Suetonius biopolitikája

Az ókori rómaiak az életrajz műfaját olyan szóval jelölték, amely figyelmen kívül hagyja az élet és annak ábrázolása közötti különbséget, és egyszerűen ezzel a többes számú alakkal nevezték meg: vitae. Talán ennek a fogalmi elmosódásnak köszönhető, hogy a római életrajzírók különös figyelmet fordítanak azokra a folyamatokra, amelyek során az élet – jóval a lejegyzés előtt – hagyományozható formát ölt. Császáréletrajzaiban Suetonius felvázolja, hogy a principátus egy új, Augustus utódaira nézve kötelező érvényű életformát is létrehozott, a vita Caesarumot, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a római történetírás formájává legyen. Suetonius reflektál irodalmi projektjének előfeltételeire, nyomon követve, hogyan vált a császár élete még biológiai vonatkozásaiban is a politikai reprezentáció mértékadó formájává. Császáréletrajzai így egy olyan, személyhez kötött hatalom képmásaként mutatkoznak meg, amelyben élet és reprezentáció eggyé válik.

Maximilian Haas a Heidelbergi Egyetem kutatója. Kutatásainak Suetonius császáréletrajzai, az Augustus kori irodalom és a filológiatörténet áll.