Hogyan befolyásolják a nyelvtanulók érzelmei nyelvtanulási hajlandóságukat?
A vizsgálat kiindulópontját korábbi kutatások szolgáltatták, amelyek elsősorban a nyelvtanulással kapcsolatos örömre és szorongásra fókuszáltak (De Smet et al., 2018; Gregersen et al., 2014; Piniel & Csizér, 2015; Teimouri et al., 2019). A vizsgálatban először egy elméleti modell került tesztelésre. A modell azt a feltevést vizsgálta, miszerint az élvezet és a szorongás átfogó érzelmekként működhetnek abban az értelemben, hogy ezek nemcsak közvetlen módon befolyásolhatják a nyelvtanulási motivációt, hanem más pozitív és negatív érzelmek számára is utakat biztosíthatnak a motiváció közvetett módon történő befolyásolásához. Az érzelmek szélesebb körének feltárása egybevág azokkal a kutatási célokkal, amelyeket az érzelemkutatás szakterületén fogalmaztak meg az elmúlt években (Dewaele & Li, 2020). Ezen felül a kutatás azt is vizsgálta, hogy ezek a folyamatok ugyanúgy működnek-e a középiskolás fiú és lány tanulók esetében, vagy esetleg eltérések azonosíthatók-e a két nemnél az érzelmek és a motiváció összefüggéseiben.
A vizsgálat színtere a magyar középfokú oktatás volt. Magyarországon a gimnazista diákoknak az érettségiig két idegen nyelvet kell tanulniuk, és legalább az egyik nyelvből érettségi vizsgát kell tenniük. A kutatás az angol nyelvre irányult, mivel ez a legnépszerűbb idegennyelv Magyarországon, és így az angolul tanulók a legnépesebb nyelvtanulói csoport (Öveges & Csizér, 2018). A magyar helyzet olyan szempontból különösen izgalmas, hogy a magyarországi középfokú oktatában folyó nyelvtanulás hatékonyságát gyakran élesen kritizálták. Az idegennyelv oktatás hiányosságait jelzi az is, hogy az idegennyelv-tudás az Európai Unió más országaihoz képest viszonylag alacsony Magyarországon (European Statistics, 2024). A vizsgálatban résztvevő 467 középiskolás fiú és 682 lány kérdőívet töltött ki az angoltanuláshoz kapcsolódó érzelmeikről (remény, büszkeség, kíváncsiság, élvezet, szégyen, zavarodottság, unalom, apátia és szorongás) és motivációjukról. Az adatok elemzéséhez strukturális egyenletmodellezést használtunk, ezzel teszteltük ugyanis az érzelmek közvetlen és közvetett hatását a tanulói motivációra. A statisztikai elemzés feltárt több olyan közvetlen és közvetett hatást is, melyek befolyásolják a tanulók nyelvtanulásra irányuló erőfeszítéseit.
A vizsgálatban több jelentős összefüggést azonosítottunk a vizsgált változók között. Többek között azt találtuk, hogy a pozitív érzelmek közül a kíváncsiság és a büszkeség egyaránt növelte a nyelvtanulási élvezeten keresztül a motivált tanulási viselkedést. Ugyanakkor a negatív érzelmeknél a zavarodottság és a szégyen növelte a szorongást, ami viszont a motivált tanulási viselkedés csökkenését eredményezte. Ugyanakkor voltak olyan érzelmek, mint például a remény, az unalom és az apátia, melyek a fenti modellben sem közvetve sem közvetlenük nem hatottak a nyelvtanulási motivációra. Esetükben feltételezhető, hogy esetleg kognitív változókon keresztül fejtik hatásukat. Továbbá nem találtunk különbséget a fiúk és lányok között a fenti összefüggésekkel kapcsolatban. Mivel a vizsgálatban magyar középiskolások vettek részt, így kutatási eredményeink elsősorban a magyarországi helyzetre vonatkoztathatók. Ennek ellenére a tanulmánynak további fontos empirikus és pedagógiai vonatkozásai vannak, mivel olyan érzelmeket vizsgált, melyeket az idegennyelv oktatás kontextusában eddig nem vizsgáltak. A kutatás másik fontos tanulsága pedig az, hogy a tanárok figyelmét érdemes felhívni arra, hogy az érzelmek hogyan hatnak a tanulók nyelvtanulási motivációjára, továbbá, hogy ők milyen szerepet játszhatnak ezen érzelmek alakításában.