Pozíció és időtartam: hezitálások a magyar beszédben
A kitöltött szünetek vagy hezitálások (a magyarban az ö-féle hangzás) akusztikai, illetve lexikai jelkimaradások a spontán beszéd folyamatában, amelyeket az elmúlt mintegy hatvan évben számos nyelv hangzó változatában vizsgáltak. Ezek a kutatások különféle aspektusból közelítették meg a jelenséget, elemezték az eredetét, a fonetikai sajátosságait, a funkcióit, a megjelenési helyeit a közlésben, és elemezték a percepciós jellemzőiket.
A kitöltött szünetek legfőbb funkciói közé tartozik, hogy többletidőt biztosítanak a beszélőnek a spontán közlések beszédtervezési folyamataiban, ily módon lehetőséget nyújtanak a monitorozásra és a korrekciókra, továbbá előfordulhatnak diskurzusjelölőként is, jelezve például a beszélőváltásokat. Mindennek ellenére a kitöltött szünetekkel kapcsolatban még számos kérdés vár válaszra, beleértve a nyelvspecifikus jellemzőket. Ezek egyike a pozíció, vagyis az, hogy a kitöltött szünetek milyen helyzetben jelennek meg a spontán beszédben (pl. néma szünetekkel együtt, egy-egy szóhoz tapadva, a kiejtett szón belül, avagy diskurzusjelölők mellett). A kitöltött szünetek pozíciói (elméletileg) a következők lehetnek: megjelennek két néma szünet között; hozzátapadnak egy szó elejéhez vagy végéhez, az előbbi esetben egy néma szünet előzi meg, az utóbbiban pedig a néma szünet követi őket; egy szóban jelennek meg beékelődve a szót alkotó beszédhangok közé; illetve két szó között fordulnak elő tapadva a szavakhoz (néma szünetek nélkül). Ez utóbbi a magyar spontán beszédben relatíve ritkán fordul elő. A kitöltött szüneteknek a szó elejéhez vagy végéhez történő tapadása azt jelenti, hogy az ö-féle hangot a beszélő mintegy a szó részeként ejti ki (pl. ölakás, vonattalö).
A hezitálások pozíciói és a gyakoriságuk rendkívül változatos mintázatot mutatnak az egyes nyelvekben.
A kitöltött szünetek előfordulását és időtartamát számos tényező befolyásolja, ilyen például a közvetlen kontextus. Vajon a hezitálásokat megelőző és követő néma szünetek, az előfordulási pozíciók, továbbá a szavak szófaja befolyásolják-e a kitöltött szünetek gyakoriságát és a kiejtésük hosszúságát? Harminc beszélő narratívájában (összesen több mint 6,5 órányi felvételben) vizsgálták a fenti tényezők hatásait. A beszédanyagot a BEA spontán beszéd adatbázisból válogatták. Ebben összesen 2450 hezitálást és 2873 néma szünetet találtak (az elemzések, illetve a mérések a Praat szoftverben készültek). Elemezték a hezitálások gyakoriságát, a pozíciójukat a néma szünetek és a szavak tekintetében, az időtartamukat, illetve a megelőző és a követő szó szófaját (azt, hogy tartalmas vagy funkciószó volt-e).
Az eredmények azt mutatták, hogy azok a kitöltött szünetek voltak a leggyakoribbak, amelyek egy szó elejéhez vagy végéhez tapadtak (mintha a szó az ö magánhangzóval kezdődött vagy végződött volna). Jóval ritkábban fordultak elő azok, amelyeket két néma szünet között, illetve egy szón belül ejtett a beszélő. A kitöltött szünetek előfordulását tekintve szignifikáns különbség adódott a pozíció függvényében. A beszédanyagban 2387 tartalmas szó és 2343 funkciószó fordult elő a kitöltött szünetek környezetében. A szó szófaja azonban nem gyakorolt hatást a hezitálások gyakoriságára.
A kitöltött szünetek akkor voltak a legrövidebbek, amikor egy néma szünetet követően a szó elejéhez tapadtak. Az átlagértékeket tekintve, kissé hosszabbak voltak abban az esetben, amikor egy szó végéhez tapadtak, és néma szünet követte őket. Erősen megnövekedett a hezitálások időtartama a két néma szünet közötti pozícióban, és leghosszabban akkor ejtették őket a beszélők, amikor egy szó beszédhangjai közé ékelődtek. A néma szünetek időtartamai akkor bizonyultak a leghosszabbaknak, amikor megelőzték és követték a kitöltött szünetet. A szünetek időtartamaira szignifikáns hatást gyakorolt a pozíció. A szó szófaja azonban a hezitálások időtartamára sem gyakorolt hatást.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a kitöltött szünetek pozíciója és időtartama hasznos információkat tartalmaz a beszédprodukciós folyamat hibahelyeiről, illetve a gondolatok grammatikai formába öntésének sajátosságairól a rejtett tervezési folyamat során. Ez azt jelenti, hogy a hezitálások előfordulása és az artikulációs tartamuk alapján nagy biztonsággal valószínűsíthető a beszélő beszédtervezési problémája, mint például a szótalálási nehézség, a monitorozási bizonytalanság, a hibafelismerés, avagy a gondolatok kiválasztásának dilemmája.
A Kari Publikációs Kiválósági Díjban részesült tanulmány itt olvasható (Gósy, Mária 2023. Occurrences and Durations of Filled Pauses in Relation to Words and Silent Pauses in Spontaneous Speech. LANGUAGES 8(1) pp. 79-92.)