Régész mindennapok az online térben

A tavaszi szemeszter szorgalmi időszakának végéhez közeledve oktatóink és hallgatóink is beletanultak a digitális platformokon zajló oktatásba, mely a kihívások mellett sok új lehetőséget is kínált. A Régészettudományi Intézetben a legtöbben igyekeznek az órákat élőben megtartani, és bíznak benne, hogy a nyári ásatásokon újra találkozhatnak a hallgatókkal. 

Rácz Zsófia az óráit a Teams-ben tartja meg a szokott, órarend szerinti időben, tapasztalatai szerint így az előadások és a szemináriumok is jól működnek.

Úgy érzékelem, hogy kell ez a kis személyes kapcsolattartás azoknak, akik most teljesen el vannak vágva mindenkitől, vidéken, határon túl.

Az előadásra 25-ből kb. 20-an szoktak csatlakozni, de az előadás rögzíthető, akinek nem volt megfelelő internet hozzáférése, később bármikor visszanézheti. Az oktató szerint az anyagismeret nehezebb, hiszen ez a típusú óra sokszor múzeumokban zajlik, ahol testközelből van lehetőség a tárgyak vizsgálatára. A jelen helyzetben hétről-hétre egy-egy tárgytípussal kapcsolatos cikket küld hallgatóinak, melyről rövid beszámolót kell készíteniük.

A Mentimeterrel a hallgatók valós időben, név nélkül válaszolhatnak a feltett kérdésre, melyet figyelembe lehet venni az előadás alakításánál.

A Régészeti muzeológia kurzus keretében Anders Alexandra azt a feladatot adta a harmadéves BA-s hallgatóinak, hogy nézzenek meg néhány jól ismert és a világhálón is pörgő ajánlatot a virtuális múzeumokról és on-line kiállításokról. Ezek alapján keressenek hasonló, vagy teljesen más, magyar vagy külföldi honlapokat és írják le egy-két mondatban, miért ajánlják másoknak. A válaszadásra a Teams felületén kidolgozott feladatlapon került sor, melyek Régészhallgatók ajánlják a karantén idejére címmel az intézet weboldalán is elérhetőek.

Ugyanezen a kurzuson a hallgatóknak másik feladatuk is volt: kiállításokat álmodhatnak meg; anyagi, időbeli és helyszín korlátozások nélkül. Ennek kivitelezéséhez 4-5 fős csoportokat hoztak létre és a Teams csatornáin keresztül kommunikálnak egymással. A prezentációkra a kurzus utolsó óráin fog sor kerülni, de már a projektcímek is sokat ígérők: Föld alatti titkok, Kulináris középkor, Palástolt történelem, Tárlat a hátizsákból, Vestis virum reddit – a forum színei.

Hasonló feladatra készülnek a Bioszociális régészet kurzus hallgatói is: itt szintén 3-6 fős projektcsoportok alakultak, hogy bemutassanak egy esettanulmányt a bioszociális régészet gazdag világából. Készülnek prezentációk  9000 évvel ezelőtti földművesekről, Ötziről, bronzkori csatáról és viking hajósokról.

Oktatóink részéről több kreatív megoldás is született az elmúlt időszakban, Bartus Dávid például római bronzszobrot fotózott otthoni műhelyében, néhány lego segítségével.

A hallgatók kreatív együttműködését emelném ki, mint pozitív tapasztalat. A hétről hétre küldött tananyagot ellenőrző teszt zárja, ezekre kapják a hallgatók a félév végi jegyet. Ehhez a teszthez maguk a hallgatók ajánlottak online felületet (redmenta.com), ami tényleg nagyon jól működik. (Juhász Lajos)

Vandlik Katalin a nehezebb helyzetekben is feltalálja mágát: "Mivel nekem két szomszédom is felújít, és az alsós lányom is otthon tanul, nem tudom az előadásokat élőben megtartani. Ezért a power point bemutatókhoz egy diákra lebontott szöveget mellékelek. A szemináriumokra készült kiselőadásokat a hallgatók hangos ppt-ben töltik fel a Teamsbe, és hogy garantált legyen, hogy a többiek is végignézik, minden előadótól kérek egy mini 5 kérdéses tesztet a saját előadásához, amit a többiek kitöltenek, miután végighallgatták a soron következő előadást." 

Kalla Gábor, különleges módszerekről ugyan nem tud beszámolni, hiszen jórészt a korábban is alkalmazott oktatási gyakorlatunkat folytatja hallgatóival, ezúttal online: "Mivel a régészet vizuális tudomány, eddig is az előadásokat ppt-kkel kísértük, most ezt online tesszük elérő gyakorlattal. Van aki élőben tartja az előadását képernyőre adott ppt-vel, ezt felveszik a hallgatók és eljuttatják azoknak is, akik technikai okok miatt nem tudják, vagy csak akadozva tudják követni , néhányunk pedig a ppt-t hangosítjuk ki, ezt feltesszük a teams-be, majd következő alkalommal ezt vitatjuk meg a hallgatókkal. Ez úgy tűnik, olyan jól sikerült, hogy a hallgatók közül sokan szeretnék ennek a formának a megtartását. "

Ez némileg megváltoztatja az előadás fókuszát is, mivel erősebben koncentrálunk a képekre és a részletekre. A szemináriumokon pedig a hallgatók számolnak be a témájukról és ezt vitatjuk meg közösen, ehhez tesznek fel kérdéseket egymásnak a hallgatók.

A nehézség természetesen a gyakorlati részekkel van: "Az anyagismereti órákon, ahol élőben, múzeumi gyűjteményekben kapták eddig kézbe a tárgyakat a hallgatók (amennyiben ez lehetséges volt), ott  most csak a szakirodalomra tudnak az oktatók koncentrálni, és előtérbe kerül az elméleti rész, illetve a képeken is látható részletek. Ásatási gyakorlatok pedig nyáron vannak, és ezeket majd meglátjuk, hogy hogyan lehet lefolytatni, mi lesz a helyzet akkor. Összességében tehát megpróbáljuk a gyakorlatot helyettesíteni, már amennyire ezt lehet." 

Ugyanakkor ez a helyzet egyértelművé tette, mennyire fontos lenne oktatófilmeket készíteni az ásatásokon, a kísérleti régészethez, vagy 3D képeket készíteni egyes tárgyakról, hogy szükség szerint elő lehessen venni ilyen helyzetekben.

Váczi Gábor, az intézet főmunkatársa játékos segítséget kapott egy izgalmas késő bronzkori leletegyüttest feldolgozásához.

A karantén miatt a legtöbb nemzetközi konferencia is elmaradt, viszont a Society for Post-medieval Archaeology az idei, Plymouthba tervezett kétnapos kongresszusát Twitter-konferencia formájában megtartotta ápr. 17-18. között (#PMAC20 @SPMA). Ezen a konferencián részt vett Mordovin Maxim docens is, a fényképek éppen előadása közben és az azt követő vita idején készültek.

Szokatlan, de különleges élmény, bizonyos hátrányok mellett rákényszerítve az embert arra, hogy minél tömörebben és minél pontosabban fogalmazza meg kutatásának főbb szempontjait 12-15, legfeljebb 280 karakteres jelentésben.

"Nem volt lehetőség eltérni a témától vagy elkalandozni. Azonban volt előtte megfelelő idő, mindent jó alaposan végiggondolni. A legnagyobb előnye talán az, hogy nem lehetett lekésni egy előadást sem, azon a két napon keresztül bármikor be lehetett kapcsolódni, s még most is vissza lehet nézni a témákat."