Hármas könyvbemutató az Ünnepi Könyvhét keretében

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése idén 93. alkalommal rendezi meg a kortárs magyar irodalom legnagyobb szabadtéri eseményét, az Ünnepi Könyvhetet. A rendezvénysorozat egyik programjának az ELTE Bölcsészettudományi Kara ad helyet, ahol három friss megjelentést ismerhetnek meg az érdeklődők: Stolcz Ádám Transz című második verseskötetét, Tarcsay Zoltán A befejezhetetlen című első regényét, illetve Taródi Luca Egyszer végre fiatalok leszünk című bemutatkozó verseskötetét.

Stolcz Ádám 1989-ben született, Győrben, jelenleg Franciaországban él, az Université Paris 2 Panthéon-Assas hallgatója. 2007–2010-ig az ELTE BTK magyar alapszakos BA-hallgatója. 2022-ben jelenik meg az Apokrif Könyvek 11. darabjaként második verseskötete, a Transz. A kötet két ciklusra oszlik, a Lélekre és a Vándorlásra. Ahogy a két szó összeolvasva új értelmet nyer, úgy változott Stolcz költészete is: egyszerre ugyanaz és mégis más. A kötet eljátszik a tudathasadás gondolatával, de a felépítésére nem a teljes kettéhasadás jellemző. Van átjárás a két ciklus között: Stolcz kedvelt témái újabb és újabb formában öltenek testet, vándorolnak egyik ciklusból a másikba. Ez a variációs kedv pedig energiát, lendületet kölcsönöz a Transznak, és gondoskodik róla, hogy a versei töretlen erővel tudjanak meghökkenteni, megnevettetni, vagy ezt a kettőt egymás után (egyszerre?) kiváltani.

Tarcsay Zoltán 1987-ben született, Budapesten. Prózaíró, műfordító, költő, az Apokrif alapító szerkesztője. Kiadványszerkesztéssel és programozással is foglalkozik. 2007-től 2012-ig az Apokrif szerkesztőjeként a prózarovat vezetője, majd 2012-től a lap főszerkesztő-helyettese, 2015 óta munkatársa. Az ELTE BTK-n diplomázott, Irodalom- és Kultúratudomány mesterszakon. Több, mint egy évtizeden át írt, A befejezhetetlen című regénye sajátos bölcsész-kalandregény, filológiai detektívtörténet, melynek főhőse, Földes Máté egy elveszettnek hitt, rejtélyes és misztikus hatású, olvasóit-szerzőit megőrjítő regény, A befejezhetetlen után kutakodik. A regény egyszerre nevetteti meg és gondolkodtatja el nemcsak a tudomány berkeiben jártas bölcsész, de a pusztán szórakozni, izgulni, nevetni és hőseinek féltve szurkolni vágyó olvasót. Szereplői néhol karikaturisztikusnak, máshol extravagánsnak, különcnek ható figurák, lelkük mélyén azonban, minden törekvésük ellenére is, menthetetlenül: átlagemberek. Olyanok, mint bármelyikünk, unatkoznak, szeretetre és társaságra vágynak, néha kicsinyesek, önzők, máskor megértők és jószívűek. Kalandjaik nemcsak bármelyünkkel megeshetnének, de, ha elég bátrak vagyunk utánuk merészkedni, mind mélyebbre ásva az európai és világkultúra sűrűjébe szőtt, szellemi labirintusban, velük együtt velünk is megesnek.

Taródi Luca 1995-ben született, Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar alapszakán végzett 2017-ben, majd ugyanitt, az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéken szerzett mesterszakos diplomát. Az Egyszer végre fiatalok leszünk sokféle, de nem a bátortalan és bizonytalan első lépések miatt. Taródi Luca költészete koravén, de gyermeki is, a jó értelemben: amit már legtöbben elvesztettünk, elhagytuk menet közben, egyszerűen csak kihullott a zsebünkből, azt ez a költészet felmutatja, a maga természetességével. Az irónia szerencsés csillagzat alatt találta meg a költőt, hiszen képtelen cinikussá válni, a nagy és sokszor fárasztó tapasztalatok sűrű hálójából is ki tudja magát menteni. Egyelőre – tegyük hozzá. Hiszen a hangütés, a látásmód éppen az irónia miatt csalhatatlanul józan költőre vall, akinek fontos, például, a családi történet, a leszármazás misztikuma vagy hogy az elültetett meggymag majd kikel-e, vagy sem.

Facebook esemény