A számlálószavak vizsgálata egy maja nyelv tükrében
Számlálószónak azokat a tipikusan—de nem kizárólagosan—számnevek mellett megjelenő partikulákat nevezzük, melyek a főnév által jelölt objektum valamilyen szembeötlő tulajdonságára (élő/élettelen voltára, nagyságára, alakjára, funkciójára, stb.) utalnak. A magyar nyelvben ilyen számnévi osztályozók többek között a „szál”, „szem”, „fej” ill. „darab” szavak a „két szál gyertya”, „négy szem gyógyszer”, „öt fej hagyma” és „tíz darab ceruza” kifejezésekben.
A világon beszélt nyelvek száma az Ethnologue 2013-ban felállított és folyamatosan frissülő adatbázisa alapján 7164. Egy négyszáz nyelven végzett reprezentatív felmérés (Gil 2013) kimutatta, hogy a nyelvek 19,5 százaléka kötelezővé teszi, 15,5 százaléka pedig megengedi, hogy a számnevekkel módosított főnevek mellett megjelenjen egy számlálószó is. A többi nyelvben nem használatosak számlálószavak.
Dékány Éva kutatása ahhoz a régen vitatott kérdéshez kapcsolódott, hogy az osztályozószó a főnévvel vagy a számnévvel áll-e szorosabb nyelvtani viszonyban, másképpen fogalmazva, az osztályozószó a főnévvel vagy a számnévvel alkot-e nyelvtani összetevőt (szintagmát).
A kutatás a maja nyelvcsaládba tartozó, Dél-Mexikóban beszélt őshonos ch’ol (ejtsd: „csol”) nyelv számneves kifejezéseinek segítségével vizsgálta a számlálószavas szerkezetek felépítését. Egy 2019-ben publikált tanulmány (Bale et al 2019) érvelése szerint a ch’ol nyelv adatai inkább arra mutatnak, hogy a számlálószó a számnévvel áll szorosabb nyelvtani viszonyban. Dékány Éva kutatása új szempontok alapján vizsgálta a ch’ol nyelv számlálószavas szerkezeteit. Arra az eredményre jutott, hogy a szóban forgó ch’ol kifejezések—a korábbi vélekedésekkel ellentétben—nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel egyértelműen megállapíthassuk a számnév, számlálószó és főnév közötti nyelvtani viszonyokat: az adatok azzal a megközelítéssel is modellálhatóak, amelyben a számnév és a számlálószó főnév áll szorosabb viszonyban, és azzal is, amelyben a számlálószó és a főnév vannak közelebbi kapcsolatban.
Bár a számlálószavas kifejezések belső szerkezetének feltárásához a ch’ol adatok nem szolgálnak perdöntő bizonyítékkal, Dékány Éva amellett érvelt, hogy a ch’ol nyelv alapján fontos megfigyelésekkel gazdagíthatjuk a számlálószavakról, és a velük kapcsolatos nyelvi variációról való tudásunkat. A számlálószavakkal foglalkozó szakirodalom túlnyomó része hagyományosan elsősorban a délkelet-ázsiai térségben beszélt számlálószavas nyelvekre (úgymint mandarin, thai, vietnámi, japán, stb.) fókuszált. Ezekben a nyelvekben a számlálószavak egyetlen szóelemnek felelnek meg. A szóelem, szakszóval morféma, „a legkisebb nyelvi jel, azaz a legkisebb olyan nyelvi egység, melynek önálló alakja és ehhez kapcsolódó jelentése van” (Keszler és Lengyel 2019). Másképpen fogalmazva: a számlálószavak a fent említett nyelvekben (és a magyar a „szál”, „szem”, „fej” ill. „darab” szavakhoz hasonlóan) nem bonthatók további, önálló jelentéssel bíró alkotóelemekre. A ch’ol nyelvre ezzel szemben az jellemző, hogy minden számlálószó kettő, önálló jelentéssel bíró elemből áll össze. Ezek közül az egyik egy lexikális jelentéssel rendelkező tő, amely közvetlenül utal a főnév élő/élettelen voltára, nagyságára, alakjára, funkciójára, stb. a másik pedig ugyan az az elem, amely az igék passzív alakját is képezi. Így a ch’olban párhuzam vonható a passzív igei szerkezetek és a számlálószavas főnévi szerkezetek között.
Hivatkozások:
- Bale, Alan & Coon, Jessica & López, Nicholás Arcos. 2019. Classifiers, partitions, and measurements: Exploring the syntax and semantics of sortal classifiers. Glossa 4(1). Article 77.
- Ethnologue: languages of the world. Weboldal. SIL International, Dallas, TX, 2013.
- Gil, David. 2013. Numeral Classifiers. In: Dryer, Matthew S. & Haspelmath, Martin (eds.) WALS Online (v2020.4) [Adatbázis]. Zenodo.
- Keszler, Borbála–Lengyel Klára (2019): Kis magyar grammatika. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Borítókép: A maja nyelvek (CC BY 3.0)