Hangok és betűk a kisebbségi nyelvek oktatásában

A kisebbségi nyelvek revitalizálására, azaz a fenntartásukra vagy újabb elterjesztésükre irányuló oktatást jelentősen befolyásolja, hogy az abban részt vevők mit gondolnak nyelvről és nyelvekről. Elgondolásaikat, amelyeket nyelvi ideológiáknak is nevezünk, meghatározó módon a nyelvi standardról kialakított ideológia alakítja. A modernitásban létrejövő nyelvi standardok szorosan összekapcsolódnak az írásbeliséggel, így sokszor magától értetődő, hogy a nyelvi revitalizáció egyik első lépése az írás-olvasás oktatására tett kísérlet.

Nem könnyen megválaszolható kérdés azonban, hogy mi(lyen) legyen az oktatás nyelve.

A nyelvi revitalizáció ugyanis egyszerre irányul egy olyan nyelvre, amelyet a folyamat résztvevői autentikusnak tételeznek (ezt általában beszélik, de nincsen írásbelisége), és arra, hogy ez a nyelv mindenki – pontosabban bárki – nyelveként széles körben látható és hallható legyen. Az autenticitást keresve törekednek sokan arra, hogy kisebb nyelveket beszéljenek, míg a nyelvi standard “anonimitása” arról szól, hogy e nyelvek sokszor marginalizált beszélői írásban vagy szóban a helyi életvilágukon túl is érvényesülhessenek.

A dilemma, amely a Kathryn Woolard által autentikusnak és anonimnak nevezett nyelv közötti ideológiai választásról szól, a nyelvi revitalizációban sokszor az írásbeliséghez kapcsolódóan jelenik meg. A szerzők tanulmányukban amellett érvelnek, hogy

egy-egy marginalizált nyelv oktatása éppúgy szól azokról a hangokról, amelyek a nyelvi revitalizációs osztályteremben hallhatóvá válnak, mint a nyelvi standardokról, amelyek mentén írásba foglalják őket.

Elemzésük azt mutatja be, hogy az anonim és az autentikus hangok hogyan válnak láthatóvá a Moldvában működő és magyar nyelvi írásbeliségen alapuló nyelvoktatási programban. A hangok tekintéllyel való felruházása mélyreható következményekkel jár a nyelvoktatás céljára és a nyelvórák tartalmára, valamint módszertanára nézve, de a kívánatosnak gondolt hosszú távú hatásokat is befolyásolja. A tanulmány értelmezési keretet nyújt ahhoz, hogy a hangok és a nyelvi standardok érvényesülését együttesen írjuk le a nyelvi revitalizációban.

A tanulmány itt érhető el a folyóirat honlapján.

Bodó Csanád and Fazakas Noémi (2024) Authorised voices: literacy practices of language revitalisation through education. International Journal of Multilingualism, 1–16. https://doi.org/10.1080/14790718.2024.2340733

Borítókép: Csángó Néprajzi Múzeum