Középpontban a kultúratudomány
A tanácskozáson a hamarosan megjelenő média- és kultúratudományi kézikönyv (Kricsfalusi Beatrix–Kulcsár Szabó Ernő–Molnár Gábor Tamás–Tamás Ábel [szerk.]: Média- és kultúratudomány) munkálatait mutatták be, valamint adtak ízelítőt a kötet tartalmából. Régi tartozását törleszti ezzel a hazai tudományos élet, hiszen a régióban magyar nyelven jelenik meg először ilyen jellegű munka.
A rendezvényt Gintli Tibor, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója nyitotta meg, aki a humántudományok kultúratudományos orientációjának szükségszerűségéről, így a szakma elkerülhetetlen interdiszciplinaritásáról beszélt. Ezután Tamás Ábel ismertette a szerkesztés munkafolyamatát, valamint a kézikönyv szerkezetét.
A kötet négy nagy egységből áll, az első a Jelenségek, amelyben – a média- és kultúratudományok számára központi jelentőségű fogalmakat (például írás, tér, közvetítés, emlékezet, identitás, ember) tárgyaló – tanulmányméretű szövegek kapnak helyet. A második egység a Fogalmak, amelyben kisebb terjedelmű szócikkeket tartalmaz, míg a Szerzők fejezetben a tudományág legmeghatározóbb alkotóinak (Bourdieu, Derrida, Foucault, Flusser, Kittler, Lacan, McLuhan stb.) munkásságával kapcsolatban kaphatunk adalékokat. A Művek egy-egy fontosabb, gyakran hivatkozott kultúratudományos monográfiát tárgyal.
A konferencia további előadásai egy-egy jelenség-szócikket ismertettek. Mezei Gábor, az Írás szócikk szerzője arról beszélt, hogy mint minden jelenség-szócikk, ez is egy úgynevezett felütéssel indul, amely „kedvcsinálóként” egy anekdota vagy művészeti példa segítségével érzékelteti a tárgyalt téma tétjét. Az előadó az írógép és a kéz viszonyát izgalmasan taglaló Kafka-levelet választott írása elé.
Dánél Mónika – aki a Vincze Ferenccel közösen jegyzett Tér szócikk szerzője –a „tér” szavunk etimológiáját vezette végig, kitérve arra is, hogy az elmondottak hogyan tehetők próbára egy irodalmi szövegen; ennek bemutatására Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása című könyvét használták fel.
Lőrincz Csongor a Molnár Gábor Tamással közösen írt Közvetítés szócikket mutatta be. Ez a fogalom szinte az összes többi jelenség megértéséhez elengedhetetlen, mondta, mivel nemcsak a világ, de maga az ember is különböző közvetítések során, sőt által fogható meg.
A szekció záróelőadását Lénárt Tamás tartotta, aki többször utalt a Tamás Ábellel közösen írt Emlékezet szócikkből terjedelmi okokból kimaradt témákra. Érdekes volt megtudni, miként hatott Bergson emlékezetkoncepciójára a film médiuma, és elgondolkodtatott az a meglátás is, hogy a szelfizés, az öndokumentációnak ez a gyakran szélsőségesen túlzásba vitt formája tulajdonképpen a digitális világban való önfelszámolás, amivel a kép készítője azt kommunikálja, hogy testi valója már kevésbé lényeges, mint annak digitális reprezentációja.
A média- és kultúratudománynak az irodalomtudományhoz fűződő viszonyáról, illetve ezek oktatásban betöltött szerepéről kerekasztal-beszélgetésen cserélt eszmét Kricsfalusi Beatrix, Molnár Gábor Tamás, Palkó Gábor és Tamás Ábel, a diskurzust Kulcsár-Szabó Zoltán vezette.
A beszélgetés nyitó megállapítása szerint a kézikönyvben legtöbbet előkerülő fogalom a materialitás. Az anyagszerűség különböző értésmódjainak kivesézése után a digitális bölcsészet irodalomtudományi applikációiról esett szó: programokkal stilisztikai elemzések végezhetők, amelyekkel látható lesz, mennyire tér el egyes szerzők korai, illetve kései nyelvhasználata, de arra is választ kaphatunk, hogy az életmű mely szakasza mutatja a legnagyobb nyelvi változatosságot. Meglepő (és az irodalomtudós számára nyilvánvalóan szkepszissel is szemlélendő), hogy kutatások folynak olyan programok kifejlesztésére, amelyek akár az iróniát is felismerhetik. Ezt követően mintegy a már érintett témák metszeteként – a teremben ülő, nem jelentéktelen létszámú hallgatóság bevonásával – a digitális eszközök (táblagép, e-book, okostelefon) tanórai hasznosíthatósága került szóba. Annak ellenére, hogy sokkal környezettudatosabb nem fénymásolatokkal készülni a tanórára, sőt a nehéz könyvek cipelését is megspórolhatja az ember, ha digitális eszközről olvas szöveget, talán mégsem szakadhat el a klasszikus könyvformátumtól, hiszen az e-book által áttördelt szövegekre például nem tudunk hivatkozni, sőt a másfajta tördelés az értelmezést is módosíthatja. Molnár Gábor Tamás jegyezte meg, hogy a tanárnak készülő hallgatók a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak az irodalom tapasztalatát közvetítő tanítási technikákra, módszerekre, technológiai eszközökre.
A konferencia utolsó szekcióját Kulcsár Szabó Ernő előadása nyitotta meg, aki a kultúratudomány mint fogalom megjelenéséről, valamint a fogalom alá tartozó jelenségek heterogenitásáról beszélt, majd pedig a filozófiailag mélyen beágyazott, német Kulturwissenschaft és a politikai felhangoktól sem mentes angolszász cultural studies különbségeiről esett szó. Ehhez a témához kapcsolódott Fodor Péter előadása, amely a Kálai Sándorral közösen írt Cultural studies szócikket mutatta be, kitérve arra, hogy egyes diszciplínák inkább a kultúratudomány angolszász irányzatából tudnak ihletet meríteni, míg más tudományterületek számára a német vonulat figyelemmel kísérése lehet gyümölcsöző. Földes Györgyi a széttartó identitás-fogalom értelmezésében segítette a hallgatóságot eligazodni. A tanácskozást Laczházi Gyula és Timár Andrea előadása zárta, akik az ember fogalmának változásából adtak ízelítőt. A fogalomváltozást irodalmi példával is szemléltették, így került szóba Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye.
A kézikönyv a 2018-as ünnepi könyvhétre jelenik meg, melyet a szerkesztők 2018. június 10-én, 14 órától dedikálnak a Ráció Kiadó pavilonjánál.
Forrás: Műút
Fotó: Mona Monsefi