Elhunyt Dr. Szabolcs Ottó (1927 -2013)
Szomorú szívvel, kegyelettel, a szakmai és emberi életút előtti főhajtással vettük tudomásul Szabolcs Ottó kollégánk és barátunk halálhírét. Szabolcs Ottó a jelenkori magyar történelemtanítás meghatározó személyisége volt. Törekvéseit, eredményeit tudományos munkája, alkotó élete, diákjai iránti szeretete hitelesíti.
1927-ben született, az egyetemet 22 éves korában kezdte el a budapesti bölcsészkaron. Az egyetem elvégzése után, a Magyar Tudományos Akadémia irodájában történész referens lett. 1954–1957 között az MTA Történettudományi Intézetében aspiráns. 1957-ben a minisztériumba került, így részese lett – a később általa is sokat bírált – 1961-es oktatási törvény elkészítésének.
1962-től már az Országos Pedagógiai Intézetben találjuk, ahol főiskolai tanárként, főosztályvezetőként a történelemoktatás gyakorlati és elméleti irányítására kapott megbízást. Munkásságának kiemelkedő eredménye az 1978-ban megjelent középiskolai történelem tanterv, ami a tanítási módszerek segítségével a történelemtanítás valódi megújítását kívánta elérni. A tantárgy tanításának hitelét, színvonalát, nyitottságát, szabadságát tűzte ki célul. Így írt erről 1978-ban: „a szociológiai sémákba zárt, megmerevített, szinte kanonizált történelemtanításnak pozitív reakciójaként vissza kell nyúlni a sémák ellen felsorakoztatott, a szociológiai kanonizációval szemben a feltétlen hitelességet képviselő forrásokhoz.” Ehhez még hozzátette, hogy a hiteles források mellett a történelemtanításnak szüksége van az alkotó fantáziára, a történelmi szituáció megelevenítésére.
Fordulatot jelentett Szabolcs Ottó életében, hogy 1984-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának lett egyetemi docense. Itt lelkiismerete és felkészültsége szerint tanárszakos hallgatók százait készítette fel hivatásukra, és gyakorló tanárok tömege számára szervezett tudományos továbbképzést, ahol a foglalkozásokat – személyes felkérésére – az adott témakör legjobb, legnevesebb oktatói tartották. Tevékeny részt vállalt nemzetközi szervezetek munkájában, a tankönyvegyeztető törekvésekben.
A tanárokkal való közvetlen kapcsolatát szolgálta a Magyar Történelmi Társulatban végzett munkássága is. A Társulat főtitkára (1977–1986), alelnöke (1986–1992), 1992-től pedig a Tanári Tagozat elnöke volt.
Közben tudományos munkáját is folytatta. Tudományos teljesítményét mi sem bizonyítja jobban, mint jelentős mennyiségű szakkönyve, 950-nél is többet számláló színvonalas cikke és tanulmánya. Szerkesztőként is maradandót alkotott, különösen közel állt szívéhez a Történelemtanítás című szakmai lap (1964–1989) és a Történelemtanári továbbképzés kiskönyvtárának sorozata (mintegy félszáz kötet).
Szabolcs Ottó érzékenyen figyelte és pozitív irányba vitte a történelemtanítás ügyét a nyolcvanas évek végén. A rendszerváltás sodrában hangoztatta: a történelemtanításnak nyitottnak kell lennie, véget kell vetni annak a beidegződésnek, hogy „az állam előír, parancsol, az iskola, a tanár végrehajt.” Ezek a szavai ma is időtállóak.
Szabolcs Ottó szakmai egyedülállósága talán éppen abban rejlett, hogy munkásságában szervesen kapcsolódott egybe múlt és jövő, elmélet és gyakorlat, a tudós történész, az oktatási szakember és a történelemtanár habitusa.
Szabolcs Ottó 86 évet élt. 2013. december 11-én örökre eltávozott közülünk.
Kardos József
1927-ben született, az egyetemet 22 éves korában kezdte el a budapesti bölcsészkaron. Az egyetem elvégzése után, a Magyar Tudományos Akadémia irodájában történész referens lett. 1954–1957 között az MTA Történettudományi Intézetében aspiráns. 1957-ben a minisztériumba került, így részese lett – a később általa is sokat bírált – 1961-es oktatási törvény elkészítésének.
1962-től már az Országos Pedagógiai Intézetben találjuk, ahol főiskolai tanárként, főosztályvezetőként a történelemoktatás gyakorlati és elméleti irányítására kapott megbízást. Munkásságának kiemelkedő eredménye az 1978-ban megjelent középiskolai történelem tanterv, ami a tanítási módszerek segítségével a történelemtanítás valódi megújítását kívánta elérni. A tantárgy tanításának hitelét, színvonalát, nyitottságát, szabadságát tűzte ki célul. Így írt erről 1978-ban: „a szociológiai sémákba zárt, megmerevített, szinte kanonizált történelemtanításnak pozitív reakciójaként vissza kell nyúlni a sémák ellen felsorakoztatott, a szociológiai kanonizációval szemben a feltétlen hitelességet képviselő forrásokhoz.” Ehhez még hozzátette, hogy a hiteles források mellett a történelemtanításnak szüksége van az alkotó fantáziára, a történelmi szituáció megelevenítésére.
Fordulatot jelentett Szabolcs Ottó életében, hogy 1984-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának lett egyetemi docense. Itt lelkiismerete és felkészültsége szerint tanárszakos hallgatók százait készítette fel hivatásukra, és gyakorló tanárok tömege számára szervezett tudományos továbbképzést, ahol a foglalkozásokat – személyes felkérésére – az adott témakör legjobb, legnevesebb oktatói tartották. Tevékeny részt vállalt nemzetközi szervezetek munkájában, a tankönyvegyeztető törekvésekben.
A tanárokkal való közvetlen kapcsolatát szolgálta a Magyar Történelmi Társulatban végzett munkássága is. A Társulat főtitkára (1977–1986), alelnöke (1986–1992), 1992-től pedig a Tanári Tagozat elnöke volt.
Közben tudományos munkáját is folytatta. Tudományos teljesítményét mi sem bizonyítja jobban, mint jelentős mennyiségű szakkönyve, 950-nél is többet számláló színvonalas cikke és tanulmánya. Szerkesztőként is maradandót alkotott, különösen közel állt szívéhez a Történelemtanítás című szakmai lap (1964–1989) és a Történelemtanári továbbképzés kiskönyvtárának sorozata (mintegy félszáz kötet).
Szabolcs Ottó érzékenyen figyelte és pozitív irányba vitte a történelemtanítás ügyét a nyolcvanas évek végén. A rendszerváltás sodrában hangoztatta: a történelemtanításnak nyitottnak kell lennie, véget kell vetni annak a beidegződésnek, hogy „az állam előír, parancsol, az iskola, a tanár végrehajt.” Ezek a szavai ma is időtállóak.
Szabolcs Ottó szakmai egyedülállósága talán éppen abban rejlett, hogy munkásságában szervesen kapcsolódott egybe múlt és jövő, elmélet és gyakorlat, a tudós történész, az oktatási szakember és a történelemtanár habitusa.
Szabolcs Ottó 86 évet élt. 2013. december 11-én örökre eltávozott közülünk.
Kardos József
2013.12.17.