Kohézió a nyelvtanulásban
Az akadémia szókincs és a kifinomult mondat szerkezetek megfelelő használata elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy egyetemista sikeresen meg tudjon írni egy esszét, illetve a tanulmányai lezárásaként egy szakdolgozatot. Ez a feladat különösen nehéznek tekinthető, ha egy szakdolgozatot nem az anyanyelvünkön kell megírni, hanem mondjuk angol nyelven. Mindemellett az is nagyon fontos, hogy a mondatokat és bekezdéseket megfelelően kapcsoljuk össze, ezzel segítve az olvasót abban, hogy kövesse a gondolatmenetünket.
Ezt a szövegösszetartó erőt kohéziónak nevezzük.
Az angolszász akadémiai kultúrában megkülönböztetnek globális, helyi és szövegkohéziót. Globális kohéziónak nevezzük a szemantikai és lexikai átfedéseket bekezdések között. Tehát jó ötlet megismételni bizonyos kulcsszavakat az egymás utáni bekezdésekben. Helyi kohéziónak nevezzük a lexikai és gondolatok közötti átfedéseket az egymásutáni mondatokban. Ezért érdemes a kulcsszavakat az egymás utáni mondatokban is megismételni lehetőség szerint rokonértelmű szavakkal (szinonimákkal). A helyi kohéziót javíthatjuk azzal is, ha olyan szavakat használunk, amelyekkel két tagmondatot tudunk összekapcsolni, mint például a mert, ezért, következésképpen. Végezetül, a szövegkohézió a teljes szövegben használt kohéziós elemekre vonatkozik.
Számos korábbi tanulmány vizsgálta azt, hogy hogyan fejlődnek az angol anyanyelvűek a kohéziós elemek használatában. Ezek a tanulmányok túlnyomó többségben az írás fejlődését vizsgálták általános iskolások, középiskolások és egyetemisták körében. Viszont eddig nagyon kevés kutatás vizsgálta azt, hogy melyik kohéziós elemek használatában fejlődnek az angol mint idegennyelvet tanuló diákok.
Kari Publikációs Kiválósági Díjjal kitüntetett tanulmányában Wind Attila Miklós és Mahmoud Abdi-Tabari azt vizsgálta, hogy egy amerikai egyetemen 30 hallgató melyik kohéziós elemek használatában fejlődik egy kurzus alatt. A kurzus alatt a 30 hallgatótól hét alkalommal vettek mintát, így összesen 210 írásos mintát tudtak elemezni a Tool for the Automatic Analysis of Cohesion (TAACO) szoftver segítségével. A 40 előre kiválasztott kohéziós indexből csak 8 mutatott statisztikailag szignifikáns eltérést az első és az utolsó mintavétel között. Mivel minden hallgatótól hétszer vettek mintát, így lehetőség nyílt az idősor elemzésre is, ami megmutatta, hogy a 8 kohéziós index variabilitást mutatott, és a röppályájuk nem volt lineáris.
Ezenfelül a tanulmány megmutatta, hogy a 30 hallgató teljesen eltérő módon fejlődött a kohéziós elemek használatában.
Volt hallgató, aki már az első két-három alkalommal mutatott javulást a kohéziós elemek használatában, de volt olyan hallgató is, aki csak az utolsó alkalommal mutatott fejlődést. És volt olyan hallgató is, aki egyáltalán nem mutatott javulást a kurzus alatt. Ezek az eredmények alátámasztják az Ergodelmélet relevanciáját a nyelvoktatásban, amely kimondja, hogy egy csoport eredményét nem általánosíthatjuk az egyénre, csak akkor, ha a csoport ergodikus. Egy csoport akkor tekinthető ergodikusnak, ha a keresztmetszeti és az idősori mintavétel ugyanazt az eredményt mutatja, ami majdnem lehetetlen, ha egy tanulmány résztvevői emberek.
Az eredeti tanulmány itt olvasható.
Abdi-Tabari, M., & Wind, A. M. (2023). Dynamic development of cohesive devices in English as a second language writing. International Review of Applied Linguistics in Language Teaching, 0(0), 0-0. doi.org/10.1515/iral-2022-0205