Nem kategorikus kategóriák

2023.02.21.

„A magánhangzó-harmónia mintázatainak kísérleti és elméleti vizsgálata” című NKFIH pályázat keretein belül a főnévi és melléknévi töveket követő kötőhangokat vette szemügyre Rebrus Péter, a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, az ELTE Elméleti Nyelvészet Központjának docense, és Szigetvári Péter, az ELTE Angol Nyelvészet tanszékének docense. Azt találták, hogy a két kategória között viszonylag jól meghatározható mondattani és jelentéstani feltételek szerinti átmenet található, amit a kötőhangjaik is tükröznek.

A magyarban a főnevek és a melléknevek osztálya látszólag világosan elkülönül. A két kategória többek közt a tő végén, bizonyos toldalékok előtt álló magánhangzó, az ú.n. kötőhang tesz különbséget. A főnevek után ez jellemzően középső nyelvállású: gázok, gőzök, gézek. Melléknevek után viszont jellemzően alsó nyelvállású: újak (vö. zajok), kerekített tőmagánhangzó után kerekítetlen: szűkek (vö. gyökök), illetve ott is megjelenhet, ahol nem várnánk: erőset (vö. hőst). Nevezzük az utóbbi esetet nyitásnak.

Ezeket a kötőhangbeli különbségeket nem csak a tő szófaja (főnév vagy melléknév) és a tő sajátos tulajdonságai befolyásolják (a főneveknek egy zárt osztálya a melléknévi mintát követi, azaz nyit: pl. házak, őzek, mézet),

hanem a tő szemantikai tulajdonságai, a tő szintaktikai pozíciója, valamint a toldalék és az, hogy az adott toldalék jellemzően milyen helyzetben fordul elő.

A melléknevek és a főnevek eloszlásában legalább három jól elkülöníthető helyzetet különböztethetünk meg, előfordulhatnak jelzőként, állítmányi helyzetben vagy főnévi csoport fejeként. Jelzői helyzetben jellemzően mellékneveket találunk (pl. az új ház), de esetenként főnevet is (pl. a szomszéd ház). Állítmányi helyzetben mindkét szófaj jellemző (pl. a ház új, a ház iskola). Főnévi csoport fejeként pedig leginkább főnevek funkcionálnak (pl. a szomszéd), de esetenként melléknevek is (pl. az új).

A toldalékokat vizsgálva azt találjuk, hogy a középfok -bb-je a fent felsorolt mindhárom helyzetben szerepelhet (pl. az újabb házaidon, a házaid újabbak, az újabbjaidon). Ezzel szemben a többes szám -k-ja jelzői helyzetben nem, csak állítmányként és főnévi csoport fejeként, a birtokos toldalékok és az esetragok pedig csak főnévi csoportban (l. az előbbi példákat). Ennek alapján sorba rendezhetjük egyrészt a szintaktikai pozíciókat a legmelléknévibbtől a legfőnévibbig: jelző > állítmány > főnévi csoport feje, másrészt a toldalékokat, szintén a legmelléknévibbel kezdve: középfok > többes szám > birtokos, eset.

Ennek megfelelően azt találjuk, hogy a középfok -bb toldaléka előtt, a legmelléknévibb helyzetben a kötőhang szinte kizárólag a nyílt -a- lehet csak. A többes szám és a birtokos toldalékok előtt mindkét fajta kötőhanggal találkozunk, a szuperesszív esetrag -n előtt viszont csak a nem nyílt -o-t találjuk. Ezen kívül a melléknévi töveket szemantikájuk szerint is rendezhetjük, ebben az esetben is eltér az utánuk álló kötőhang nyíltsága. A legfőnévibbektől kezdve: vakabb, vakok, vakot, vakon > szabadabb, szabada/ok, szabadot, szabadon > boldogabb, boldoga/ot, boldoga/ot, boldogon > újab, újak, újat, újon.

Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy a magyarban a melléknevek és a főnevek nem alkotnak két teljesen diszkrét osztályt.

A melléknevek és a főnevek között fokozatos átmenetet találunk, a legmelléknévszerűbb és legkevésbé főnévszerű tövektől a legkevésbé melléknévszerű és legfőnévszerűbbekig.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.