Elhunyt Tengelyi László

Tengelyi László néhány nappal a 60. születésnapját követően elhunyt. Halála váratlanul ért és fájdalmasan érint minket. Az ELTE BTK Filozófia Intézete mély megrendüléssel tudatja az egykori barát, kolléga és tanszékvezető egyetemi tanár halálhírét.

Tengelyi László 1972 és 1979 között történelmet, klasszika-filológiát és filozófiát tanult Karunkon. Egyetemi tanulmányainak végeztével Karunk oktatója lett, majd 1997-től a Filozófiatörténet Tanszék (későbbi nevén: az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék) tanszékvezetője volt, egészen 2001-ig, amikortól is a Wuppertali Bergische Universität meghívását elfogadva, az ottani Fenomenológia és Teoretikus Filozófia Tanszék professzori tisztét töltötte be. Magyar, német, francia és angol nyelven jelentek meg könyvei, tanulmányai és tanulmánykötetei. 1995 és 2002 között tagja volt a Magyar Filozófiai Társaság Elnökségének, 2003-tól 2005-ig elnöke a Német Fenomenológiai Társaságnak. Több rangos fenomenológiai folyóirat és könyvsorozat szerkesztőbizottságába is beválasztották. Vendégprofesszorként megfordult többek között francia, amerikai, kanadai és kínai egyetemeken, a Wuppertali Egyetem pedig az ő kezdeményezésére és vezetésével csatlakozott az ERASMUS Mundus kortárs francia és német filozófiai programjához.

A Wuppertali Egyetem 2014. július második hetében rendezett Tengelyi László születésnapjára egy nagyszabású konferenciát, amelyen kollégák és tanítványok sokasága vett részt. Az esemény jól mutatja, milyen nagyra becsülte őt a szakmai közvélemény, mennyire szerették és tisztelték tanítványai és barátai.

Tengelyi László munkásságát két súlypont köré csoportosíthatjuk: az egyik Kant, a másik a fenomenológia. Ez volt az a két terület, amellyel a legintenzívebben foglalkozott, és hatása is itt volt a legnagyobb. Eredetileg 1988-ban napvilágot látott Kant-monográfiája (Kant. Áron, Budapest 19952) ma is a legalapvetőbb magyar nyelvű írás a filozófusról, s ezt egészítik ki fordításai: Kant néhány fontos levele mellett a latin nyelvű Székfoglaló értekezés a Kant-monográfia első kiadásának függelékében, az összefoglalókkal és kommentárral is ellátott, a Matúra-sorozatban megjelent Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (Raabe Klett, Budapest 1998), és a feleségével, John Évával együtt lefordított Prolegomena (Atlantisz, Budapest 1999). Az ifjabb fenomenológus-generációk ugyanakkor méltán tartják őt a 90-es években kibontakozó magyarországi fenomenológia atyjának, az ezredfordulótól, vagyis a Wuppertali Egyetem katedrájának elfoglalásától kezdve pedig a nemzetközi fenomenológiai élet egyik meghatározó alakja.

Tengelyi László gondolkodásában a 90-es évek több szempontból is döntő fordulatot hozott. Filozófiatörténeti kutatásait, melynek legfontosabb állomásai Autonómia és világrend címmel 1984-ben megjelent kandidátusi disszertációja (Medvetánc 1984/4-es szám melléklete), valamint a már említett Kant-monográfia, lépésről lépésre felváltották önálló filozófiai törekvései, a kanti etika fundamentumának keresése pedig átadta helyét az átfogó fenomenológiai vizsgálatnak. Az ebben az évtizedben megjelent két könyv középpontjában mindazonáltal azok a kérdések állnak, amelyek már Kant-értelmezésének horizontját is meghatározták: bűntapasztalat és sors összefüggése, a személyiség és az élettörténet vonatkozásai; ezen túl pedig az etika problémáinak fenomenológiai átértelmezése a fenomenológiai fundamentáletika fogalma mentén. Az 1998-ban napvilágot látott Élettörténet és sorsesemény című könyv (Atlantisz Kiadó, Budapest 1998) legnagyobbrészt az ugyanebben az évben megjelent Der Zwitterbegriff Lebensgeschichte című könyvre támaszkodik (W. Fink Verlag, München), amely Tengelyi László első önálló kötete idegen nyelven, és amelyet később angolul (The Wild Region in Life-History. Northwestern Univ. Press, Evanston 2004) és franciául (L’ histoire d’une vie et sa région sauvage. Millon, Grenoble 2005) is publikált.

Tengelyi László fenomenológiai kutatásainak középpontjában ezt követően a tapasztalat fogalmának újraértelmezése állt. Ez legvilágosabban a Tapasztalat és kifejezés (Atlantisz Kiadó, Budapest 2007, németül: Erfahrung und Ausdruck. Springer, Dordrecht 2007) című műben követhető nyomon. A kötetben összegyűjtött nagyszabású tanulmányok újra és újra ugyanahhoz a kérdéshez térnek vissza: „miként válik hozzáférhetővé a tudat számára az értelemképződésnek az a magától meginduló folyamata, amely – Hegel kifejezésével élve – eredendően a ’tudat háta mögött’ játszódik le.” (9)

Tengelyi önálló gondolati útkeresésében nem keres kibúvókat a filozófiai (ez esetben fenomenológiai) beállítódás alól, hanem kitart mellette és módszertanilag elmélyíti. Olyan filozófiát mutat be, amely következetesen megmarad a gondolkodás közegében, és nincs szüksége sem a pszichológia, sem a szociológia, sem bármilyen más tudomány támasztékára. Ezzel egyszersmind hallgatólagosan választ is ad arra a kérdésre, hogy van-e még olyan önálló terepe a filozófiának, amelyet a tudományok nem hódítottak el tőle. Tengelyi szerint a filozófia nem a szellem halott alakzata, aminek csak múltja van, de jelene már nincs, és nem is csupán egy árnyéktudomány, amely elől a valódi tudományok elszívták az éltető oxigént. Írásai eleven bizonyítékai annak, hogy a gondolkodás mindig megtalálja a maga útjait, és a filozófia nem más, mint a gondolkodás értelmének önálló, a mindenkori tudományoktól független és velük egyenrangú keresése.

Tengelyi László a legutóbbi években két nagy feladatnak szentelte erejét. Hans-Dieter Gondeck közreműködésével megírta az újabb francia fenomenológia történetét: egy monumentális német nyelvű értelmező-értékelő elemzést az elmúlt 30 év francia nyelvű fenomenológiájáról (Phänomenologie der Sinnereignisse, Wilhelm Fink Verlag, München 2011). Saját gondolkodásának középpontjában pedig a világfogalom fenomenológiai újraértelmezése állt. Erről azonban csak az immár posztumusz magnum opus, a Welt und Unendlichkeit. Zum Problem phänomenologischer Metaphysik (Karl Alber Verlag, Freiburg) közeljövőben esedékes megjelenése után alkothatunk átfogó képet.

Tengelyi László személyében a tanítványok egy nagyszerű tanárt, a kollégák egy segítőkész, mindenfajta tudásra és újdonságra nyitott szakembert, a barátok egy kedves és szeretetre méltó embert veszítettek el. A filozófus-társadalom pedig egy jelentős gondolkodót gyászol.

Szegedi Nóra – Ullmann Tamás

2014.07.29.