Glatz Ferenc 70 éves

Ünneplő tömeg gyűlt az ELTE BTK Kari Tanácstermében június 15-én, hogy Glatz Ferencet, az egyetemi tanárt, a kutatót, a tudományszervezőt, a tudománypolitikust, a kar emblematikus alakját hetvenedik születésnapján együtt ünnepelje.

Minden más szónál, minden más dicséretnél többet jelent és ebben az alkalomban összesűrítve bizonyítja Glatz professzor eddigi életútjának jelentőségét, hogy 70. születésnapja a magyar történelemtudomány régen nem látott ünnepévé avatta a mai napot. Nem csak az ünnepi kötet 89, az ezredforduló magyar történelemtudományának szinte teljes spektrumát felölelő reprezentatív gyűjteménye, hanem a Kari Tanácsteremben látható sokadalom bizonyítja ezt mindennél fényesebben. Egyetlen ember kedvéért ennyi tudós csak nagyon ritkán gyűlik össze.

Munkássága olyan sokrétű volt, hogy egy csokorba össze sem lehet foglalni az általa elért sikereket, eredményeket.

Elsősorban egyetemi tanár volt, aki

1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán historiográfiát, művelődéstörténetet és újkori forrástant kezdett tanítani egyetemi docensi beosztásban, 1977-ben kidolgozta, majd 1978-ban a Századokban publikálta a történeti muzeológia szak alapkoncepcióját, amely szakot 1979-ben be is vezettek. 1979-ben megalapította az újkori történeti muzeológia tanszéki csoportot, amelynek vezetője is lett. 1990-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését. Kulcsszerepet játszott a történeti muzeológia mesterszakunk akkreditációjában.

Másodsorban kutatóként ért el hangzatos sikereket,

1967-től az MTA Történettudományi Intézetének kutatója, majd 1976-tól már tudományos főmunkatársként alapító osztályvezetője a Történeti Intézet a Történettudomány története és módszertani kérdései Osztálynak. 1990-ben megpályázza és elnyeri az MTA Történeti Intézete igazgatói posztját, amelyet akadémiai elnöksége idejére felfüggeszt, de utána, 2002-ben ismét elnyeri és a mai napig is betölti ezt a tisztséget. Igazgatói hivatali ideje alatt minden korábbinál szorosabb kapcsolat alakult ki a Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézete és az Akadémia Történeti Intézete között. Ebben Glatz professzornak, Karunk professzorának kulcsfontosságú szerep jutott. Ez az együttműködés a két történeti intézetet a magyar történettudomány első számú műhelyeivé tette.

Mint a tudományszervező, szintén megállta a helyét, ő volt az, aki

Még egyetemre járt a Bölcsészkar történelem szakára, amikor 1963-ban a Századok szerkesztőségi titkára lett és az is maradt 1967-ig. 1969-től feladatai közé tartozik a tíz kötetes Magyarország története szerkesztőségi titkársága. 1973-tól 1980-ig a Történelmi Szemle egyik szerkesztője. 1979-ben alapító szerkesztőként útjára indítja a História című folyóiratot, amelyet a mai napig ő szerkeszt. Az ő nevéhez fűződik a Történetírók Tára könyvsorozatot 1979-es elindítása. Ezt 1984-ben a História könyvek sorozata követte. Pályafutásának további korszakaiban is számos tudományos projekt, könyvsorozat és kutatási program szervezője és vezetője volt, amelyek közül többet a későbbiekben megemlítek.

És végül ő volt az a tudománypolitikus, aki

1989. május 10-től 1990. május 22-ig művelődési miniszter. 1990. februárban megalapítja a külföldi magán és alapítványi forrásból létrehozott Europa Institut Budapestnek, amelynek székhelye 2006 óta az ELTE Bölcsészettudományi campusa. 1996 először, majd 1999-ben második ciklusra is az Akadémia elnökévé választják. A 2005-ös 2006-os évben tudománypolitikusként a vidékfejlesztés, vidékpolitika, az agrárpolitika felé fordul. A Földhasználati és Vízgazdálkodási Stratégiai Nemzeti Bizottság elnökeként például tervtanulmányt készít. Tudománypolitikusi minőségében a kutatás középpontjába helyezte még a történeti megbékélést és kisebbségpolitikát is. Ezen témák tudományos és közéleti napirendre tűzésével Professzor Úr mindig jó érzékkel világított rá azokra az aktuális, a mai Magyarországot, a mai politikát, mondhatnám nemzetpolitikát foglalkoztató kérdésekre, amelyek megválaszolásában a történettudomány segítséget nyújthat. Jómagam ezen problémák feltérképezésében és megoldási javaslatok elkészítésében látom Glatz professzor talán legnagyobb erejét, történelmi éleslátásának legfontosabb bizonyítékát. Talán itt, és nem kutatói tevékenységét dicsérendő említeném meg a Délkelet-európai Kutatócsoportot és a Szerb—Magyar Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának megalapítását.

A Bölcsészettudományi Kar 376 éves történelemének egy kiemelkedő egyéniségét köszöntjük, aki méltó helyre kerül nem csak általában a magyar tudomány, hanem a magyar történetírás, az Akadémia és a Bölcsészettudományi Kar nagy történelemkönyvében. Minden karizmatikus oktatónknak helye van ebben az örök pantheonban. Örök pantheonban, hiszen ahogy Karunk jelmondata is hírül adja: Facultas immota stabit (A Kar örökkön, szilárdan áll).