A szótól a szövegig. A Modern Filológiai Társaság 2011-es konferenciája

A Magyar Tudományos Akadémia Modern Filológiai Társasága éves konferenciáját az ELTE BTK Gólyavárában tartotta, 2011. június 21-én és 22-én. A konferencia A szótól a szövegig címet viselte.

A konferenciát Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja nyitotta meg. Köszöntő beszédében kitért a filológia jelenlegi helyzetére és a filológiát művelők felelősségére. Ezt követte a Pro Neophilologia in Hungaria 2011 érdemérem átadása. A kitüntetést Nyomárkay István akadémikus, a Modern Filológiai Társaság elnöke adta át Gósy Máriának a filológiában végzett kiemelkedő eredményeiért. A kedd délelőtti ülés (elnöke: Kiss Jenő) első előadását a díjazott, Gósy Mária tartotta Ismételt szavak beszédszövegekben címmel. A pszicholingvisztikai előadás célja szóismétlések alapján a lexikális hozzáférési folyamatok felderítése volt. Mind a beszédtervezésben, mind a kivitelezésben előfordulhat diszharmónia, erre utalhatnak a megakadásjelenségek és ezzel kapcsolatban a szóismétlések. A szóismétlések funkciói többek között a lexikai-grammatikai igények kielégítése, a kiemelés, az időnyerés és némely esetben a már említett diszharmónia jelölése. Gósy Mária empirikus vizsgálatokkal támasztotta alá megállapításait, interjúkat, társalgásokat és történetmeséléseket vizsgálat a szóismétlések szempontjából, és arra a következtetésre jutott, hogy a spontán beszédben nagyon gyakori az ismétlés, amely több esetben a megértést is megkönnyíti.

A Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Maróth Miklós Társadalomtudomány és filológia című előadásában a filológia tudományterület, illetve terminus kialakulásának történeti összefüggéseit mutatta be. A filológus a Kr. e. 4. században, platóni értelmezésben ’beszélni szerető’-t jelentett, ebből alakult ki később filológia a ’tudományos vizsgálat eszköze’ jelentése, terminusként először a Kr. e. 3. századi Erathostenéshez köthető. A vizsgálódás tárgya kezdetben a Biblia értelmezése, később az arab, a görög, a latin és nemzeti nyelveken keletkezett szövegek elemzése volt. Mivel „a politika a filológiától praktikus hasznot remél”, ezért Maróth Miklós mutatott egy példát a filológia hasznosítására (a párt szónak legalább három, eltérő jelentésű megfelelője van az arabban, az eltéréseknek mind politikai, mind vallási okai vannak).

Nyomárkay István egy horvát drámát, Miloslav Krleža művét elemezte Irodalmi mű és közönség című előadásában. A különböző, lexikai egységekhez kötődő stíluselemek vizsgálatával bebizonyította egyrészt, hogy a művet a mai közönség már nem értené meg, nem élvezné a mára már elfeledett társadalmi miliő és a monológszerű filozófiai eszmefuttatások miatt, másrészt a drámát nem lehet az eredeti stiláris jegyek elvesztése nélkül német nyelvre fordítani. Ennek oka az, hogy a szöveg gyakorta tartalmaz expresszív hatású német nyelvű szövegeket, közbevetéseket (például: a horvát megfelelővel is rendelkező, ’varrónő’ jelentésű šnajderica, vö. Schneiderin; vaškuhinji ’mosókonyha’, vö. Waschküche). A német szövegek és asszociációk miatt ma már aligha lehetne a drámát – modernizálás nélkül – sikerrel előadni.

Kiss Jenő a szaknyelvi lexikai bővüléssel kapcsolatban megállapította, hogy a szaknyelvi szókincs megléte és bővülése a közösség versenyképességének alapja. A szaknyelv nem külön nyelv, hanem speciális nyelvváltozat, amely sajátos társadalmi presztízzsel rendelkezik, és a köznyelvtől elsődlegesen szókincsében tér el. Jelenleg az angol terminológia sajátos versenyre kényszerít, emiatt is fontos a terminológiateremtő tevékenység.

Keszler Borbála – az életkori korlátozás nélkül is meghallgatható – előadásának címe Horrorisztikus szavak és kifejezések a régi magyar orvosi receptekben volt. Keszler Borbála olyan régi orvosi recepteket vizsgált, amelyek népi receptjegyzékekben és tudós orvosló könyvekben (mint például az Ars medica és a Pax Corporis) találhatók. A receptek általános szerkezete három fő egységből áll, ezek: a betegség megnevezése vagy körülírása; az anyagok ismertetése, beszerzési módja és alkalmazásuk; ajánlás, „reklám”. A gyógyszereknek is három típusa jellemző a régi receptekre: növényi, állati-emberi eredetű anyagok és vegyszerek. Az ősi vallásoknak és hiedelmeknek megfelelően mágikus-analógiás módszerrel a hasonló a hasonlóval gyógyítható, így például a „fogféreg” okozta fogfájásra a legjobb orvosság valamiféle féreg használta. Az orvosi receptekből nemcsak folklorisztikai, orvoslástörténeti tanulságok vonhatók le, hanem a középkori beszélt nyelvre is lehet következtetni.

Jeremiás Éva Giovanni Baptista Podesta (sz.1625) udvari tolmács és általános nyelvész munkásságát ismertette. Giovanni Baptista Podesta a 17. századi Habsburg-udvar olasz származású, perzsa-török-arab nyelvi tolmácsa volt. Latin nyelven 1691-ben megjelent grammatikájának és szótárának újszerűsége, hogy latin nyelven leírta a perzsa nyelv szintaxisát. Pál Ferenc a hadúr és a habúr szavaink nyomában járt, szóetimológiai vizsgálatába bevonta az őstörténeti elméleteket és a délibábos szófejtéseket is.

Bárdosi Vilmos a konferencia címét A szótól a szólásig címre egyénítette, és egy új frazeológiai szótártípust mutatott be. A frazeográfiai elméletek szerint kétféle szótárrendezés lehetséges: a szemasziológiai elrendezés a betűrendet, az onomasziológiai pedig a tematikus rendet alkalmazza. A szólásszinomika tág értelmezésével egy új jellegű frazémaszótárt lehet megalkotni.

Klaudy Kinga előadásában megállapította, hogy a szószintű műveleteknek szövegszintű hatásuk van a fordításban, a szó kategóriájával foglalkozott az elsődleges és a másodlagos szövegalkotásban. A fordítás eredményeként keletkezett célnyelvi szöveg – Károly Krisztina terminusával – a fordítási szöveg. A fordítás célja az, hogy a másodlagosságot ne lehessen észrevenni a fordítási szövegben. Az idegenszerűséget rendszerint elmulasztott átváltási műveletek okozzák. Ennek megszüntetésére szolgál a unique item hipotézis szerint az a művelet, amely olyan, a célnyelvre jellemző szóalakokat, kifejezéseket told be a fordítási szövegbe, amelyeknek a forrásnyelvi szövegben nincs megfelelőjük. Magyar nyelvi unique itemek például a következők: lóhalálában, lélekszakadva, kutyabaja, nem fűlt hozzá a foga.

Hetényi Zsuzsanna A szótól a betűig vizsgálódott előadásában, kérdésfeltevése az volt, miképpen lehet a betűket más nyelvre fordítani. Példaként a futurista költészetet, Roman Jakobson egyik futurista zaumversét, Majakovszkij és Nabokov egyes műveit mutatta be. Pátrovics Péter az anyanyelvű és a nem anyanyelvű nyelvhasználóknál eltérő igeaspektus képével foglalkozott.

Az első konferenciarészt a Netszópályázat díjazottjainak jutalmazása zárta. A szótól a szövegig konferencia tematikájához kapcsolódott a pályázat kiírása, ezért kaphatott itt helyet az ELTE BTK-n működő Kommunikáció: internet és média nyelvészeti tehetséggondozó műhely pályázatának díjátadása. A netszópályázat az internettel és a digitális kommunikációval kapcsolatos szavak, kifejezések gyűjtésére biztatta a pályázókat. A díjakat a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Modern Iskola és a Pesti Műsor ajánlotta fel. Az okleveleket és az ajándékcsomagokat Nyomárkay István akadémikus, a Modern Filológiai Társaság elnöke, Balázs Géza egyetemi tanár, a zsűri elnöke és Veszelszki Ágnes, a műhely vezetője adta át. A netszópályázat díjazottjai: Felnőtt kategóriában: 1. Menyhárt József; 2. Szűcs József, Tornyiné Weisz Viktória, Weisz Dávid; 3. Aradi Péter. Ifjúsági kategóriában: 1. Pádár András (ELTE BTK), 2. Molnár Mária (SZTE), 3. Erdei Emese (ELTE BTK). A középiskolás kategóriában: 1. Rojkovics Zsófia (Munkácsy Mihály Gimnázium, Kaposvár, felkészítő tanára: Balogh Árpád); 2. Kovács Tamás György (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola); 3. Madarász Emese (Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas). A pályázat eredetiségéért, a divatblogok szókincsének dokumentálásáért Török Margit különdíjat kapott.
A kedd délutáni ülés elnöke az első előadó Bańczerowski Janusz volt. A Szöveg és metaszöveg előadásból kiderült, hogy a kijelentéseket három szinten lehet értelmezni: egyrészt a referenciális szinten, amely a nyelven kívüli elemekre utal, másrészt metanyelvi szinten, amely a nyelvi kódra vonatkozik, illetve harmadrészt egy metaszöveg alkotja a szöveg keretét (például: Idefigyelj, öregem, ez az ember elviselhetetlen, hallod…). A szöveg kettős mivolta az információ és a metainformáció megkülönböztetésére épül.

Sárosdyné Szabó Judit az interkulturális kommunikatív kompetencia fejlesztésének lehetőségeit ismertette, gyakorló nyelvtanári szempontból. A kommunikatív kompetencia alkotóelemei a grammatikai, a szociolingvisztikai, a szövegalkotói és a stratégiai kompetencia. A kommunikatív nyelvoktatás elengedhetetlen része a kulturális tudás átadása is (például az amerikai angol How are you? kérdésére elegendő a Fine, thanks. válasz, nem igényel részletesebb kifejtést).
Benő Attila Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versének bizony szavával indította Modális érték és fordítás című előadását. A bizony a modalitást jelző elem a versszövegben. A modalitás attitűd jelzésére szolgálhat, distanciát teremthet, megjelenítheti a beszélői perspektívát, tudatosíthatja a szubjektivitást, metainformációkat adhat. Az elemzés angol és magyar modalitásjelölő nyelvi kifejezőeszközök összehasonlításán alapult. Vig István Pesti Gábor szótárának előzményeit vizsgálta, többek között földrajzi nevek, germán nevek, olaszból latinra fordított kifejezések elemzésével.

Balázs Géza központi témája az álom és nyelv kapcsolata volt (Az álmok nyelvi képe. Antropológiai nyelvi kísérlet). Az álomhoz számos nyelvi egység kapcsolódik (álomba ringat, könnyű álom, elillanó álom). Ha meggondoljuk, hogy életünk hetven éve alatt 23 évet alszunk, eközben hat órát álmodunk, nem elhanyagolható témakör az álomvizsgálat. Az álom autokommunikáció, a logikus gondolkodás kontrasztja, mentális játszótér, valóságszimuláció játék. Balázs Géza kérdései a következők voltak: Hogyan lehet a szemantikus emlék vizualizált változatát verbalizálni? Mit álmodunk? Mi a közös-univerzális álmainkban? Az előadó példatár alapján arra a következtetésre jutott, hogy az álombeli alakzatok megfeleltethetők a retorikai alakzattípusoknak.

Lukács István az Infinitívuszok inváziója. Egy szinkretista stílusjelenség Miloslav Krleža prózájában című konferencia-előadása statisztikai stilisztika alkalmazásával Ady Endre és Krleža szófajhasználati jellegzetességeit hasonlította össze. Szijj Ildikó a Felállni! Leülni! típusú, felszólító funkciójú főnévi igenevek grammatikai jellemzését adta, kiemelten az iberomán (spanyol, portugál, galego, katalán) nyelvekben. Vizsgálatához ételreceptek grammatikai elemzését használta. Molnárné Lipták Erika a kétnyelvű általános iskolák oktatási eszközei közül egy, tematikusan tantárgyakat átfogó tankönyvcsaládot mutatott be. Gyarmathy Dorottya a rejtett és felszíni önmonitorozás spontán beszédbeli megjelenési módjait vizsgálta. A beszédtevékenység során az önmonitorozás arra szolgál, hogy a beszélő megállapítsa, van-e hiba a közlésben.

A 2011. június 22-i délelőtti ülés elnöke Jeremiás Éva volt. Papp Andrea és Vihar Judit Az irodalom napszámosai. Ki kicsoda a magyar műfordításban? című előadásukat a közönséget lelkesítő találós kérdésekkel zárták. A második előadást Károly Krisztina, az ELTE BTK dékánhelyettese tartotta Sajtószöveg és fordítás: Az információs struktúra célnyelvi megfeleltetése címmel. Sajtószövegeket vizsgált empirikus módszerekkel. Előadásának következtetése az volt, hogy a műfaji sajátosságokat kiemelten figyelembe kell venni a fordítás során. Dudás Mária a (bolgár) szó fonológiáját, a bolgár nyelv fonológiai rendszerét prezentálta. Torma Katalin a 18. századi William Jones perzsa nyelvi Háfiz-fordításait mutatta be. A részletekbe menő versfordítás-vizsgálat egy-egy vers különféle fordításait vetette össze, kiemelten a szóhasználattal és az eltérő szómegfelelőkkel foglalkozott. Jászay László a cselekvésaktusok közötti időintervallumot mint aspektuális tényezőt elemezte, orosz nyelvi példákkal szemléltetve.

Dziewońska-Kiss Dorota lexikai vizsgálatok alapján a halál perszonifikációját és animizációját mutatta be kontrasztív szempontból, a magyar és lengyel nyelvben. A halálnak többféle megszemélyesítése létezik, emberként konceptualizálódik, ám lehet férfi vagy nő, mosolyoghat vagy csókolhat, viselhet fehér vagy fekete ruhát, fő eszköze a kasza. Lehet barát (például: szegénynek még a halál sem barátja), ellenség (például: küzd a halállal, legyőz a halál), könyörtelen és megvesztegethetetlen bíró, váratlan vendég (a halál kopogtat az ajtókon), rabló (elvitte a halál). Ragadozó élőlényként konceptualizálva vannak karmai, torka, pofája…

Gazdag Vilmos a másodnyelvi elemekkel foglalkozott a kárpátaljai Beregvidék magyar lakosságának nyelvhasználatában. A megyében 12%-nyi (Ukrajnában 0,3%-nyi) a magyar lakosság, a beregszászi járásban meghaladja az ötven százalékot is (76%). A kétnyelvűség-kutatásban szógyűjtések alapján fogalomköri kategóriákat hoztak létre (például: a mindennapi életből a tumbocska ’éjjeliszekrény’, foglalkozások közül buháter ’könyvelő’, vö. német Buchhalter; a közigazgatásban a rajon ’járás, körzet’). Kiemelendő, hogy a 150, ukránból az ukrajnai magyar nyelvbe átvett szóadatból csupán hét az ige.
Szabó Luca J. M. Barrie Pán Péterének magyar fordításait vetette össze. Alapfogalmai az ekvivalencia és a stílus voltak. Az ekvivalencia tartalmi szempontból sérült a magyar fordításban, hiszen például a filozofikus részek a magyar fordításból kimaradtak, a beszélő nevek viszont ekvivalensek az eredetiekkel.

Csobánka Zsuzsa gyakorló magyartanárként és neveléstudományi doktorandaként posztmodern irodalomtanítást, a kortárs irodalom magyarórán betöltött szerepét vizsgálta. Például egy kipróbált projektjében a Facebook közösségi oldalon a diákok által közzétett műelemzésekhez lehetett hozzászólni, kommentálni, ezáltal interaktívvá téve a műelemző munkát; másik új jellegű, a posztmodern irodalmat bevonó módszer a kortárs költőkkel való beszélgetés órán.

Márkus Andrea az „új” déli szláv irodalmi nyelveket ismertette, Jugoszlávia felbomlását követően a szerbhorvátból négy irodalmi-sztenderd nyelv jött létre (szerb, horvát, bosnyák, montenegrói). Az előadó a négy nyelv szókészleti eltéréseire hozott bőségesen példákat.

Albert Sándor „A fordítást módosítottam (A ford.)”. Adalékok a fordítás etikájához előadásában a fordítói hűség és etika kérdését vizsgálta egy német társadalomtudományi munka két (magyar és angol) fordításában. A változtatások szemantikai és/vagy stiláris jellegűek lehetnek.

A szerdai délutáni ülést Papp Andrea vezette. Frank Tibor a minden résztvevő által használt nyelvet, a filológiai nyelvet és eszköztárát mutatta be. Kitért a filológiai nyelv nemzetközi egységesülésére, az angolszász módszertanra is. A hivatkozásokkal és a filológiai eszköztárral kapcsolatban több használható könyvet is ajánlott az előadó, ezek a következők: MLA Handbook for Writers of Research Papers, The Chicago Manual of Style, Your undergraduate Dissertation, Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve, Die Technik wissenschaftlichen Arbeitens, Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?. A tudományos írás etikájával kapcsolatban megemlítette a plágiumot, a copy-paste típusú szöveglopásokat. Az Endnote szoftver több tízezer könyv adatát tartalmazza, ezzel könnyedén lehet bibliográfiát előállítani. A Turn it in programmal a plágiumot szoftveres úton lehet felderíteni.

Zoltán András a magyar nyelv szláv eredetű szavainak tükrében mutatta be a szláv denazalizáció történetét. Ráduly Zsuzsanna a magyar és a lengyel nyelv eponimáiban előforduló metaforákról és metonímiákról beszélt. Az eponima a köznévvé vált tulajdonneveket jelenti. Ennek tárgyalásához elkülönítette egymástól szemantikai szempontból a tulajdonneveket és a közneveket. A legtöbb eponima a bibliai motívumokhoz és a mitológiához kapcsolódik. Például: Sáron rózsája ’szép nő’, három grácia ’három szép nő’, nem egy adonisz ’nem kellemes külsejű férfi’, fúria, hárpia ’kellemetlen nőszemély’, matuzsálem ’öreg’. Tárgymegnevezés például a feltaláló nevéből a zeppelin. Lesfalviné Csengődi Ágnes terminológiai kérdéseket vetett fel, és összevetette a cseh, a szlovák és a magyar szaknyelveket. A szlovák szaknyelv modernizálásához a cseh nyelv szolgált alapul, ezzel szemben a magyar terminusok kialakulására sokkal inkább a német nyelv hatott.

Veszelszki Ágnes a konferencia címét A netszótól a netszövegig címre kibővítő bemutatójában a Kommunikáció: internet és média műhely által meghirdetett netszópályázatra beérkezett szavakat ismertette. A pályázatra közel 1500 szócikk érkezett, az ismétlődő bejegyzések törlése után 1100-nál is több új lexikai elem szerepel a digilektushoz kötődő szóadattárban. Csak egy példát kiemelve a részletesen bemutatottak közül: a bloggerina netologizmus a nőnemű bloggerek, azaz a blogot író nők újonnan keletkezett megnevezése.

Kruzslicz Tamás egy kérdőíves vizsgálat alapján digitális kommunikációnak az élőbeszédre gyakorolt hatását mutatta be. Különös figyelmet szentelt a sajátos új szóalkotásoknak (például: thx, micsin, vétéef), és megállapította, hogy az ún. netologizmusok a spontán beszédben is megjelennek, az egyetemista 18-25 éves korosztálynál sokkal erőteljesebben a középiskolások, a 15-16 évesek generációjában.

Pál Dániel Levente előadásának címe Szövegparadigmák – vektorok, hálózatok, önhasonló alakzatok volt. A bevezetőben a Mi kell az olvasáshoz? – kérdést járta körül. A válaszok: kíváncsiság (mind az analóg, mind a digitális kommunikációban szükség van rá), olvasni tudás (mást jelent a Gutenberg-korszakban és a digitális kommunikációban), fény (az analóg korszakban alapvető volt, a digitális eszközök ezt áramból generálják). Mi okozhatja az internet-korszak végét? Az áramhiány, a digitális dzsungel is lehet a sötét középkor áram nélkül. Az unalom, megunjuk az internetet, mindig új technika-eszköz kell. Erre példa az iwiwről a facebookra való tömeges váltás. Az önhasonló alakzatok, a fraktálok egy új korszak eljövetelét jelzik.

Tulcz Katalin egy szociolingvisztikai felméréssel vizsgálta a mai orosz beszélt nyelvben előforduló neologizmusokat (amerikanizmusokat és anglicizmusokat). Az új szavak megjelenése elsősorban a gazdasági mechanizmusokhoz kötődik. Orosz képzőkkel és igekötőkkel épülnek be az orosz nyelvbe az angolból átvett szavak, fonetikus írásmóddal: gudbajtye, galivudity ’szórakozni’ (vö. Hollywood), vidrinkaty ’kicsit inni, jól berúgni’.
Zachar Viktor A fordítói lustaság – vélt vagy valós probléma? előadásban az optimális relevancia elméletéből indult ki, ami azt jelenti, hogy a fordító annyi energiát fektet a szövegfordításba, amennyi ahhoz szükséges, hogy a befogadó megértse a fordított szöveget. E kérdéskört vizsgálta a neologizmusok fordítása kapcsán (az új szavak fordítása kapcsán előfordulhat, hogy a fordító nem térképezi fel a neologizmus nyelven kívüli környezetét, és a rutinszerű nyelvhasználat kerül előtérbe a kreativitással szemben).

A több mint negyven előadást összefogó kétnapos konferenciát jó hangulatú, az informális kapcsolatokat erősítő és a tudományos együttműködéseket elősegítő vacsora zárta.

A Modern Filológiai Társaság konferenciáját minden évben az interdiszciplinaritás, a különböző kutatási témák és területek iránti nyitottság jellemzi, ezáltal lehetővé téve az egymással és egymástól történő tanulást, a tudományterületek közötti párbeszédet.

A konferencián készült fényképek itt tekinthetőek meg

Veszelszki Ágnes konferenciabeszámolója

2011.06.24.