Narratíva, kánon, fordítás
03/16 - 03/17
2017. március 16. - 2017. március 17.
MTA Székház, Felolvasóterem (1051 Budapest, Szent István tér 9.)
03/16 - 03/17
2017. március 16. - 2017. március 17.
MTA Székház, Felolvasóterem (1051 Budapest, Szent István tér 9.)
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya és az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete tudományos ülést szervez Szegedy-Maszák Mihály emlékére.
Az eseményen köszöntőt mond Gintli Tibor és Kertész András, előadást tartanak többek között Ritoók Zsigmond, Kállay Géza, Tolcsvai Nagy Gábor, Szilágyi Zsófia, Kecskeméti Gábor, Bollobás Enikő, Bengi László és Kálmán C. György.
Szegedy-Maszák Mihály 2016 júliusában, életének 74. évében hunyt el. Irodalomtörténész, az ELTE professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól napjainkig tartó időszakának neves kutatója.1943-ban született Budapesten.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–magyar szakán 1966-ban szerzett tanári diplomát, majd posztgraduális tanulmányokat végzett a Cambridge-i Egyetemen. Diplomájának megszerzése után 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként.1981-től az ELTE Irodalomtörténeti Tanszékén oktatott, 1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1992 és 1994 között a XIX. századi Irodalom Tanszék vezetője volt. 1994-től 2008-ig az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetőjeként tevékenykedett. 2013 óta az ELTE professor emeritusa volt. Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom XIX. századtól napjainkig tartó története volt. 1978-ban az irodalomtudományok kandidátusa lett, 1989-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1993-ban, rendes taggá pedig 1998-ban választották.
Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2003-ban pedig a Széchenyi-díjat kapta meg. Egyik szervezője és vezetője volt a magyar irodalom történetének többféle értelmezését összefogó háromkötetes könyv elkészítésének, amely 2007-ben A magyar irodalom történetei címmel látott napvilágot.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–magyar szakán 1966-ban szerzett tanári diplomát, majd posztgraduális tanulmányokat végzett a Cambridge-i Egyetemen. Diplomájának megszerzése után 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként.1981-től az ELTE Irodalomtörténeti Tanszékén oktatott, 1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1992 és 1994 között a XIX. századi Irodalom Tanszék vezetője volt. 1994-től 2008-ig az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetőjeként tevékenykedett. 2013 óta az ELTE professor emeritusa volt. Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom XIX. századtól napjainkig tartó története volt. 1978-ban az irodalomtudományok kandidátusa lett, 1989-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1993-ban, rendes taggá pedig 1998-ban választották.
Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2003-ban pedig a Széchenyi-díjat kapta meg. Egyik szervezője és vezetője volt a magyar irodalom történetének többféle értelmezését összefogó háromkötetes könyv elkészítésének, amely 2007-ben A magyar irodalom történetei címmel látott napvilágot.