A kabbala dogmatikus protestáns kisajátításai

Az előadás a kabbalisztikus irodalom (és más kabbalisztikusnak vélt szövegek) szigorúan dogmatikus és rendkívül egyedi olvasatait elemzi, amelyeket a tizenhetedik és tizennyolcadik századi protestáns teológusok és hebraisták alkalmaztak azon megingathatatlan meggyőződésüktől vezérelve, hogy az általuk értelmezett művek lényegében a saját vallásuk tanait tartalmazzák, még ha homályos vagy torz formában is.

Felekezeti hovatartozástól függetlenül a koraújkori protestánsok mélyen meg voltak győződve arról, hogy ők az ókori izraeliták sikeresen „helyreállított” ősvallását gyakorolják. Azaz az újszerű elképzeléseikre és hermeneutikájukra nem újításként, hanem rekonstrukcióként tekintettek. Ennek megfelelően nemcsak más keresztény felekezeteket, hanem minden bizonnyal a judaizmust is saját vallásuk eltorzult változatának fogták fel.

Hitük állítólagos ősiségének bizonyítására olyan ősinek vélt szövegeket olvastak, mint például a Zohár – a kabbala legmeghatározóbb főműve – és igazolást találtak bennük számtalan kérdés vonatkozásában. Antológiákba gyűjtötték össze a fontosnak vélt szöveghelyeket és értekezéseket írtak az ókori Izrael feltételezett teológiájáról, amely természetesen megegyezett a sajátjukkal. Ezekben a művekben többnyire ugyanazokat a szövegértelmezési technikákat alkalmazták, mint amelyeket egyébként az Ószövetség értelmezésénél is használtak.

Dr. Níels Páll Eggerz a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen modern és ókori történelmet, valamint judaisztikát tanult. 2020 októberében a Jeruzsálemi Héber Egyetemen szerzett doktori fokozatot. 2021 áprilisa és 2022 augusztusa között az erlangeni Friedrich Alexander Egyetem Bajor Vallásközi Diskurzusok Kutatóközpontjában dolgozott, majd posztdoktori ösztöndíjjal egy szemesztert a Hamburgi Egyetem Maimonides Központjában töltött. Jelenleg tudományos munkatárs a Frankfurt am Main-i Goethe Egyetemen, ahol a Kabbala mint a judaizmus és kereszténység közötti transzfer paradigmája című projekt kutatója.

Facebook