Egyetemünkről összesen 17-en szerezték meg a címet, közülük 7-en a Bölcsészettudományi Kar oktatói. Szívből gratulálunk!
Nyolcvanegy kutató nyerte el 2024-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet. A kiemelkedő tudományos munkásságukat egy doktori műben összegző kutatók a rangos cím megszerzését igazoló oklevelüket 2025. május 29-én vehették át az MTA Székházban a tiszteletükre rendezett ünnepségen.
Olyan korban, amikor ömlenek ránk az álhírek, veszélyes áltudományos okfejtések és féligazságok, szükség van egy biztos és hiteles pontra, ez a pont 200 éve az MTA – emelte ki Freund Tamás, az Akadémia elnöke. Az MTA-doktori eljárással kapcsolatban kiemelte, hogy az független és szigorú, az egyes diszciplínák sajátosságait tiszteletben tartó tudományos követelményrendszer, amely egy vagy akár több évig tartó, nagyon sok szereplő bevonásával folyó eljárás eredményes befejezését igényli a címet megszerezni szándékozó kutatótól.
Az MTA doktora cím megkönnyíti és elősegíti a tudományos életpályán való előrelépést, és a Magyar Tudományos Akadémia is e cím birtokosai közül választja meg új levelező tagjait. Ugyanakkor az MTA doktorai nagyobb felelősséget és többletmunkával járó kötelezettségeket is vállalnak: ezek a bizottsági és bírálati feladatokat, valamint a tudományos közéletben való komoly részvételt is magukban foglalják.
Az ELTE BTK új akadémiai doktorai:
 |
Bóna Judit akadémiai doktori értekezésének témája a beszéd fluenciája, azaz folyamatossága, akadálytalansága. Idetartozik az artikulációs tempó, a beszédszünetek és a megakadások jelenségköre is. Az értekezés bemutatja, milyen fogalmi, terminológiai kérdések nehezítik meg a fluencia vizsgálatát. Kísérleti úton bemutatja továbbá, hogy a magyar anyanyelvű hallgatók hogyan ítélik meg az anyanyelvi beszéd folyamatosságát. Ezzel összefüggésben módszertani kérdéseket is tisztáz: mekkora a beszédminta ideális hossza, milyen mértékegységekben számoljunk; illetve milyen módon érdemes a gyakorisági adatokat kiszámítani. Az értekezés hangsúlyos témája a spontán beszéd temporális (időbeli) jellemzőinek és a (disz)fluenciának az életkorfüggő változása (gyermekkortól időskorig); elemzéseket mutat be továbbá a hangos olvasás fluenciájára vonatkozóan is. Kitér annak elemzésére is, melyik életkortól/iskolafoktól lesz gyorsabb/fluensebb a hangos olvasás, mint a spontán beszéd a magyar gyermekeknél. Megvizsgálja azt is, hogyan történik az önjavítás a hangos olvasásban, milyen más stratégiák jellemzők rá, mint a spontán beszédre. Végül új eredményeket mutat be a beszédfolyamatosság zavarainak vizsgálata kapcsán, különös tekintettel a hadarás jellemzőire különböző beszédtípusokban. A kutatás eredményei gyakorlati alkalmazásokhoz is elvezethetnek például az olvasástanításban vagy a nyelvi zavarok és beszédzavarok diagnosztizálásában. |
 |
Falvay Dávid akadémiai doktori értekezésének középpontjában a Meditationes Vitae Christi (MVC) középkori szöveghagyományai állnak, amelyeket a szerző a következő szempontokból vizsgál: a különféle olasz változatok és a latin szöveg viszonya, a szöveg datálásának kérdése, valamint a szerzői attribúció. A dolgozat 77 olasz nyelvű kézirat elemzését végzi el, amelyek közül több korábban kevéssé ismert vagy azonosított példány. A szerző részletesen bemutatja a szöveg különböző olasz változatait és kapcsolatukat az eredeti latin szöveggel; elemzi a latin eredeti és az olasz nyelvű változatok közötti kapcsolatot Testo maggiore, Testo minore és Testo breve kategóriákra osztva a hagyományt. Az értekezés egyik legfontosabb eredménye a latin Testo maggiore elsődlegességének megerősítése. A szerző a 14. század elejére helyezi az MVC keletkezését, valószínűsíthetően ferences környezetben. A dolgozat a középkori filológia és az olasz irodalom területén végzett elmélyült kutatást tükröző, szakszerű tudományos munka, amely a részletes filológiai vizsgálatok, illetve a szerteágazó kulturális és történeti kontextusok feltárása révén új eredményekkel gazdagítja a középkori olasz irodalomtörténet egy jelentős szövegének, illetve szöveghagyományának vizsgálatát. |
|
|
Géra Eleonóra akadémiai doktori értekezésében Buda városát vizsgálta a kommunikációs csatornáin, nyilvános terein a városi rend és az az ellen elkövetett normasértések, a tisztesség mint társadalomszervező erő elemzésével az 1686 és 1741 közötti időszakban a várostörténet művelődéstörténeti fordulata, illetve a térbeli fordulat alapján, a német szakirodalomra támaszkodva, jelentős mennyiségű levéltári forrás feldolgozásával. A 18. század első felében a társadalomban a szóbeliség kiemelt szerepet játszott a városlakók viszonyában, a nevezett terek a nyilvánosság különböző szintjeit jelentették. A városházáról nem építészettörténeti áttekintést adott, hanem működésén keresztül hivatali és reprezentatív funkciói előtérbe kerülését, exkluzív épületté válását mutatta be. A fogadók, kocsmák minősített nyilvános terekként a városi társadalom minden rétegének kötetlenebb kommunikációját tették lehetővé, vizsgálatuk a nőtörténet szempontjából is releváns. A rendelkezésre álló források töredékes volta ellenére új szempontból tárta fel a fürdők mint speciális nyilvános terek világát. Az 1739-es tabáni tumultusról a korábbi szakirodalommal ellentétben megállapítja, hogy az nem az elszegényedett ortodox rácok, hanem a katolikus horvát, német és magyar polgárok és védett polgárok szervezkedése miatt robbant ki. A városi rendről és nyilvánosságról alkotott következtetései megalapozottak, eredményei jelentősen árnyalják a Budáról kialakult képet. |
|
|
Kiss Szemán Róbert akadémiai doktori értekezése Ján Kollár életművének teljességre törekvő monografikus szintézise. Vizsgálatának tárgya az a Ján Kollár, aki nemcsak a hazai, hanem a szlovák és a cseh irodalom-, eszme-, művelődés- és protestáns egyháztörténetnek is emblematikus alakja. A munka jelentőségét jól érzékelteti, hogy ez idáig sem a szlovák, sem a cseh tudományosság köreiben nem készült monografikus összefoglalás az életműről. A dolgozat a modern közép-európai szláv nemzetek perspektívájából ad képet a magyarországi felvilágosodás és reformkor nyelvi, kulturális és nemzetképződési folyamatairól. Ennek vizsgálata során egy kevésbé ismert Magyarország képe is kibontakozik: egy imaginárius, a szláv emblematizmust megjelenítő, a latinitásra is építő, hungarus tudatú közösség felbomlóban lévő világa. A dolgozat egyik legfőbb erőssége a korabeli magyarországi és azon belül különösen a pesti kulturális, szellemi és politikai közeg bemutatása, amelyben Ján Kollár összetett életműve megszületett. Az értekezés olyan irodalomtörténeti munka, amelynek hangsúlyos eleme az eszmetörténet is, konkrétan a szlovák nacionalizmus történeti genezisének feltárása. Ján Kollár életművének vizsgálata a modern szlovák nemzeti öntudat egyik lehetséges kibontakozási útját tárja elénk, amelynek kulcsfogalma a szláv kölcsönösség. Az értekezés rendkívül széles körű irodalom- és művelődéstörténeti tudásanyag felhasználásával készült, legértékesebb részének a Szláv Mennyországot filológiai részletességgel bemutató fejezetek tekinthetőek, amelyek nemcsak Kollár forrásait tárják fel, hanem a szlávság fontos, emlékezethelyeknek is tekinthető művelődéstörténeti jelenségeit is ismertetik. |
 |
Patay-Horváth András akadémiai doktori értekezésében egy igen fontos és nagy hatású mitológiai személy (Pelops) és a hozzá kapcsolódó írott és tárgyi forrásanyag átfogó és interdiszciplináris elemzésére vállalkozott a filológia, a történeti névtan, a régészet és az összehasonlító antropológia módszereivel. Az értekezés különös erénye a forrásanyag teljes körű feldolgozása, melyre alapozva a szerző számos új, eredeti, a korábbi tudományos közvéleménnyel gyökeresen szembehelyezkedő megállapítást tesz a Pelops-mitologémával kapcsolatban. A mű hiánypótló alkotás nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi ókortudományban is. A dolgozat legfontosabb eredménye Pelops eredettörténetének tisztázása: az állatokkal és a vadászattal való kapcsolata, a vadászat átalakulása kocsiversennyé, Pelops olympiai kötődéseinek és kultuszának felfejtése. A szerző új magyarázatot ad a Peloponnésos nevére azzal a fordulattal, hogy az nem Pelopsról kapta nevét, hanem Pelops kapta róla a nevét. A jelölt továbbra is fenntartja az olympiai Zeus-templom keleti oromcsoportjának azon értelmezését, mely ebben nem Pelops és Oinomaos kocsihajtó versenyét, hanem Agamemnón és Achilleus kibékülésének homérosi jelenetét látja. A szerző módszerének egyik fő érdeme, hogy az interdiszciplinaritás jegyében több szakterület jellegzetességeit ötvözi, így képes új kérdésfelvetéseket megfogalmazni, valamint régi kérdésekre újszerű válaszokat adni.
|
|
|
Szilágyi Ágnes Judit akadémiai doktori értekezésében arra vállalkozik, hogy a portugál nyelvű Atlântida című folyóirat számainak tükrében bemutassa a volt gyarmat, Brazília és gyarmattartója, Portugália közeledését a luzo-brazil eszme keretében. A szerző monografikus igényű, logikus, jól strukturált rendszerben foglalta össze vizsgálódásai eredményeit, amihez széles körű anyaggyűjtést és szakirodalmi kutatást végzett. A szerző Portugália és Brazília átfogó, időben mintegy négy évtizedet (az 1889–1930 közötti időszakot) felölelő, széles látószögű összehasonlító vizsgálatát végezte el, számos új területet – amilyen a nők helyzete vagy a magyar kapcsolódás – is bevonva elemzésébe. Hasonló megközelítésű szakirodalom sem nemzetközi, sem magyar viszonylatban nem áll rendelkezésünkre. A komplex vizsgálathoz alkalmazott komparatív módszer önmagában is újdonságot jelent még nemzetközi szinten is. Az értekezés portugál nyelvű forrásanyagait a szerző kiváló minőségben magyar nyelvre fordítva építette be a szövegébe. A dolgozat sokrétű, kitartó anyaggyűjtésről, komoly mélységű, számos tudományos újdonságot tartalmazó, magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt magas színvonalú munkáról ad tanúbizonyságot. |
 |
Tátrai Szilárd akadémiai doktori értekezése a nézőpont (perspektíva) működésének átfogó nyelvészeti vizsgálatát nyújtja. A kutatás új eredményekkel gazdagítja a nyelvészeti elméletalkotást, egyúttal új empirikus adatok feltárásával és feldolgozásával járul hozzá a magyar nyelvhasználat leírásához. Munkájában a nézőpont sokrétű vizsgálatára alkalmas – a kognitív nyelvészet, valamint a pragmatika elméleti megállapításait és módszertanát ötvöző – új elméleti keretet dolgozott ki. Interdiszciplináris szemléletet alkalmazva sikeresen integrálja kutatásaiba a nézőpont működésének több, különböző résztudományok tárgyát képező összetevőjét. Vizsgálatai figyelembe vesznek szintaktikai, szemantikai, szövegtani, stilisztikai szempontokat, továbbá adatait az irodalomtudományi narratológia és a poétika szemszögéből is elemzi. Ezen összetevők bonyolult kölcsönhatásának egységes elméleti keretben való feltárása jelentős tudományos újdonság nem csupán a magyar nyelv kutatásában, hanem a nemzetközi szakirodalommal való összehasonlításban is. Empirikus adatforrásai olyan esettanulmányok, amelyek irodalmi művek elemzéséből és kérdőíves vizsgálatokból vonnak le önmagukon túlmutató, nyelvelméletileg releváns következtetéseket. Meggyőzően mutatja meg a kvalitatív adatok jelentőségét és elemzésük hozadékait a magyar nyelv használatalapú vizsgálatában.
|
Az új MTA-doktorokról az alábbiakban olvashat többet.
Fotó: mta.hu
