Az -e kérdőszós kérdő mondatok és a tagadás

Az (1)-beli párbeszéd B beszélője egy olyan, emelkedő-eső intonációval ejtett eldöntendő kérdő mondattal reagál az A beszélő megállapítására, amely a tagadás egyik lehetséges, logikai (propozíciós) olvasatát illusztrálja, amit a szakirodalom „belső” tagadásnak is nevez. A tagadószó utóbbi olvasatát például onnan lehet felismerni, hogy kompatibilis a sem elemmel:

(1) A: Javul az idő. Már nem fúj a szél.

B: Nem esik az eső sem?

A következő párbeszéd azt mutatja, hogy az (1B) mondatnak az a változata, amely az -e kérdő partikulát tartalmazza, nyelvtanilag rossz, azaz nem grammatikus:

(2) A: Javul az idő. Már nem fúj a szél.

B: *Nem esik-e az eső sem?

A fentiek ugyanakkor nem jelentik azt, hogy az -e partikulás kérdő mondatba ne lehetne tagadószót tenni, hiszen a (4B) mondat grammatikus, csakúgy, mint a (3B), és elfogadható reakcióként A állítására:

(3) A: Rosszak a látási viszonyok. Sötét van.

B: Nem esik az eső is?

(4) A: Rosszak a látási viszonyok. Sötét van.

B: Nem esik-e az eső is?

A tagadásnak a (3)-(4) párbeszédekben megfigyelhető olvasatát pragmatikai, nem-logikai (nem-propozíciós), vagy „külső” olvasatnak nevezzük. Ezt például arról lehet felismerni, hogy kompatibilis az is partikulával.

A (2B) és (4B) példák eltérő grammatikusságára a minimalista szintaxis elméleti keretében adtunk magyarázatot. Az -e-nek arra a tulajdonságára építünk, hogy eredete egy uráli tagadó igetőre vezethető vissza, és így egy bizonyos absztrakt szinten logikai tagadást jelöl (azaz negatív „fantomjeggyel” rendelkezik). Utóbbi a szintén logikai tagadásként értelmezett nem tagadószó jelenlétében olyan konfigurációt („intervenciós hatást”) hoz létre, amely megakadályozza, hogy az -e betöltse funkcióját: jelölje a mondat kérdő voltát. A „külső” tagadást jelölő nem partikula, mivel nem rendelkezik a logikai tagadás jelentésével, nem hozza létre a fenti konfigurációt, ezért kompatibilis az -e partikulával.

A tanulmány kitér az (5)-höz hasonló példákra is, amelyekben látszólag összefér a logikai, „belső” tagadást kifejező nem és az -e partikula.

(5) A lakók valóban nem kapnak-e megfelelő étkeztetést?

Magyarázatunk itt azon a megfigyelésen alapul, hogy (5) és a hozzá hasonló mondatok mind csak olyan szövegkörnyezetben hangozhatnak el, amelyben egy másik beszélő a kérdő mondat tartalmának megfelelő állítást tett korábban. Az (5) esetében ez az állítás az alábbi lehet:

(6) A lakók nem kapnak megfelelő étkeztetést.

Az (5) alatti -e-s kérdő mondatban található nem partikula ennek alapján a „visszhangzott” negatív kijelentés része, ami egy kívülről nem manipulálható egységet alkot, így a nem logikai tagadás-olvasata „láthatatlan” marad a mondat-szintű műveletek számára.

A fenti problémák jól illusztrálják, hogy a kérdő és tagadó operátorok interakciója igen komplex lehet a természetes nyelvekben. Kutatásunk kitér ezek nyelvtipológiai vonatkozásaira, és felvázolja a lehetséges elméleti megközelítési stratégiákat is.

Gärtner, H.-M. and B. Gyuris. 2022. On the absence of propositional negation from Hungarian polar e-interrogatives. Studia Linguistica 76(3):661-683

A kutatást bemutató tanulmány szabadon olvasható az alábbi oldalon. 

A kutatás alapfeltevéseiről és a magyar nyelv eldöntendő kérdő mondatainak jelentéstani tulajdonságairól részletesebben a következő, szintén szabadon olvasható tanulmányokból lehet tájékozódni:

• Gyuris, Beáta 2016. A magyar nyelv tagadószós eldöntendő kérdő mondatainak jelentéséhez. Jelentés és Nyelvhasználat 3: 169–190.
• Gyuris, Beáta 2017. New perspectives on bias in polar questions: a study of Hungarian -e. International Review of Pragmatics 9.1: 1-50. doi: 10.1163/18773109-00000003

A kutatás céljairól és eredményeiről az alábbi honlapon található további információ.