Történelem, régészet, genetika és antropológia találkozása

A kezdeményezés célja, hogy a Bölcsészkar különböző intézményeinek oktatói, kutatói és hallgatói között párbeszéd alakuljon ki a napjainkban elengedhetetlen inter- és multidiszciplináris tudományos megközelítésről – mondta köszöntőjében Sonkoly Gábor dékán. Fontos szempont továbbá a Bölcsészettudományi Karon futó multidiszciplináris projektek bemutatása és megvitatása, az érdeklődők és a különböző szakterületek képviselőinek jelenlétében – tájékoztatott Varga Zsuzsanna egyetemi tanár, a Tudományos  Bizottság elnöke. Az újszerű kezdeményezés létjogosultságát mutatta a nagy érdeklődés, hiszen a Kari Tanácsteremben tartott rendezvényen meglepően sokan, több mint 120-an jelentek.

Első alkalommal az Európai Kutatási Tanács egyik legrangosabb pályázatán (ERC Synergy Grant) 10 millió eurós támogatást nyert HistoGenes projekt koncepcióját és célkitűzéseit mutatták be a résztvevők. A projekt négy intézmény együttműködésében valósul meg: ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Institut für Mittelalterforschung, Österreichische Akademie der Wissenschaften (Wien), Institute for Advanced Study (Princeton), Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte (Jena). 

A rendezvényen a magyar témavezető, Vida Tivadar régész, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója projekttársaival, az Eötvös Loránd Kutató Hálózat (ELKH) BTK Régészeti Intézet Archaeogenetikai Laboratórium munkatársaival, Mende Balázs Gusztáv antropológussal és Szécsényi-Nagy Anna genetikussal  rövid bevezető előadást tartott, amelyet vita követett.

Vida Tivadar bevezető előadásából megismerhettük az utat, ahogy a Balaton közeli Szóládon 2005-2010 között feltárt 6. századi „langobard kori” temető vizsgálata során felmerült régészeti kérdések és az új természettudományos módszerek (Plos One 2014) egymásra hatásából, hogyan nőtte ki magát e nagy volumenű kutatási projekt. A teljes genom vizsgálatokat előtérbe helyező szóládi genetikai pilot projekt eredményei a 2018-ban a Nature Communications online fórumon jelentek meg. A régészet mint történeti tudományág alkalmas arra, hogy a csoportspecifikus jellegek alapján meghatározza a társadalom bizonyos identitás csoportjait, amelyek a társadalmi szervezet horizontális és vertikális szintjein helyezkednek el. A kutatás során az így kialakuló társadalmi mintázatok kerülnek összevetésre a paleogenetikai csoportokkal.

Kunbabonyi mongolid avar előkelő (Kustár Á. rekonstrukciója)

Az egyik fő kérédés tehát az, hogy a biológiai kapcsolat megjelenik-e a szociális kapcsolatokban.  Vida Tivadar felvázolta az 5-9. századi Kárpát-medence történeti és régészeti kutatásának főbb problémáit, amelyek a HistoGenes projekt fő kérdésköreinek alapját jelentik. Hogyan befolyásolták az írott forrásokból ismert politikatörténeti változások a közösségek életét? Hogyan egyeztethetők össze a természettudományos adatok és a történeti, régészeti értelmezések, mi lehet a történeti modellek biológiai háttere. Mennyiben számolhatunk továbbélő késő római alaplakossággal a provinciák területén? Hogyan alakultak át az egykori római struktúrák, legyen szó szociális szervezetekről, társadalmi vagy kulturális csoportokról? Hogyan formálták át a Kárpát-medence népességét az újonnan beérkező „barbár” csoportok (hunok, gótok, langobardok, avarok stb.)? A státusz és a hierarchia értelmezthető-e a biológiai adatok tükrében? Ezeken kívül a paleogenetikai eredmények  meghatározhatnak olyan betegségeket, hajlamokat, jellegeket, amelyekről korábban nem volt tudomásunk, és a régészet vizsgálja miként jelennek meg ezek a szociális környezetben.

A régészeti-történeti háttér felvázolása után Mende Balázs Gusztáv előadásában a projekt gyakorlati oldalát mutatta be és kiemelte a fizikai antropológiai vizsgálatok alapvető szerepét. Megismertük, hogy a tervezett genetikai vizsgálatokat milyen összetett mintavételi folyamat előzi meg. Előadásában először bemutatta a genetikai vizsgálatok egy részét végző, az ELKH BTK Régészeti Intézetéhez tartozó Archaeogenetikai Laboratóriumot, ahol az ELTE kutatóival együttműködésben a mintavétel és a vizsgálatok egy része folyik. Kiderült, hogy a maga a mintavétel is mennyire komplex folyamat, amely a megfelelő csont (a projekt a genetikai vizsgálatokhoz a koponyaalapon található pars petrosa-t, ún. sziklacsontot használja) vagy fog kiválasztásától és levételétől, annak több fázisú tisztításán át, a már konkrétan a vizsgálatra használt csontpor kinyeréséig tart. 

Torzított kopony a hajdúnánási gepida temetőben (Hajdu T. felvétele)

A harmadik előadásban Szécsényi-Nagy Anna ismertette a paleogenetikai vizsgálatok világszintű fejlődését és előretörését az elmúlt évtizedben. Az archaeogenetikai vizsgálatokban rejlő lehetőségeket, a történeti genetikai analízis szinergikus folyamatát, az avar kori elit ELTE-re telepített NKFIH programja keretében végzett genetikai vizsgálatának tanulságait bemutatva ismertette. E kutatások eredményei az elnyert ERC HistoGenes program pilotprojektjeként idén januárban a Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reportsban jelentek meg ). E vizsgálatok tárgyát az Avar Kaganátus politikai-katonai elitje képezte, amely tagjainak aranyban kimagaslóan gazdag temetkezései a 7. században a Duna-Tisza közén ismertek.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált csoport kétharmada belső-ázsiai eredetű, s ez igaz mind az anyai (mitkondriális DNS), mind az apai (Y-kromoszóma) vonalakra. Mindez arra enged következtetni, hogy az avarok inkább családi szerveződésben, és nem csak katonai alakulatként vándoroltak a Kárpát-medencéig. Biológiai rokonságra utaló egyezéseket sikerült megfigyelni az egyes személyek és a vizsgált közösségek között, ami az elit rokonsági alapon történő szerveződését valószínűsíti, s ez a megfigyelés összhangban áll a nomád elitekre utaló történeti forrásokból és etnológiai kutatásokból származó adatokkal.

Az előadások után kérdések hangzottak el. A publikációs stratégiával kapcsolatban az előadók elmondták, hogy a „friss adatok” a természettudományokban elterjedt verseny és szokás szerint először magas impakt faktorú (lehetőleg Q1-es minősítésű) online publikációkban kerülnek közlésre. Mivel ezekben csak kis lehetőség van a történeti szempontok részletes kifejtésére, a bővebb elemzésekre történeti és régészeti szaklapokban és monográfiákban kerül sor. A munkafolyamatok megszervezése nagy energiákat igényel, mert a projektben több mint félszáz kutató vesz részt a Közép-Duna medence térségéből.  Figyelembe kell venni, hogy az archaeogenetikai kutatásnak komoly etikai és ideológiai vonatkozásai is vannak. Az általunk vizsgált minták 1100-1600 évesek, de ismert személyekkel már nem azonosíthatók. A mintavételkor és a vizsgálatok során figyelembe kell venni, hogy a minták egykor élt emberektől származnak, akiknek emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. Az eredmények értelmezésekor pedig el kell kerülni a biológiai determinizmus téves útját.

DNS vizsgálatra a koponyából kivágott sziklacsont Kunszállásról (Mende B. felvétele)

A vizsgálandó 6000 emberi eredetű minta jól dokumentált, régészek által régi vagy frissen kiásott temetőkből származik. A csontvázak kisebb tájakról származnak és a helyi vagy az országos múzeumokban őrződnek. Ennek megfelelően a régészeti team egy hálózatot képez, amelyben senior kutatók és a temetőket feltáró régészek, valamint a csontvázakat vizsgáló antropológuok vesznek részt Ausztriából, Csehországból, Szlovákiából, Magyarországból, Szerbiából és Szlovéniából.

A kutatócsoport rendelkezik a megfelelő intézményi engedélyekkel a vizsgálatok lefolytatására. Magyarországon már néhány évvel ezelőtt az MTA Biológiai és Régészeti Tudományos Bizottságai kidolgoztak egy mintavételi protokollt, amely (az Anthropológiai Közleményekben 2017-ben meg is jelent:, pontosan szabályozza az emberi eredetű mintavétellel kapcsolatos eljárást, és ezt az egyetemek, kutatóintézetek és múzeumok kutatói figyelembe veszik.)

A projekt keretében vizsgált kora középkori emberi minták olyan lelőhelyekről származnak, ahol a népesség vonatkozásában jól vizsgálható a késő ókori és a kora középkori világ közötti átmenet. A komplex módszerekkel rekonstruált átalakulások a középkori populáció kialakulásának jobb megismerését szolgálják, és a történeti értelmezés új szintjét teszik lehetővé.