Elhunyt Székely György
Székely György (1924-2016)
Székely György professzor halálával a magyar történettudomány és középkorkutatás elmúlt hat évtizedének meghatározó alakja távozott az élők sorából. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán végezte Eckhart Ferenc tanítványaként, emellett a Bölcsészettudományi Karon többek között Szentpétery Imre, Hajnal István és Kornis Gyula kurzusait is hallgatta. Az 1944-45-ös deportálás megpróbáltatásait túlélve 1946-ban fejezte be egyetemi tanulmányait. A II. világháború vége után induló történészgenerációhoz tartozott, és már 1948-tól a középkori történelem oktatójaként dolgozott az egyetemen. 1949-től a Teleki Pál Tudományos Intézet utódaként létrejött Kelet-Európai Tudományos Intézet, majd a tudományos intézményrendszer átalakítása után az Akadémia Történettudományi Intézetének a kutatója volt. Itt történészek mellett a történeti nyelvészet, földrajztudomány, művészettörténet és régészet képviselőivel is együtt dolgozott, a jelzett területek iránti nyitottsága innen datálódik.
Már fiatalon fontos beosztásokat töltött be: 1953-től 1955-ig a Történettudományi Kar dékánhelyettese, majd 1955 és 1982 között három alkalommal is az Egyetem rektorhelyettese, 1956-ban néhány hónapig az Egyetem megbízott rektora volt. 1969-1975 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja, 1957-1982 között pedig a Középkori Egyetemes Történeti Tanszék (mai nevén Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék) vezetője volt. 1957-58-ban a Jogi Karon a Magyar Állam és Jogtörténeti Tanszéket irányította megbízott vezetőként.
1956-tól egyetemi tanár, 1973-tól az MTA levelező, majd 1985-től rendes tagja lett. Az egyetemi oktatással akkor sem hagyott fel, amikor 1982-1987 között a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója volt. Múzeumigazgatói működéséhez kapcsolódik a nagyszombati egyetemalapításra emlékező kiállítás és a Luxemburgi Zsigmond korának művészetét feldolgozó 1987-ben rendezett tárlat.
Korai munkái közül kiemelkedik a Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században című tanulmánykötet szerkesztése, amelyben Fügedi Erik, Györffy György és Mályusz Elemér mellett több tanulmányt is írt a kor követelményeinek megfelelően marxista szellemben újraértelmezett középkori társadalomtörténet kérdéseiről. Elekes Lajossal és Léderer Emmával együtt szerkesztője volt a középkori Magyarország történetét összefoglaló, 1957 után több kiadásban is megjelent egyetemi tankönyvnek, majd főszerkesztője a tízkötetesnek nevezett összefoglaló szintézis 1242-ig terjedő időszakot magában foglaló első kötetének, és több fejezetet is írt az Európa ezer éve: a középkor címmel 2004-ben megjelent tankönyvbe is.
Székely György munkássága a késő antikvitástól a középkoron keresztül a kora újkorig ívelt. Ezen belül is kiemelkedik néhány olyan kérdéskör, amelynek több tanulmányt szentelt. Ezek közé tartozott a középkori magyarországi egyetemalapítások és a külföldi egyetemjárás története. Ugyancsak kitüntetett területnek számított Székely György számára a középkori és kora újkori várostörténet. A pannóniai települések kontinuitásának kérdéséről, a közép-európai összehasonlító várostörténetről, illetve a városok gazdasági szerepéről írott tanulmányai máig megkerülhetetlen eredményeket hordoznak. Székely György egyesíteni tudta a kutatói és tudományszervezői szerepet, az egyetem-, illetve várostörténeti munkássága alapján hosszú ideig tagja volt az adott szakterületek kutatására hivatott nemzetközi bizottságoknak. Érdeklődési területe párját ritkítóan széles volt, az ezredforduló korával, VII. Gergely pápa működésével, a török elleni védekezés hadtörténeti kérdéseivel, a Dózsa-parasztháborúval és a reformációval egyaránt avatott kutatóként foglalkozott. A korabeli hazai medievisztika legfontosabb kutatóit gyűjtötte össze az 1974-ben Horváth Jánossal együtt, 1984-pedig pedig önállóan szerkesztett két kötete, amelyek Középkori kútfőink kritikus kérdései, illetve Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról címmel jelentek meg.
Székely György az 1960-as évektől többször vett részt hosszabb külföldi tanulmányutakon, és a kor korlátozott lehetőségeit kihasználva igyekezett bővíteni a hazai középkortudomány nemzetközi kapcsolatrendszerét. Szoros kapcsolatokat ápolt többek között lengyel, cseh, olasz, francia és német történészekkel, rendszeresen részt vett külföldi konferenciákon. Székely professzor úttörő szerepet játszott a széles értelemben vett közép-kelet-európai térség egységben való vizsgálata terén. Számos tanulmányában foglalkozott a régió belső összekötő struktúráival, ezek kialakulásával és megjelenési formáival.
Egyetemi és tudományos vezetői megbízásainak lezárulta után Székely György magától értetődő természetességgel fordult ismét teljes energiájával a kutatás és az egyetemi oktatás felé. Kivételesen hosszú ideig tanított a Bölcsészettudományi Karon, 1948-tól 2014-ig folyamatosan vezetett szemináriumokat, előadásokat tartott, vizsgáztatott, és szolgálta alázattal az egyetemi oktatás ügyét. Az ezekben az évtizedekben egyetemet végzett történészek generációi számára emlékezetesek jellegzetes cédulái alapján megtartott, hatalmas tudásról tanúskodó órái. Idős kora ellenére is szinte bármikor készen állt arra, hogy részt vegyen fiatalabb pályatársai egyetemi, vagy akadémiai doktori disszertációinak vitáján.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2005-ben díszdoktorrá avatta Székely Györgyöt, tanítványai és kollégái pedig a 65., a 70. és a 80. születésnapjára is tanulmánykötetet állítottak össze tiszteletére.
Székely György professzor halálával lezárult egy korszak. Megadatott neki, hogy generációja szinte utolsó tagjaként távozva, élete végéig aktív, alakító szereplője lehetett a hazai történettudomány és középkorkutatás elmúlt évtizedeinek.
A Bölcsészettudományi Kar tisztelettel búcsúzik elhunyt professzorától.
