Hogyan vegyünk részt a rólunk szóló kutatásban?

A részvételi megközelítés napjainkban egyre elterjedtebb a társadalomtudományokban, és a részvételiség a nyelv társadalmi tanulmányozásában is kezd mindinkább megjelenni. A részvételi nyelvészeti megközelítések térnyerése ellenére azonban kevés kutatás született arról, hogy ezek a megközelítések miként kapcsolhatók össze – ha egyáltalán összekapcsolhatók – a kritikai szociolingvisztikával. A szerzők állítása szerint a részvételiség helye ott ragadható meg a kritikai szociolingvisztikában, ahol az érintett szereplők újraértelmezik részvételüket és szerepüket a nyelvvel kapcsolatos kutatásban, és kritikusan vizsgálják meg az együttműködés során megjelenő nyelvi ideológiákat, legyen az a sajátjuk vagy a kutatásban résztvevő többi szereplőé.

Mindezeket a szerzők a nem kutatói hátterű résztvevők bevonásával és irányításával folytatott projekt bemutatásával tárgyalják. Ennek a közös vállalkozásnak a CserCseTáre-projekt nevet adták, amelynek nem kutatói hátterű szereplői a romániai Moldvából származó huszonéves, egyetemet végzett nők. Az együttműködés egyik eredményeként "csángó mémekben" dolgozták fel közös tapasztalataikat, például a többnyelvűség és a generációk közötti normatív kontroll átalakuló vagy éppen továbbra is fennálló gyakorlatát

A tanulmányban tárgyalt kutatási kérdés a következő:

hogyan lehet a nyelvvel kapcsolatos kutatásokat közösen végzett „ideológiai munkával” részvételi jellegűvé tenni, ha a résztvevők nyelvi ideológiái heterogének?

Az esettanulmány arra mutat rá, hogy mind az egyetemi kutatók, mind a szociolingvisztikai kutatásban részt vevő további emberek végeznek nyelvi ideológiai munkát. Ez mindenki számára megalapozza azt a perspektívát, amelyből a nyelvre és annak társadalmi környezetére tekint. Az ideológiai munka révén minden szereplő meg- és átfogalmazza, másokéhoz igazítja, esetleg radikálisan újragondolja a nyelvről és a nyelvi gyakorlatokról, köztük a kisebbségi nyelvek tanulmányozásáról alkotott, jól bevált elképzeléseit. Részvételi szociolingvisztikai kutatást végezni azonban nem jelenti magától értetődő módon a nyelvi ideológiák tisztázását, még a kutatók számára sem. Éppen emiatt lesz nélkülözhetetlen a kutatásban résztvevő minden ember pozicionáltságának láthatóvá tétele, vagyis annak leírása, hogy az adott szereplő milyen szociokulturális sajátosságokkal és pozíciókkal bír, valamint a többiek miként látják őt, és mindez hogyan befolyásolja a nyelvről alkotott egyénileg megfogalmazott és közösen létrehozott elképzeléseket.

A szerzők arra is rámutatnak, hogy a nyelvi egyenlőtlenségek kritikája nem választható el a kutatási folyamatban való részvétel kritikájától, ha minden résztvevő együtt akar dolgozni a nyelvi ideológiák sokféleségét is tekintetbe véve.

Az eredeti tanulmány itt olvasható.