Táncoló virágoktól a mélyökológiáig és vissza

Az ökokritika kiindulópontja az, hogy az ökológiai válság idejét éljük, aminek megértéséhez és kezeléséhez  az emberek környezetkárosító tevékenységeinek okait is meg kell ismerni. Ehhez hozzátartoznak  az emberről, a természetről és a kettő közötti kapcsolatról alkotott elképzeléseink. Az ökokritika célja, hogy megvizsgálja és megkérdőjelezze ezeket a viszonyulásokat, annak reményében, hogy ezen kulturális attitűdök megértése közelebb vihet minket a megváltoztatásukhoz és egyszersmind segíthet az ökológiai problémákat azok gyökerénél fogva kezelni. Az ember és természet viszonyában bekövetkezett változások tükröződnek az elsősorban szórakoztatás céljából fogyasztott popkulturális műfajokban, például a mainstream animációkban is.

Vécsey Virág, az ELTE Média és Kommunikáció tanszékének tanársegéde, és a Filozófiatudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója az Environmental Communication című folyóiratban publikált cikkében az ökokritika módszereivel azt vizsgálja,  hogyan ábrázolták az Oscarral díjazott animációs rövidfilmek ember és természet kapcsolatát az elmúlt 90 évben (1932-2019).

Az animáció három sajátosságára (antropomorfizmus, animált tér és plazmatikusság) összpontosítva a díjazott filmek a természetről és az ember-természet kapcsolatáról alkotott reprezentációi alapján három korszak különíthető el.

Az első korszak, amely az 1930-as évek elejétől 1959-ig tartott, nem foglalkozott ökológiai gondolatokkal,

bár rendre antropomorf állatokat és növényeket jelenített meg. Sőt, úgy tűnik, mintha ez a vonás a műfajt kimondottan a szórakoztatáshoz és a gyermekkorhoz kötötte volna. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az animációt akkoriban esztétikailag, ideológiailag és gazdasági szempontból a Disney stúdió uralta, a környezetvédelmi mozgalmak pedig még gyerekcipőben jártak. A korabeli Oscar zsűri és a korszak kulturális attitűdjéről sokat elmond, hogy kizárólag amerikai produkciókat díjaztak.

A baloldali és modern környezetvédelmi mozgalmak megszületése a '60-as években a díjnyertes animációs rövidfilmekben is hatalmas változást hozott.

A társadalmi problémák iránti érzékenység, valamint társadalom és természet összefonódásának és egymásra utaltságának gondolata a ‘60-as évektől a ‘80-as évek végéig visszatérő témái lettek a díjazott animációknak.  A humor eszközével a korszak filmjei arra vállalkoztak, hogy komolyabb társadalmi- és ökológiai témájú üzeneteket közvetítsenek érdekes és változatos formában.

Dušan Vukotić: Ersatz (1961)

Ebben a korszellem mellett az animációs iparral kapcsolatos változások is szerepet játszhattak. A mozi háttérbe szorult a televízió elterjedésével és ennek  a film kistestvéreként kezelt animáció látta elsőnek a kárát, a nagy stúdiók sok dolgozójukat elbocsájtották. A szakma struktúrája átalakult az USÁ-ban, megjelentek a független alkotók, akik egyedül vagy kis alkotóközösségekben készítették formabontó szerzői filmjeiket. Ebben az időszakban a szociálökológia és a mélyökológia paradigmái visszaköszönnek a magas színvonalú független animációkban.

A 90-es évek azonban véget vetett a baloldali és ökológiai üzeneteket közvetítő független díjazott animációk sorának. A progresszív eszméket elhanyagolták, és a környezeti témák ritkán jelentek meg a filmekben, amennyiben mégis, akkor csak dekontextualizáló módon, az egyéni felelősséget hangsúlyozva.

A korszakot a társadalmi és környezeti problémák szétválasztása jellemzi, a szórakoztatás került előtérbe.

A környezeti témák általában csak utalások vagy mellékszálak formájában jelennek meg. A korszak animációit a tematikus szétaprózódás és a társadalmilag érzékeny témák elkülönülése jellemzi. Annak ellenére, hogy az 1960-as évek óta egyre több híradás foglalkozik a környezeti kérdésekkel, a téma megjelenítése a hagyományosan szórakoztatónak tartott animációs műfajban a '60-as éveket követő két évtizedes növekedést követően visszaesett.

Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az animáció szélesebb rétegek számára vált hozzáférhetővé. Egyre több színvonalas képzés és tanfolyam volt elérhető a leendő animátorok számára. Az intézményesülés másik szálaként egyre több fesztiválon mutatnak be animációs filmeket, amelyek főleg a rövidfilmek esetében szakmailag nagyobb elismerést jelentenek, mint az Oscar-díj.

Laurent Witz, Alexandre Espigares: Mr Hublot (2013)

A korszak díjnyertes egész estés animációs játékfilmjei sokkal gyakrabban és explicit módon foglalkoznak környezeti kérdésekkel (pl.: Wall-E, Némó nyomában, Chihiro szellemországban). A legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díj közel 90 éves története bőségesen szolgáltat példákat arra, hogy az esztétikai szempontok mellett (és gyakran helyett) hogyan érvényesültek politikai és ideológiai megfontolások is a díjazáskor.  Másrészt a korszellem is megváltozott, a környezeti problémák egyre nagyobb médiafigyelmet kaptak, mivel egyre fenyegetőbbé váltak, de a problémát gyakran elszigetelten, a tágabb összefüggéseitől és társadalmi-gazdasági okaitól külön választva kezelték.

Összességében elmondható, hogy a társadalmi és környezeti mozgalmakkal kapcsolatos változások, valamint az animációs ipar szerkezetének változásai együttesen alakítják ember és természet viszonyának a tömegkultúra e szegmensében megjelenő lenyomatait.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.

Borítókép: Walt Disney: Fák és virágok (1932). Képernyőfotó az első Oscarral díjazott animációs rövidfilmből