Elhunyt Töttössy Csaba egyetemi tanár

Töttössy Csaba professzor úr, szeretett tanárunk, kollégánk, barátunk, az Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék volt vezetője 2011. július 13-án váratlanul elhunyt.

1931. július 6-án született Budapesten, Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Szent Imre Gimnáziumban végezte. „Oktatói munkásságát” gimnazista korában kezdte el: 1945 és 1948 között  iskolatársai tanításából ő tartotta el a családját. Már ekkor elhatározta, hogy latin-görög szakos tanár lesz. Érettségi után, 1949 őszén felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, s 1953-ban latin-görög szakos tanári oklevelet kapott.

Egyetemi tanulmányai után, 1953. július 15-ével tanársegédnek nevezték ki az Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszékre, ahol 2001 végéig, nyugdíjba meneteléig dolgozott, 1987. július 1-jétől a tanszék vezetőjeként. 1993-tól három évig az Ókortudományi Tanszékcsoport vezetője is volt.

1962 végén nyújtotta be szanszkritológiai tárgyú, a Sukaszaptatiról írott kandidátusi disszertációját, amelyet 1963. május 31-én védett meg, majd 1963. június 6-ával megkapta a nyelvészeti tudomány kandidátusa címet, 1963. szeptember 1-jétől az adjunktusi, 1970. július 1-jével  pedig a docensi kinevezést. Habilitációs előadását 1995. március 17-én tartotta meg, 1996-ban lett egyetemi tanár.

Fő kutatási területének a latin, a görög, valamint a szanszkrit és az indoeurópai összehasonlító szintaxist tekintette, ezen kívül foglalkozott szanszkritológiával illetve a görög és latin nyelv kapcsolataival az indo-iráni nyelvekkel. Számos tanulmánya jelent meg az indológia (szanszkritológia), a latin nyelvészet, valamint a görög nyelvészet és filológia körében magyar és idegen nyelvű hazai és külföldi folyóiratokban. Egyetemi jegyzete, továbbá óperzsából és görögből való fordításai mellett elkészítette a Sukaszaptati c. szanszkrit mesegyűjtemény jegyzetekkel és tanulmánnyal ellátott műfordítását. Tanulmányainak eredményei M. Mayrhofer indoárja etimológiai szótáraiba is belekerültek, s külföldi előadásai is egyetértő elismerést arattak. Az Ókortudományi Társaság 1991-ben a nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkásságáért Ábel Jenő emlékéremmel tüntette ki. Indológiai munkásságának elismeréseként 2010-ben az indiai állam odaítélte neki a Presidential Award of Certificate of Honourt, amelyet az indiai köztársasági elnöktől vehetett volna át, de sajnos ezt már nem érhette meg.

A Bölcsészkaron Töttössy Csaba oktatói tevékenysége a latin tanszéken folyó oktatási  munkában való részvételével indult, latin mondattan óráját kezdettől fogva nyugdíjba vonulásáig tartotta. A latin szakosok számára ezen felül latin történeti nyelvtant és latin nyelvtörténetet, valamint indoeurópai összehasonlító nyelvészetet tanított.

1956-ban bízta meg az Oktatási Minisztérium az Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszéket az indológiai oktatás bevezetésével. Töttössy Csaba csak a tanszékre kerülése után kezdett szanszkritul tanulni és beledolgozni magát tanszéke tudományágaiba. Kimagasló eredménye, hogy 1962-ben már egy igen nehéz szanszkrit nyelvű irodalmi mű témájában kiváló kandidátusi disszertációt nyújtott be. Az indológiai oktatás megszervezését ennek megindulása után őrá bízta a tanszék vezetője, s így az egész oktatási rendszer kialakítása az ő feladata lett. A tanszéken a szanszkritológiai oktatás során nemcsak nyelvoktatási, szövegolvasási és szövegelemzési órákat tartott, hanem nyelvészeti órákat is és az óind irodalomtörténet, sőt történelem, vallástörténet és filozófiatörténet oktatását is végezte, nagyon magas óraszámban, de mindig igen nagy kedvvel és szeretettel.

1967-től tagja, majd 1970-től 1990-ig titkára volt az MTA Klasszika-filológiai Bizottságának. Az Antik Tanulmányok c. folyóirat szerkesztőbizottságának 1965-től tagja, 1975 óta pedig felelős szerkesztője volt 1990-ig. 1991-től az Acta Antiqua Hung. szerkesztőbizottságának a tagja volt. Az Ann. Univ. Sci. Bud. Sectio Classica folyóiratnak szerkesztője volt 1970-től 1974-ig és 1979-ben. 1972-től 1987-ig (5 perióduson át) titkára, 1987-től 1989-ig pedig tagja volt az ELTE BTK Doktori Szigorlati Bizottságának, s tagja 1989-ig az ELTE Doktori Tanácsának. 1983–84-ben a Kar Tudományos Bizottságának is a tagja volt. A Művelődési Minisztérium Klasszika-filológiai Szakbizottságának a tagja volt, s egyik elődjének (1971-től) titkára is. 1991-től tagja volt az MTA Orientalisztikai Bizottságának is. Már 1958-ban tagja lett az Ókortudományi Társaság vezetőségének (akkor legfiatalabbként), s 33 éven keresztül vett részt a Társaság ügyeinek az intézésében, 1985-től már mint annak alelnöke. Számos konferencia és kongresszus szervezője és résztvevője volt (pl. Szanszkritológiai Világkonferenciák, Eiréné Konferenciák).

Az indológia oktatását az ELTE Bölcsészkarán Töttössy professzor úr alapozta meg, és mai napig az ő elveit igyekszünk követni: egy igen alapos, szilárd nyelvi tudáson alapuló, erre épülő és a szövegekből kiinduló filológiai képzést nyújtunk. A magyar indológusok (a legidősebb és a legfiatalabb generációkat kivéve) valamennyien az ő tanítványai voltak, sikereik, a magyar indológia műhely nemzetközi elismertsége elképzelhetetlen lett volna Töttössy professzor úr kiváló és áldozatos tanári munkája nélkül.

Töttössy Csaba búcsúztatására 2011. július 28-án, csütörtökön, 11.15-kor kerül sor a Farkasréti temető Makovecz-termében.

2011.07.18.