Migráció, irodalom, identitás

2018.11.20.
Migráció, irodalom, identitás
Réthelyi Orsolya tanszékvezető kezdeményezésére az ELTE BTK Néderlandisztikai Tanszéke Migráció, irodalom és identitás: A 'gyermekvonatok' Magyarország, Hollandia és Flandria között a huszadik század első felében címmel rendezett konferenciát a Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat részeként.

Az 1920-as években összesen 61 ezer gyenge vagy alultáplált magyar gyermek tölthetett néhány hónapot külföldi nevelőszülőknél. A jótékonysági programban az I. világháború idején született gyermekek vehettek részt, az akciót Hollandia indította el 1920-ban, ehhez csatlakozott később Belgium, Svájc, Anglia és Svédország. A program fölött a belga, holland és magyar keresztény közösségek, illetve az Országos Gyermekvédő Liga bábáskodtak. A nemzetközi tanácskozást René van Hell, a Holland Királyság magyarországi nagykövete, David Maenaut, a Flamand Kormány képviselője és Réthelyi Orsolya, az ELTE Néderlandisztikai Tanszék vezetője nyitotta meg.

A holland nagykövet köszöntőjében utalt arra, hogy a fontos különbséget tenni gazdasági, illetve a háborúk okozta menekülthullámok között, utóbbira példa azoknak a magyaroknak a története, akik az I. és II. világháború, valamint az 56-os forradalom után hagyták el az országot. Réthelyi Orsolya felidézte, hogy a jótékonysági akciónak köszönhetően igen erős személyes, kulturális és gazdasági kapcsolatok alakultak ki hazánk és a fogadó országok között, a konferencia célja pedig az, hogy felszínre hozzák és rögzítsék az utókor számára az akcióban résztvevők személyes történeteit. A program indulásának 100. évfordulója alkalmából 2020-ra több hazai és külföldi egyetem közreműködésével digitális adatbázist hoznak létre.

Maarten Aalders egyháztörténész és Hajtó Vera, a Leuveni Katolikus Egyetem történésze a program történelmi körülményeiről adott áttekintést. Az első világháború végén a trianoni békeszerződés miatt a hazai gazdaság összeomlott, mert a döntés elvágta a fővárost az ipar működéséhez szükséges nyersanyag-lelőhelyektől. Közvetlenül a diktátum után csaknem félmillió magyar vándorolt Budapestre és más nagyvárosokba az elszakított területekről, a fővárosban azonban munkanélküliséggel, élelmiszerhiánnyal, inflációval és rossz lakhatási körülményekkel találkoztak.

Az első világháborúban semleges Hollandia keresztény közössége számára kézenfekvő volt a segélyprogram elindítása. A holland protestánsok oldaláról Clinge Fledderus budapesti főkonzul, valamint Henriette és Johanna Kuyper (Abraham Kuyper korábbi holland miniszterelnök és neokálvinista teológus lányai) szorgalmazták a program elindítását. A holland akció 1920-ban indult, a gyermekeket felekezeti szempontok szerint osztották csoportokba, külön a katolikusokat és külön a protestánsokat. Magyar oldalon az 1906-ban alapított Országos Gyermekvédő Liga intézte a szervezéssel kapcsolatos feladatokat, a gyermekek toborzását, utaztatását és elutazás előtti egészségügyi vizsgálatukat. A gyermekek jellemzően munkás, iparos vagy elszegényedett tisztviselőcsaládokból érkeztek. A belgiumi program sikere azonban korántsem volt biztos, hiszen Magyarország és Belgium ellentétes oldalon harcolt a világháborúban. A magyar diplomaták és szervezők így nem a belga hivatalos szervekhez, hanem a katolikus egyházhoz fordultak segítségért, az egyház pedig „elfelejtette” erről értesíteni a belga hivatalos szerveket.

A katolikus közösség részéről Knébel Miklós magyar katolikus pap volt a jótékonysági program kulcsfigurája. 1923 januárjában ő győzte meg Désiré Joseph Mercier belga érseket, hogy támogassa az akció kiterjesztését Belgiumra. Az érsek támogatásáról biztosította a magyar lelkészt és Turnhout városában felállította a Magyar Gyermeksegély (Hongaarsch Kinderwerk) titkárságát. A titkárság az akció koordinálása mellett 1925-ben kiadványt is készített Kis magyar történelem (Kleine Hongaarsche Geschiedenis) címmel a befogadó családok számára, de ők adták ki a Hongaarsche Spraakleer (Magyar nyelvkönyv) című szószedetet is, benne gyakran használt mondatok és kifejezések fordításával. Itthon az Országos Gyermekvédő Liga szponzorált különböző kiadványokat, a szerzők között megtaláljuk Krúdy Gyulát is. Az egyház mellett a helyi sajtó is bátorította a leendő nevelőszülőket. Az országos napi- és hetilapokban egymást érték a beszámolók az igazságtalan trianoni békeszerződésről, valamint a magyar fővárosban uralkodó szörnyű állapotokról.

1923 júniusa és 1927 decembere között összesen negyven vonat indult el a Keleti pályaudvarról Belgiumba, mindegyiken átlag 450 gyermek utazott. Hat hónapra tervezték a tartózkodásukat, amely azonban gyakran hosszabbra nyúlt, sőt, sokan végül nem is tértek haza Magyarországra. Az akció vége után óvatos becslések szerint is legalább 600-an maradtak Belgiumban.

Az 1920-as évek közepére Hollandiában elfogyott a lelkesedés a program folytatásához, így annak leállítására kérték a magyar felet. Magyarország ezt a nyilvánosság előtt úgy interpretálta, hogy az ország gazdaságilag ismét megerősödött és immár önállóan is képes arra, hogy gondoskodjon a rászoruló gyermekekről. A programot végül 1927-ben állították le. A II. világháború után holland kezdeményezésre felmerült az ötlet, hogy folytassák az akciót, addigra azonban a politikai klíma megváltozott – mondta előadásában Pusztai Gábor, a Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszékének vezetője. Míg Hollandia az első világháborúban semleges tudott maradni, addig a II. világháború az ottani gazdaságot is meggyengítette. Magyarországon a kommunista párt fokozatos térnyerése miatt leszűkült az egyházak mozgástere, így ebben az időszakban végül csak három vonat indulhatott el magyar gyermekekkel Hollandiába.

Bozzay Réka, a Debreceni Egyetem holland tanszékének adjunktusa azoknak a magyaroknak a történetét mutatta be, akik az első világháború előtt ösztöndíjjal tanulhattak az Utrecht-i egyetemen. Réthelyi Orsolya a segélyprogramokhoz kapcsolódó propagandáról, Nagy Roland, az ELTE adjunktusa a migráció nyelvészeti következményeiről beszélt. Gera Judit professzor (ELTE Néderlandisztika Tanszék) „Irodalom és emlékezet” című előadásában Rudi Hermans műveinek tükrében a postmemory-jelenségről, mint a tények és fikció között húzódó kapcsolatról értekezett. Roeland Hermans, a leuveni KADOC intézet munkatársa pedig "Közös múlt, közös örökség. A belga-magyar gyermekakciók" címmel tartott előadást a KADOC és Hajtó Vera kurátor által szervezett „Kis Magyarok”. Belga-magyar gyermekmentő akciók című kiállítás kapcsán. A vándorkiállítás november 8-20 között tekinthető meg az ELTE holland tanszékén, az első emeleti zsibongóban.

A konferencia második felében a kultúra kapta főszerepet: a belga-magyar gyermekmentő akciókról szóló vándorkiállítást Marie-France André, a Belga Királyság magyarországi nagykövete nyitotta meg, az ELTE holland szakos diákjai pedig bemutatták a Gyermekvonatok – Tárgy és emlékezet című, korabeli kiadványokból összeállított kamaratárlat egy-egy darabját és a kiállítás anyagának hivatalos katalógusát, amelyet Réthelyi Orsolya és Maarten Aalders szerkesztett. Az egész napos esemény zárásaként bemutatták Rudi Hermans Een bijzondere vrouw (Egy különleges asszony) című kétszereplős kamaradarabját. A színdarab Edgar HermansKedves Magda című, holland nyelvű könyve nyomán született, a regény a 2000-ben elhunyt Horváth Magda élettörténetét eleveníti fel, aki annak idején az egyik gyermekvonattal utazott Belgiumba, és végül ott is alapított családot.

Forrás: ELTE