A késő bronzkortól a kora újkorig
„A város határában elterülő lelőhely közel 3000 évet átfogó leletanyaggal szolgált – mondta el a kutató. – A késő bronzkortól a kora újkorig őrizte a lakottság tárgyi emlékeit. A késő bronzkori temetkezéseket azonban a modern mezőgazdasági művelés erősen megbolygatta, szinte valamennyi lelet a szántott talajrétegből került elő, nem maradt nyoma az egykori sírgödröknek. A lelőhely legnagyobb része, az előkerült érték- és viseleti tárgyak alapján a római korra, azon belül a 2–4. századra datálható.”
A falu lakói romanizált bennszülöttek lehettek, azaz római adminisztráció alatt élő maradék kelta népesség.
Ezt támasztja alá, hogy az előkerült leletek római hatást mutatnak, míg a település szerkezete és az épületek jellege a kelta hagyományokat követi. A falu egykori lakói a római kori iparostermékeket a saját hagyományaikba beépítve használták. A területen a legkésőbbi lelet egy kora újkori, talán már a török hódoltság után keletkezett épület és kemencéjének berogyott kőhalma. Előkerült sarkantyú, lapos, széles talpú kengyel és kaszamaradvány is. Váczi Gábor szerint a kemencét tartalmazó épület méretei is újkori eredetre utalnak.
A homokos talajt a falu egykori lakói tudatosan használták tárolóvermek kialakítására.
Az egyelőre föld alatt maradó patakparti településrészt a szakemberek drón segítségével, a légi régészet eszközeivel vizsgálták meg. A drónos repülés adataiból 3D-s terepmodell építhető fel, ami a későbbi munka során, a leletek értelmezésében lesz a kutatók hasznára.
Forrás: elte.hu, feol.hu
Fotó: Sági Zoltán / Fejér Megyei Hírlap