Az önszabályozás szerepe a második nyelvi írásfejlődésben

2023.01.30.

A sikeres nyelvtanuló nemcsak kiváló kognitív képességekkel rendelkezik, hanem képes szabályozni saját tanulási tevékenységét az osztályteremben és az iskolán kívül is. Ezen tanulási tevékenységek közé tartozik a rendelkezésre álló idő megfelelő beosztása, a leghatékonyabb problémamegoldó stratégiák leggyorsabb kiválasztása, az érzelmi állapot (például szorongás) aktív ellenőrzése egy feladat megoldása közben, vagy a saját munkájuk (például egy esszé) értékelése. Számos kutatás feltárta, hogy a sikeres nyelvtanulók aktívan és hatékonyan használják a fent említett metakognitív stratégiákat. A korábbi kutatások túlnyomórészben kvantitatív jellegűek voltak és ezért nagyon keveset tudunk az önszabályozó mechanizmusok longitudinális fejlődéséről. Az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet kutatója, Wind Attila Miklós, az önszabályozó tanulás folyamatát a Komplex Dinamikai Rendszerek Elmélete (KDRE) perspektívájából tárja fel a System amerikai folyóiratban megjelent esettanulmányában.

Az önszabályozás fontos szerepet tölt be a második nyelvi írásfejlődésben, ezért az önszabályozásban való aktív részvétel döntő fontosságú a sikeres idegennyelven írók számára. Az önreflexiót, az önszabályozás három szakaszának egyikét, a második nyelvi írásfejlődés legfontosabb komponensének tartják. Ennek ellenére, nagyon kevés tanulmány vizsgálta az önreflexióban való részvétel mértékének és a második nyelvi írásfejlődésnek a kapcsolatát.

Ez a többszörös esettanulmány idősoros elemzést alkalmazott, hogy feltárja az önreflexióban való részvétel mértékének időbeli és dinamikus változásait, valamint annak lehetséges szerepét a második idegennyelvi írásfejlődésben. Az esettanulmányban hat magyar diák vett részt, akik az International English Language Testing System (IELTS) nyelvvizsgára készültek. A résztvevők kora 18 és 25 év között oszlott meg és mind a hat résztvevő rendelkezett B2-es nyelvvizsga bizonyítvánnyal.

A résztvevők hét hónapon keresztül, minden hónapban, egy-egy érvelő esszét írtak angol nyelven.

Az esszék befejezése után a résztvevők egy rövid interjúban nyilatkoztak az esszéik minőségéről. A kvantitatív elemzésben, Wind Attila Miklós az esszéket a nyelvi komplexitási mutatókra elemezte a Coh-Metrix 3.0 (Graesser, McNamara, Louwerse & Cai, 2004, 2011) és az L2 Syntactic Complexity Analyzer (L2SCA) (Ai & Lu, 2013; Lu, 2010, 2011; Lu & Ai, 2015) szoftverek segítségével.

A kutató a lexikai komplexitást az átlagos szóhossz (betűk száma) mutatóval mérte. Az angol nyelvben az akadémiai szavak átlagosan hosszabbak, mint a köznyelvben használt szavak. Így például, ha egy esszében magasabb az átlagos szóhossz érték, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az adott szöveg több akadémiai szót vagy kifejezést tartalmaz. Wind Attila Miklós a szintaktikai komplexitást a ragozott igék ráta mutatójával mérte. A L2SCA elosztja az egy adott szövegben található összes szavak számát az egy adott szövegben található ragozott igék számával. Az így nyert ragozott igék ráta érték megmutatja, hogy az adott szöveg milyen mértékben akadémiai jellegű. Biber, Gray és Poonpon (2011) szerint az angol akadémiai szövegek nem tartalmaznak több mellékmondatot, mint a hétköznapi nyelv.

Következésképp, az angol akadémiai írott nyelvben magasabb a ragozott igék rátájának értéke, mint a beszélt nyelvben.

A kvalitatív elemzésben, az Angol-Amerikai Intézet kutatója az interjúkat önreflektív kommentekre kódolta. Az önreflektív kommentek öt kategóriába voltak csoportosíthatók: (1) általános fejlődés, (2) szókincs, (3) nyelvtan, (4) struktúra, és (5) műfaj. Így a maximális érték az 1 volt, ha az interjúban mind az öt kategóriában található volt önreflektív komment. Ha az interjú csak az egyik kategóriában tartalmazott önreflektív kommentet, az index értéke 0.2 volt.

A tanulmány eredménye szerint a hat résztvevő minél aktívabban részt vett az önreflexióban, annál inkább javulás volt észlelhető a nyelvi összetettségi mutatókban.

A hat tanuló egyre hosszabb szavakat használt a hét hónap alatt. Ezenfelül, a hat diák esszéiben egyre magasabb volt a ragozott igék rátájának mutatója. Továbbá, mind az önreflexióban, mind a második nyelvi írásfejlődésben való részvétel nem lineáris trendet mutatott, valamint a tanulmány az egyének közötti és az egyéneken belüli variabilitást is feltárta.

Wind Attila Kari Publikációs Díjban részesült tanulmánya itt érhető el.