Elhunyt Gerő András

2023.01.10.
Elhunyt Gerő András
Életének 71. évében elhunyt Gerő András, az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének professor emeritusa, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, az MTA doktora.

Gerő András 1952-ben született. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte egyetemi tanulmányait történelem és szociológia szakon 1972 és 1977 között. A diploma megszerzése után ugyanitt rövid ideig a Kelet-Európa Története Tanszék oktatója lett, majd a Művelődéstörténeti Tanszéken tanított.

1995-től a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. Ezt a feladatkört nyugdíjba vonulásáig, 2017-ig töltötte be. Eközben 1991-től egészen 2020-ig a Közép-Európai Egyetem professzora volt Budapesten. Tanított az Egyesült Államokban a University of Pennsylvanián és a Columbia University-n, valamint Hollandiában az amszterdami és utrechti egyetemen. 2003-ban megalapította a Habsburg Történeti Intézetet, amelynek haláláig az igazgatója volt. Alapító főszerkesztője volt a Budapesti Negyed című folyóiratnak.

Első, azóta újra kiadott, ma is gyakran forgatott könyve Elsöprő kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán címmel jelent meg. Ebben azt fejtette ki, hogy a kiegyezés után Magyarországon olyan népképviselet alakult ki, amely nem a választók akaratának kifejezését, hanem a rendszer fennmaradását szolgálta hatékonyan. A könyv kézirata 1986-ban készült el – négy évvel az első szabad országgyűlési választások előtt.

Az Elsöprő kisebbséget számos újabb könyv követte magyar, angol és német nyelven. 74 könyvet írt vagy szerkesztett több száz tanulmánya és cikke mellett.

1979-ben egyetemi doktori, 1987-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 2006-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2007-ben Budapestért-díjjal tüntette ki a fővárosi közgyűlés. 2008-ban megkapta a Magyar Köztársaság elnökétől a legmagasabb tudományos teljesítményt elismerő állami kitüntetést, a Széchenyi-díjat.

Kutatásai során elsősorban a 19. század históriájával, mindenekelőtt az Osztrák-Magyar Monarchia mentalitástörténetével, a dualista korszak magyarországi politikai gondolkodásával, a magyarországi zsidóság történetével, Budapest múltjával, a polgárosodással és a magyar nemzeti emlékezet kérdéseivel foglalkozott.

Gondolkodói arcélét meghatározta, hogy éppolyan fáradhatatlanul vett részt a közéletben, mint a történettudományos diskurzusban. A tudományos életben mindig azt kereste, ami közös ügyeinkre vonatkozóan tanulságként szolgál. A közéleti vitákba a tudomány intellektualizmusát vitte be.

Szüntelenül arra törekedett, hogy közérdeklődésre számot tartó témákat más megvilágításba helyezzen. Szeretett mást gondolni, mint szokás.

Búcsúznak tőle kollégái, tanítványai, tisztelői.