Hogyan jutottak tiszta vízhez a középkori városlakók?
A tanulmányban Sopron, Kőszeg, Miskolc, Pápa, Zágráb és Felhévíz (a mai Budapest II. kerületének déli része) példáját elemezve igyekeznek rávilágítani, hogy az ipari és egyéb vízhasználati formák esetében látunk-e hasonlóságot a Magyar (és Horvát) Királyságban található városok között, azaz
lehet-e valamilyen általános rendeződést felfedezni, érzékelhető-e valamiféle „környezetpolitika” a városok vizeinek használatában?
Ezek annál is inkább releváns kérdések, mivel alig ismerünk ide vonatkozó városi szabályokat a modern kort megelőzően. A középkorból csak ritkán maradtak fenn vízhasználattal foglalkozó városi statútumok és a kora újkori városi rendelkezések között is csak kevés hasonlót találunk. Ezek, bár részben rámutatnak, hogy a városi vizek tisztán tartása, a szennyvíz elvezetése és a vízkészletek biztonsága fontos szempont és visszatérő probléma volt (ismert például egy-egy, a vizek tisztán tartására vonatkozó rendelkezés), nem informálnak részletekbe menően arról, hogy milyen konfliktusokat okozhatott a kisvizek – városi patakok, erek, csatornák – használata.
A városi rendeletek szintén nem alkalmasak annak bemutatására, hogy a patakokat milyen módon változtatta meg a szerteágazó használat. A tanulmány szerzői elsősorban a topográfia segítségével tettek kísérletet, egyfelől a vizekhez kapcsolódó épített környezetet áttekintésére, másfelől a nem közvetlenül a patakokra épült, ám a vízkivétel, illetve szennyvíztermelés okán a vízminőséget és a vizek mederviszonyait befolyásoló létesítmények számbavételére.
Írásukban a városi ipar és egyéb vizet érintő gazdasági tevékenységek térbeliségének jobb megértése érdekében a második katonai felmérés térképszelvényei, valamint a korábbi vízhálózatról készült rekonstrukciók segítségével ábrázolták az egyes építményeket. Ehhez GIS szoftvert használtak, amely segítségével a korábbi vízrajzi állapotokra rávetítették az egyes tevékenységi formák helyét. Ezzel kirajzolódott, hogy a felsorolt városokban miképp rendeződött a gazdaság, milyen módon fonódott össze a városi vizekkel a város gazdasági vérkeringése, az ipar, a piacok, a fürdők, malmok működése.
Eredményeik rámutatnak, hogy a városi patakoknak kiemelkedő jelentősége volt a gazdaság térszerveződésében a középkorban és a kora újkorban.
Bizonyos esetekben azt is meg tudták figyelni, hogy a településeken belüli vizek felső szakaszait igyekeztek tisztán tartani, a vízkivételt lehetővé tenni több fogyasztó számára. Munkájuk amellett, hogy demonstrálta a magyarországi városok környezettörténetének egy fontos részterületében rejlő kutatási potenciált, egyszersmind módszertant kínál, hogy a modern kor előtti városok vízhasználatát össze lehessen vetni.
A tanulmány az ELTE és a folyóiratot kiadó Elsevier Kiadó közti megállapodásnak köszönhetően open access férhető hozzá az alábbi oldalon.
Vadas, András – Ferenczi, László: Small Urban Waters and Environmental Pressure Before Industrialization: The Case of Hungary. Journal of Historical Geography 82 (2023) 98–109.
Borítókép: Pieter Bruegel: Flamand közmondások