Egy életmű megszólító ereje

2019.11.15.
Egy életmű megszólító ereje
Kétnapos újraolvasó konferenciát rendezett az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék és a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék Kertész Imre születésének 90. évfordulója alkalmából.

A kétnapos szimpóziumot a konferencia főszervezői, Gintli Tibor és Kulcsár-Szabó Zoltán nyitották meg. Gintli Tibor, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója szerint a magyar irodalomról gondolkodva fontos számításba venni, hogy irodalmunk és szerzőink nemzetközi ismertsége mérsékelt, és igen kevés életmű jut el addig, hogy külföldön is tudjanak róla. Kertész Imre szövegei azonban nem csak hazai, hanem nemzetközi elismertségnek is örvendenek. Az irodalomtörténész kiemelte, hogy Kertész életműve túlterjed a pusztán esztétikainak számító dimenzión és az irodalomtörténész szakmán, hiszen komoly megszólító ereje van 20. századi történelmi múltunk értelmezése kapcsán. 

Kulcsár-Szabó Zoltán, az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék vezetője kiemelte, hogy ez az első olyan konferencia, amelyet a BTK két tanszéke közösen szervez, és amelynek reményei szerint hagyományteremtő ereje lesz. Csatlakozva Gintli Tiborhoz, elmondta, Kertész életművének itthon és külföldön is nagy jelentőséget tulajdonít a tudományos szakma. A magyar írók esetében általában az a tapasztalat, hogy életművük feldolgozása során nem az irodalomtörténeti vonatkozásokon van a fókusz, hanem az elméleti megközelítésen.

Kertész esetében az irodalomtörténeti vonatkozás nem hagyható figyelmen kívül.

Sorstalanság írójának életműve sokféle értelemben fontos az összehasonlító kutatások számára, hiszen a '"világirodalom" fogalmának újraértelmezési korszakában vagyunk épp, és vannak olyan művek, amelyeket nem tudunk kizárólag nemzetirodalmi kontextusban megérteni. Lezárásként azonban hozzátette, hogy azt azonban fontos tudnunk, mi az, ami mégis a magyar irodalmi hagyományhoz köti Kertész Imre életművét.

A konferencia előadói között szerepelt György Péter, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének oktatója is, aki szerint termékeny lenne Kertész Imre életművét úgy olvasni, mint a katarzisra, a megértés általi megnyugvásra adott kritikát. Az Auschwitzot is megjárt író szövegeiben a holokauszt értelmezésének kulcsfontosságú szerepe volt: annak kérdése, hogy a táborokban látott borzalmak értelmezhetőek-e, egész életművében foglalkoztatták. A megtörtént események rekonstruálásában, a kibillent identitás helyreállításában és a valóság megalkotásában a háború utáni évtizedek sem segítettek, hiszen az akkori poltikai gyakorlatnak nem állt érdekében tudni, mit jelentett akkor a "valóság".

A 20. század történelme maradandóan elsöpörte a személyt és a személyiséget,

ami hozzájárult a megértés nehézségéhez. A katarzis kritikája Kertész szövegeiben a katarzis lehetetlenségének formájában jelenik meg. A II. világháború utáni közegben az önazonosság megtalálása lehetetlen vállakozást jelentett, hiszen fikció és valóság nem volt elválasztható egymástól.

Zsadányi Edit, az Összehasonlító Irodalom- Kultúratudományi Tanszék docensének előadása egészen más szempontból közelített Kertész életművéhez: a márkajelzések megjelenését és a terek beazonosíthatatlanságának kapcsolatát vizsgálta. Zsadányi elmondása szerint Kertész szövegeiben nehéz megrajzolni, hol is játszódnak a történetek, nehéz mögéjük rajzolni a tereket. A terek "homályosságával" szemben a tárgyak azonban néhány helyen kifejezetten plasztikusan jelennek meg, kiemelekednek a környezetükből, érzékletesek lesznek. Ezek a tárgyak pedig nem nehezítik meg az olvasást, hanem az adott kor lenyomataiként értelmezhetővé teszik azt a (szöveg)világot, amelyben elhelyezték őket. A tárgyak maguktól értetődésében pedig a globalizációnak döntő szerepe volt, ebben a folyamatban vált a tárgyi kultúra a korszak eseményeinek, változásainak reprezentásává.

A kétnapos szimpózium további előadásaiban is számos új szempontból közelítették meg Kertész Imre életművét: Szirák Péter (DE) a példaértéket és az önértelmezés kapcsolatát tárgyalta az író szövegeiben, Szemes Botond (ELTE) az archívum működésmódját vizsgálta, Gintli Tibor (ELTE) az anekdota fogalma felől értelmezte Az angol lobogó című szöveget, Sipos Balázs pedig az elidegenedés, a rasszizmus és a depresszió fogalmait tárgyalta az életművet olvasva. A konferencia előadói megmutatták, hogy Kertész Imre életművének vizsgálata még korántsem zárható le, az író szövegei még sok megválaszolatlan kérdést tartogatnak az irodalomtudósok számára.