Egyedülálló rézkori kincslelet a Dél-Dunántúlról
2016-ban a Somogyi-dombság közepén, Magyaregres határában, útépítéshez kapcsolódó megelőző feltárás során egy kora rézkori (i.e. 4350-3900) település részlete került elő. A házak közötti gödrök egyikéből unikális kincslelet látott napvilágot, egy szájával lefelé fordított fazék nagyszámú réz- és kőékszert rejtett magában.
Habár hasonló kincsek a 19. század óta több helyről is kerültek múzeumi gyűjteményekbe, ezek földbe kerülési körülményei ismeretlenek voltak.
A Magyaregres határában feltárt kincs az első olyan leletegyüttes, amely régészeti ásatáson, jól dokumentált körülmények között került elő, így a kutatóknak először volt lehetőségük arra, hogy az egykori kulturális, gazdasági és szociális környezetbe, a tárgyakat elrejtő közösség életébe illesztve vizsgálhassák ezeket az ún. Stollhof-típusú kincseket. A magyaregresi agyagedényben két, nagyméretű, rézhuzalból készített ún. szemüvegspirális csüngőt, három spirálisan tekercselt rézkarperecet, 19 db spirálisan feltekert rézcsövecskét, 681 db apró rézgyöngyöt, 264 db kőgyöngyöt és egy Spondylus (tüskés osztriga héjából készült) gyöngyöt rejtettek el. A három karperec közül kettő összeillett, vagyis egy nagyobb spirális karperecet szándékosan vághattak ketté a kincs elrejtői.
A kutatás során a rézékszerekből vett minták kémiai anyagösszetételét, valamint a rézben szennyeződésként jelen lévő ólomizotópok arányát vizsgálták. Az így nyert információk alapján aztán lehetőség nyílt a tárgyak nyersanyagául szolgáló rézforrások helyének meghatározására.
Ilyen típusú kincseken, ehhez hasonló elemzések korábban még nem készültek, ezért az eredmények kiemelt jelentőségűek a közép-európai fémművesség kezdeteinek megértésében.
Annak köszönhetően, hogy a fejjel lefelé fordított agyagedény egy védett közeget biztosított, a réztárgyak meglepően jó állapotban maradtak fenn, ami nem csupán a kémiai elemzéseket, hanem azt is lehetővé tette, hogy mikroszkópos megfigyelések segítségével rekonstruálják a réztárgyak készítési folyamatának egyes fázisait.
E többféle kutatási módszert integráló elemzés eredményeként a kutatók arra következtettek, hogy a réztárgyak nyersanyagát nagy valószínűséggel a mai Szlovákia területén, az Északnyugati-Kárpátokban bányászták. A Magyaregres mellett feltárt településen a réztárgyak helyi előállításának semmilyen nyomát nem találták meg a feltárás során, tehát a tárgyak mindezek alapján már késztermékként kerülhettek ide.
A mikroszkópos megfigyelések tanúsága szerint a tárgyak készítésekor először vékony rézlemezeket kalapáltak, a nagyobb tárgyak esetében többet egymásra helyeztek, majd felcsavarták őket. Így jött létre egy vaskosabb huzal, amelyből aztán a megfelelő formára való feltekeréssel és kalapálással alakították ki a nagyobb csüngőket, karpereceket.
A régészek számára – amikor az egykori közösségek életét, az egyének közötti szociális viszonyokat igyekeznek feltérképezni – fontos információkat nyújthatnak a temetkezések, illetve az elhunytak mellé, a sírba helyezett tárgyak, ékszerek.
Ezek hasznos fogódzók ahhoz, hogy a nemek, életkor, rang vagy státusz függvényében esetlegesen eltérő viseleteket rekonstruálják. Rendkívül nehéz azonban a kutatók dolga azokban az esetekben, amikor ilyen temetkezések nem kerülnek elő, ahogyan a tárgyalt korszakból, a kora rézkori Dunántúl területéről sem ismer ilyeneket a kutatás. Sőt! Nem csupán a Dunántúlról, hanem ebből a korszakból Közép-Európa területéről mindezidáig egyetlen olyan egykorú sír sem került elő, amely szemüvegspirális csüngőt vagy nagyméretű karpereceket tartalmazott volna!
A magyaregresi kincsben lévő nagyméretű spirális karperecekhez hasonló, bár méretében kisebb karperecek kerültek elő egykorú, női temetkezésekből az Alföldről, és hasonló kőgyöngyökből készült övet szintén nők viseltek a rézkorra keltezett alföldi és Budapest területén feltárt temetkezések tanúsága szerint.
Mindezeket összevetve a magyaregresi kincsben lévő tárgyak igen nagy valószínűséggel legalább egy, de lehet, hogy több női viselet részei lehettek.
Egy későbbi, Svájcban előkerült kősztélén látható ábrázolás alapján lehetséges, hogy a szemüvegspirális csüngők ugyanakkor a férfi viselet részei voltak, de erre egyelőre további bizonyítékunk nincs. Az azonban biztos, hogy a Magyaregresen elrejtett tárgyak igen nagy értéket képviseltek, amelyekhez csak a közösség egyes, magasrangú tagjai férhettek hozzá.
A kutatók a magyaregresi kincs réztárgyainak származási helyének meghatározását és a készítési folyamat egyes lépéseinek rekonstruálását célzó elemzéseik eredményeit 2022-ben, a rangos PLoS ONE folyóiratban az NKFI FK 124260 számú kutatási projekt keretében publikálták.
Zsuzsanna Siklósi, Eszter Horváth, Igor Maria Villa, Stefano Nisi, Viktória Mozgai, Bernadett Bajnóczi, Péter Csippán, Péter Hornok, Péter Kiss: The provenance of the raw material and the manufacturing technology of copper artefacts from the Copper Age hoard from Magyaregres, Hungary. PLoS ONE 17(11) (2022): e0278116.
Borítókép: A magyaregresi rézkori kincslelet. A fotót készítette: Pazirik Informatikai Kft.