Az idegen-nyelvi szorongás vizsgálatának módszerei

A nyelvtanulás során előforduló idegen-nyelvi szorongást már a 80-as évek eleje óta kutatják az alkalmazott nyelvészetben. A kötet szerzője is már a 2000-es évek eleje óta folytat ezen a területen kutatásokat, amelyeket a könyvben összegez.

Az idegen-nyelv tanuláshoz kapcsolódó érzelmek közül a szorongás volt talán az első, amely felkeltette a kutatók érdeklődését,

hiszen nyelvtanulói beszámolók alapján olykor meglehetősen meghatározó lehet a nyelvtanulás sikerességét illetően. Ahhoz, hogy jobban megértsük az idegen-nyelvi szorongás szerepét a nyelvtanulásban és következtetéseket vonjunk le hatásairól, olyan vizsgálódásokra van szükség, amelyek szisztematikusan és átláthatóan összegzik korábbi kutatások eredményeit, megismétlik azokat, ellenőrzik a használt adatgyűjtő eszköz tulajdonságait, és megpróbálják a szorongás dinamikus változását tetten érni.

A fentiek fényében a monográfia célja kettős. Először is áttekintést ad a nyelvi szorongás vizsgálatához alkalmazott megközelítésekről; másodszor, a szorongáskutatást használja példaként, hogy bemutasson különféle technikákat, amelyek felhasználhatók az egyéni különbségek egyéb változóinak vizsgálatára. Ennek megfelelően a monográfia hat fejezetből áll: a bevezetőt és a nyelvi szorongáskutatás elméleti összefoglalóját négy fejezet követi. Az első a széles körben használt idegen-nyelvi osztálytermi szorongásskála (Foreign Language Classroom Anxiety Scale) (Horwitz, et al., 1986) faktorszerkezetével kapcsolatos meta-elemzést mutat be; a második a egy replikációs kutatás, amely a MacIntyre és Gardner-féle (1994) Input, Process, és Output szorongás skálák magyar változatának validációjáról szól; a harmadik egy készség-alapú nyelvi szorongást mérő kérdőív kidolgozását mutatja be egy háromfázisú vizsgálaton keresztül Rasch-analízis felhasználásával, és a negyedik a nyelvi szorongás dinamikus változásának megragadásához rendelkezésre álló empirikus megközelítésekre összpontosít, beleértve az idiodinamikus módszert és olyan kvantitatív elemzéseket, mint például a látens növekedési modellezés és a dinamikus klaszterelemzés.

Az eredményekből kitűnik, hogy az idegen-nyelvi szorongás mérésére új eszközök kidolgozása szükséges, amelyek pontosabban lefedik a jelenséget.

Fontos még, hogy a nyelvi szorongás a vizsgált mintákon leginkább az információ feldolgozásánál és sok esetben a hallás utáni értésnél volt a legmagasabb, ezért nem feltétlenül csupán a szóbeli megnyilvánulásnál észlelt idegennyelvi-szorongásra érdemes fókuszálni. Továbbá, a monográfiában összegzett tanulmányok alapján elmondható, hogy a nyelvi szorongás egy dinamikusan változó tényező, mind mikró (percek), mind makró (hetek, hónapok) szinten, és dinamikája szorosan összefügg az énhatékonyság érzetével, valamint a motivációval.  

A monográfia az említett vizsgálatok eredményeinek általános összefoglalásával zárul, és módszertani megfontolásokat, illetve az egyéni különbségek jövőbeli kutatásának útjait fogalmazza meg.

Összegezve, a monográfia naprakész és általános áttekintést kíván nyújtani a nyelvi szorongáskutatásról azoknak, akik érdeklődnek e konstruktum elméleti háttere iránt. Valamint, összefoglalja a szerző nyelvi szorongásról magyar vonatkozásban végzett munkáját. Mindemellett számos módszertani megközelítést mutat be a nyelvi szorongás kutatására, amelyek alapján más egyéni különbség kutatása is elvégezhető.

A kutatást az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI-6-K-129149) támogatta.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.