Az MTA új doktorai

A kutatói pályaív kimagasló állomásaként december 8-án negyvennégyen, Karunkról két oktató vehette át az MTA doktora cím megszerzését tanúsító oklevelet a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Dísztermében.

Az MTA doktora címmel a Magyar Tudományos Akadémia a korábbi tudományos fokozatnál magasabb doktori (higher doctorate) címmel ismeri el az első fokozat megszerzése után végzett kiemelkedő tudományos eredményeket.

Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet a doktori eljárás legfőbb döntéshozó testülete, az MTA Doktori Tanácsa annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gazdagította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, és egy doktori műben bemutatja és sikeresen megvédi legutóbbi tudományos eredményeinek egy kiemelt részét.

Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni (a korábbi tudományos minősítési rendszerben használt, az MTA doktora címmel egyenértékű „tudomány doktora‟ fokozatra 1995 óta nem lehet pályázni). Azóta mintegy 2330-an nyújtottak be pályázatot, és több mint 1700 kutató szerezte meg a címet.

Karunkról az MTA két új doktora: Károly Krisztina, az Angol Nyelvpedagógia Tanszék vezetője és Hamar Imre, a Távol-keleti Intézet igazgatója.


Károly Krisztina doktori disszertációja jól illeszkedik azokba a szövegelméleti és kontrasztív szemantikai kutatásokba, amelyeknek célja a fordításelmélet, a szövegnyelvészet, a szemantika és a pragmatika alapvető fogalmainak, módszertani eszköztárának továbbfejlesztése. A dolgozat a fordítás egyik legfontosabb jelenségét, a szöveg folytonosságát biztosító kapcsolatok és összetartó erők (szövegkoherencia, szövegkohézió) különbségeit vizsgálja a forrás- és a célnyelvi szövegek viszonylatában. A munka, amely mind a széles körű szakirodalom, mind a szerző saját empirikus korpuszvizsgálatainak eredményeit felhasználja, jelentős hozzájárulás egy általános, fordításközpontú szövegelemző modell megalkotásához, amely az eddigi, egy-egy jelenségre vonatkozó elemzésekhez képest a koherencia- és kohézióteremtés nyelvi eszközeinek átfogó leírását teszi lehetővé. Az értekező elsőként állapította meg, hogy a fordítás során koherenciaeltolódások keletkeznek, s hogy az eltolódás jelensége nem mutatható ki kvantitatív, csupán kvalitatív elemzéssel. Ez a felismerés nyelvspecifikus koherencaeltolódások azonosítását teszi lehetővé, illetve jelentősen hozzájárul a szövegszintű fordítói stratégiák alaposabb megismeréséhez. Az értekező fontos felismerése, hogy a szövegkoherencia a fordítás univerzális tulajdonsága.

Az értekezés eredményei bővíteni fogják az alkalmazott fordításkutatás eszköztárát; a koherenciaelemzési modellnek jelentős alkalmazási haszna lehet a fordítástudományban.


Hamar Imre disszertációja a középkori kínai buddhizmus legfontosabb iskolájának, a Huayannak központi tanításait magában foglaló Buddhāvataṃsaka sūtrát és a vele összefüggő szövegeket vizsgálta. Új eredményeket mutatott be a kínai szöveg eredetét, változatait, valamint tartalmának alakulását illetően.

Az új eredmények közül is kiemelendő az elveszett szanszkrit szövegrészek tibeti és kínai változatainak elemzése, továbbá a függelékben is közölt tibeti szöveg szanszkrit eredetének megállapítása. Az új eredmények közé sorolható a dunhuangi szövegtöredékek elemzésének bevonása, a szöveg kínai kommentárjainak és funkcióiknak vizsgálata, továbbá kínai buddhista szövegek néhány központi terminusának elemzése. A fentieken túl nemzetközileg is fontos eredmény a 8–10. századi buddhista filozófia belső fejlődésének vizsgálata.

A dolgozat mind a kínai buddhizmus, mind a filozófia területén alapos filológiai módszereket felhasználva érte el jelentős, új eredményeit. Az angol nyelvű munka publikációja a megújuló magyar sinológia fontos eseménye lesz.

 

Forrás

2016.12.12.