbourg. Mi már ezeket a beszédeket is tolmácsoltuk, mondanom sem kell, hogy nagy adrenalinlöket volt!

Ajánlaná másoknak is? Ha igen, milyen tanácsot adna nekik?
Természetesen! És nem csak tolmács szerepkörre lehet jelentkezni, hanem lobbistának, újságírónak (fotósnak), parlamenti képviselőnek és a Tanács tagjának is. Ez a rendezvény óriási lehetőség arra, hogy belelássunk az uniós döntéshozatali folyamatokba, amelyekről sajnos nagyon keveset tudnak az emberek. Emellett Európa, sőt, a világ minden tájáról származó embereket lehet megismerni, akik mind rendkívül nyitott, intelligens fiatalok, akikkel életre szóló barátságok is köttethetnek. Nem utolsó sorban a kapcsolati hálózatot is remekül lehet építeni. Azoknak, akik gondolkodnak a jelentkezésen, azt tanácsolnám, hogy legyenek nyitottak, ne szalasszák el ezt a lehetőséget, életük egyik legjobb hete vár rájuk! Nekem valóban az volt.

Tudta ott hasznosítani a tanszékünkön tanultakat?
Persze. Az EMCI szerintem nagyon jó alapot adott ahhoz, hogy megfelelően helyt tudjak állni.

Kikkel ismerkedett ott meg?
Rengeteg fiatallal a világ minden tájáról, Spanyolországtól Egyiptomon át Moldováig. Elsősorban a tolmácsokkal ismerkedtünk jobban össze, mivel egész nap együtt dolgoztunk, és összesen harmincan voltunk. Tíz nyelv volt a konferencián: magyar, német, olasz, francia, spanyol, török, lengyel, szlovák, görög és román. Általában a nap végén is együtt lazítottunk, például elmentünk közösen vacsorázni. Nagyon jókat beszélgettünk, mindig érdekes hallani, hogy máshol hogyan zajlik a tolmácsképzés, kinek hogyan alakult eddig a pályája. Már tervezzük a következő összejövetelt!

Kik voltak Önön kívül még ott magyarok?
Az EMCI 3 generációja is képviseltette magát. Rajtam kívül Sélley András és Wilheim Fruzsina volt EMCI-s hallgatók voltak a magyar kabinban. Volt két további résztvevő, akik parlamenti képviselők voltak: Gordos Katalin (aki fordító-tolmács mesterszakos az ELTE FTT-n) és Molnár Magda, aki egy németországi egyetemen tanul.

Mi az, amire még sokáig emlékezni fog?
Nagyon érdekes volt látni, hogy a résztvevők többsége most találkozott (vagy legalábbis dolgozott) először tolmáccsal, ezért az első nap szinte mindenki inkább angolul szólalt fel. Azonban amikor egy-két bátrabb résztvevő inkább az anyanyelvét használta, ami miatt a többieknek a fejhallgatón keresztül hallgatniuk kellett a tolmácsolást, kezdtek rájönni, hogy a tolmácsolás működik! Teljesen le voltak nyűgözve, sokan a szünetekben be is jöttek hozzánk a kabinokba, hogy megnézzék, hogyan működnek a konzolok és mi mit látunk onnan. Azon is ámultak, hogy hogyan lehet hallgatni a beszédet egy adott nyelven, és egyszerre egy másik nyelven ugyanazt visszaadni.

A legszebb emlékem azonban az, amikor a MEUS utolsó napján, a záróbeszédeknél az ülést vezető elnök külön köszönetet mondott a munkánkért és kihívott minket a kabinokból, mire az összes résztvevő felállt az ülésteremben és a kabinok felé fordulva megtapsolt minket. Ez volt a lehető legnagyobb elismerés, amelyet kaphattunk.