Eötvös Loránd öröksége a Trefort-kertben

2018.12.17.
Eötvös Loránd öröksége a Trefort-kertben
2019-ben kezdetét veszi az Eötvös Loránd-év, melyet a világhírű fizikus halálának 100. évfordulója emlékére rendeznek. Egyetemünk névadó professzorának szellemi és tudományos öröksége halála után is tovább élt, de mit hagyott hátra az ELTE épített környezetében?

A Trefort-kertet a budapesti természettudományos képzés telephelyeként kezdték meg kiépíteni, így már az 1860-as évek második felétől az érintett tudományágak professzorai megvizsgálták Európa vezető természettudományi egyetemeit a legkorszerűbb példák hazai megvalósítása érdekében. Eötvös Loránd, aki németországi doktorálása után 1871-től lett az Egyetem tanára, bizonyosan részt vett az 1884-1886 között épült D épület megtervezésében. Tegyünk hát egy rövid sétát abban a tudományos otthonban, melyet Eötvös és tanítványainak kutatásai világhírűvé tettek.

Az eredetileg három külön részből álló épületegyüttes legnagyobb része a főépület. A földszinten a főbejárattól balra fekvő folyosón elindulva ma is megcsodálhatjuk az egykori fizika könyvtár (jelenleg Szláv és Balti Filológiai Intézet Könyvtára) eredeti berendezését. A lépcsőn felfelé haladva vagy az erkélyekről oldalról megközelítve az impozáns, kétszintes nagy előadóterembe léphetünk be, melyet a hallgatók, az oktatók és a látogatók részére különböző ajtókkal láttak el. Az első emelet (főbejárattól nézve) jobb oldali, Puskin utcai szárnyában kapott helyet Eötvös Loránd és családjának lakosztálya, míg a kertbe keskenyen benyúló bal oldali szárnyban a kísérleti oktatás során használt tanszergyűjteménye, valamint a saját és az egyetem egykori kutatóinak műszerei kerültek elhelyezésre.

A főépület mellett két, a kísérleteknek helyet adó melléképület kapott helyet. A földszintes melléképület (jelenlegi HÖK iroda) az ún. mágnességi pavilion, amely három, teljesen vasmentes szobát tartalmazott a kísérletek, mérések pontosságának biztosítása érdekében. A mára betoldással összekötött emeletes melléképületben három ablakos kísérletekhez használt szobák kaptak helyet, illetve ebben az épületrészben van egy jelenleg lezárt, magasra felvezetett lépcső, melynek falai négyszögletes, szigetelt tornyot képeznek. Gyakorlati jelentőségét Fröhlich Izidor, az elméleti fizika rendes tanára 1896-ban így foglalta össze:

„Ennek lapos kőkerítéses teteje csillagászati megfigyelésekre szolgál és széttolható faházat visz, melyen belől csillagászati eszközök vannak elhelyezve; ellenben nagy mélységű lépcsőháza nagy esés-magasságú kísérletek megejtésére és igen hosszú ingák lengésére alkalmas.”

Schlay Georgina (muzeológus, Egyetemi Könyvtár és Levéltár)

Fotó – Cséka György

Fotó – Cséka György

0

/

0

0

/

0