Elhunyt Nyomárkay István

Nyomárkay István 1937. március 16-án született Budapesten. A család Zemplén megyei nemesi család volt, birtokainak központja Sátoraljaújhelyen feküdt, ahol a professzor úr gyermekkorának nyarait töltötte. Az elemi iskolát Makón kezdte el, majd Budapesten fejezte be. Gimnáziumba előbb a Lónyay utcai Református Gimnáziumba, majd az Eötvös József Gimnáziumba járt, ahol 1955-ben tett sikeres érettségi vizsgát. 1956–1961 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-szerbhorvát szakos hallgatója volt. Egyetemi éveiben a magyar szakon Bárczi Géza volt rá a legnagyobb hatással, míg a szlavisták közül Kniezsa István és későbbi mentora, atyai jó barátja, Hadrovics László. 1961–1973 között középiskolai tanárként dolgozott egy csepeli gépipari technikumban.  Kollégái körében mindig mondta, hogy pedagógusi pályájának ezek voltak a legtöbb kihívást jelentő évei. Közben nem szakadt el az egyetemtől, és szeretett témakörétől, a kroatisztikától sem. A felvilágosodás szókincse a szlavóniai horvát irodalomban címmel 1965-ben védte meg bölcsészdoktori értekezését. Az 1973-74-es tanévben a leningrádi Zsdanov Egyetem magyar lektora volt, majd a következő tanévben a Zágrábi Egyetemen látta el a magyar lektori teendőket. 1975-ben került az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékére, amelynek haláláig aktív tagja volt. Hadrovics László nyugdíjba vonulásával kapta meg Nyomárkay István a lehetőséget, hogy egyetemi pályára lépjen. 1981-ig egyetemi adjunktus, 1981–1989 között egyetemi docens, 1989-től egyetemi tanár, majd professor emeritus. 1987-től 2003-ig a Szláv Filológiai Tanszék vezetője, 1998–2003 között a Szláv és Balti Filológiai Intézet első intézetigazgatója volt. 1979-ben a nyelvtudomány kandidátusa címet szerzett, témája Az idegen szavak alaktani és mondattani beilleszkedése a szerbhorvát nyelv rendszerébe volt. 1987-ben az MTA doktora lett A horvát nyelvújítás magyar mintái című dolgozatával. 1997-től a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 2010-től pedig rendes tagja. Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola alapító tagja, majd 2001–2007 között vezetője is volt, illetve a szláv nyelvtudományi doktori program vezetője. A Zágrábi Tudományegyetem és az Eszéki Tudományegyetem doktori programjának meghívott előadója, oktatója volt. Vendégprofesszorként működött az 1990-es években a Münsteri Egyetem szlavisztikai programjában, továbbá a Zágrábi Tudományegyetem Hungarológiai Tanszékén. Emellett számos vendégelőadást tartott, többek között Bécsben, Grazban, Ljubljanában, Mannheimben és Zágrábban. Több ciklusban volt a BTK Kari Tanács tagja, a BTK Habilitációs Bizottságának elnöke. 2000-től 2019-ig a Studia Slavica című folyóirat főszerkesztője, továbbá számos nyelvtudomány, szlavisztikai folyóirat (Studia Slavica Savariensia, Radovi Zadar, Magyar Nyelv, Slavia Centralis) szerkesztőbizottságának tagja.  Munkásságát számos magyarországi és horvátországi kitüntetéssel jutalmazták, melyek közül mindenképp kiemelkedik a Horvát Köztársaság Hajnalcsillag Rendje (2003) és a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (2007).

Nyomárkay István kutatásaiban a nyelvtörténetre, a történeti dialektológiára, az irodalmi nyelv és nyelvhasználat kérdéseire, valamint a horvát–magyar, magyar–horvát nyelvi kapcsolatokra fókuszált. Igazi filológus volt, a budapesti szlavisztikai iskola markáns képviselője, aki nagy elődei nyomdokán járva ehhez megfelelő széles körű klasszikus műveltséggel is rendelkezett. Önálló művei, tanulmányai, előadásai a magyar mellett horvátul, németül, oroszul és szerbül jelentek meg. Tanszékvezetői, igazgatói éveiben mindig önzetlenül támogatta az ifjabb kollégák szakmai előmenetelét, de ugyanez elmondható a doktori hallgatókra is, akiknek rendszeresen segített első publikációik megjelentetésében.

Nyomárkay István a magyarországi kroatisztika és tágabb értelemben vett szlavisztika kiváló képviselője, egyetlen élő akadémikusa volt. Halála nagy veszteség a magyar nyelvtudomány egésze számára is. Nyomárkay István szűkebb szakmai körben mindig kihangsúlyozta, hogy meg kell becsülnünk elődeink tudományos teljesítményét, emléküket kötelességünk ápolni. Intő szavai e szomorú pillanatban ránk vonatkoztatva is érvényesek. Nekünk, utódoknak kötelességünk jeles szlavistáink örökségének, így Nyomárkay István tudományos életművének ápolása, gondozása. Emlékét megőrizzük!

Szláv és Balti Filológiai Intézet