Régész körökben már ismertek, de most szeretnénk mások számára is bemutatni őket. Négy BTK-s régész hallgatóval beszélgettünk az általuk készített podcastről, az Ásatalkról. Szóba került, milyen változások mentek végbe kétéves fennállásuk alatt, mi volt a kedvenc adásuk és mik jövőbeni terveik. Az interjút az ELTE BTK Kommunikációs Csoport hallgatói munkatársa, Szikszay Benjámin készítette.
Sziasztok! Kérlek, mutassátok be magatokat!
Pillik Bertalan vagyok, MA-s régész hallgató. Kedvencem az őskor meg az ókori Előázsia története. Rendszeres podcast fogyasztó vagyok, és így jött az Ásatalk ötlete is.
Görög Vilmos vagyok, végzős alapszakos régész hallgató. Mi Bercivel együtt kezdtük az egyetemet, és már a gólyatáborban megalapoztuk a barátságunkat. Igazából innen burjánzott ki az Ásatalk. Én középkorral foglalkozom.
Csordás Regina vagyok, én is MA-s első éves hallgató. Nekem a fő szakirányom a népvándorláskor, ezen belül a temetkezések érdekelnek. Engem Berci kért meg, hogy segítsek az Ásatalkban képeket csinálni, az Instagram oldalt szerkeszteni, egyelőre ennyi. Aztán meglátjuk majd, hogy a jövő mit hoz.
Soós Bence vagyok, doktorandusz hallgató a Régészettudományi Intézetben. Már lassan másfél éve, hogy Berci felkért, hogy csatlakozzak a podcasthez műsorvezetőként, így kerültem ebbe a dologba. Azóta is hálás vagyok, hogy megkért.
Milyen megfontolásból lettetek régészek? És mit tudtok kezdeni egy régész diplomával? Hol lehet elhelyezkedni?
CsR: Úgy lettem régész, hogy 4 éves koromban ezt tűztem ki magam elé, utána volt még egy pár elkanyarodás az életemben, de valahogy mindig visszatértem hozzá. Régészként elhelyezkedni szerintem kapcsolatok alapján a legegyszerűbb, nagyon szűk szakma vagyunk, így nehéz az embernek olyan munkát találni, ahol ne segítenék hozzá. De amúgy múzeumoknál, cégeknél, bárhol lehet régész technikusi vagy régész munkát találni, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
SB: Regina nyert, én 14 éves koromban döntöttem el, hogy régész szeretnék lenni, de azóta is tartotta ez magát. Másként látom ma a régészetet, mint 14 évesen tettem, de alapvetően azt gondolom, hogy ez egy nagyon izgalmas és szép szakma. Ennek köszönhetően Kínába is volt már lehetőségem elmenni, és ott egy ásatáson vehettem részt a Pekingi Egyetem szervezésében.
PB: Én is a gimnáziumban találtam ki, hogy régész szeretnék lenni, de még az egyetemi felvételi előtt is vacilláltam, hogy történelem szakra vagy régészetre menjek-e, mert pont akkor vált ketté a két szak. És akkor úgy voltam vele, hogy legyen régészet, mert annak a gyakorlati része talán izgalmasabb, mint a történelem szaké. Aztán sokkal többet adott, mint vártam, mert olyan helyekre tudtam eljutni, amire amúgy az embernek nincs is lehetősége átlagemberként. Én például benne vagyok az ELTE iraki ásatási teamjében.
GV: Én kimentem egy ásatásra, és onnan igazából már egyenes út volt. Azt kaptam, amit vártam. Ahogy mondták a többiek is, egyre jobban belelát a szakmába az ember, de mégis megmaradnak a szépségei. Azért vannak nehézségek, de szerintem ez egy nagyon szép szakma, mindig erőt ad az, hogy mekkora közösségépítő és -formáló ereje van.
Kik csinálják az Ásatalkot?
PB: Jelenleg hárman vagyunk, Vili pedig volt tag.
Hogyan alakult az Ásatalk története a kezdetektől?
GV: Az egésznek a szellemi atyja Berci volt, én csak egy kis segédmotoros voltam benne, de nagyon jó volt látni azt, hogy amikor kezdett körvonalazódni a projekt, a környezetünk nagyon pozitívan reagált. Nem csak a baráti körünk, hanem gyakorlatilag a tanári kar is nagyon nagy potenciált látott benne, és szerintem ez nagyon sokat segített az egészben. Emlékszem, a legelején a Régészettudományi Intézet blogja, az Ásónyomon is folyamatosan megosztotta az adásokat, és szerintem nagyon jó feedback-et kaptunk, ami nagyon motiváló volt, sokat segített.
PB: A legelején önköltségből csináltuk, azóta kari és rektori pályázatokból tudjuk fenntartani a podcastet. Akkor még Óbudán rögzítettük a részeket. Egy másik podcast, a Teljes Terjedelem adott kontaktot ehhez a stúdióhoz, ahol teljesen outsidereknek is segítettek rögzíteni. Nagyon jó arcok voltak. Azóta átköltöztünk az EPER Rádió stúdiójába, ami egy nagyon szerencsés egymásra találás volt, azóta is gyümölcsöző az együttműködés.
Miért éreztétek szükségét, hogy régészként a nagyközönséghez beszéljetek?
PB: Elsősorban népszerűsítő és edukációs céllal indítottuk el az Ásatalkot Vilivel, a vendégeinknek is mindig mondjuk, hogy ez nem annyira szakmai, hanem inkább ismeretterjesztő podcast.
SB: Azt gondolom, hogy ez a műfaj lehetővé teszi, hogy a kutatók kötetlen formában tudjanak megszólalni, ami talán az érzelmek szintjén is jobban elképzelhetővé teszi a hallgatóság számára azt, hogy milyen érzés régészettel foglalkozni, kutatni, milyen egyáltalán ez a világ, hogyan gondolkodnak a kutatók.
Kinek az ötlete volt podcastet csinálni? És miért pont a podcast formát választottátok? Egyértelmű volt, hogy ez az a platform, ahol ezt meg tudjátok valósítani?
PB: Az ötlet az enyém volt. A már említett Teljes Terjedelem nevű podcast volt az inspiráció. Ők csináltak egy podcastet a stúdiójuk vezetőjével, és arról beszélgettek, hogy a médiafogyasztási szokások hogyan alakultak át. Hogy a fiatal generáció például már egyáltalán nem néz tévét, ahogy én is már csak sportot nézek a tévében. Ez a podcast dolog viszont pont egy olyan formátum, ahol te rakod össze magadnak, hogy mit hallgatsz, nincsenek reklámok közötte, megállíthatod, lejátssza onnan, ahol abbahagytad. Ez most egy felszálló ágban lévő műfaj, amit szerintem még jókor kaptunk el. Mi '19-ben indultunk, azóta már nagyon-nagyon sok podcast van más témákban is, de régészet témában még nem nagyon találkoztam magyarul másik podcasttel.
Mennyire generációs műfaja a podcast? Egy meghatározott korosztályhoz beszéltek inkább vagy pedig a nagyközönséghez?
SB: Én úgy tudom, hogy Magyarországon még a podcast nem korcsoportra specializált műfaj, hanem inkább rétegműfaj. Elsősorban a diplomások vagy a felsőoktatásban tanulók hallgatnak általában podcastet. De alapvetően egy felfutó műfajról van nyilván szó, szerintem egyre többen fogyasztanak podcastet, és így talán a mi hallgatóságunk is bővülni fog.
Mit tapasztaltok, ki a hallgatóság, illetve az Instagram követői kör?
SB: Azt gondolom, hogy a hallgatóságunknak a legmasszívabb vagy legkitartóbb tömbje továbbra is az ELTE Régészettudományi Intézetének a hallgatóiból áll, illetve az ELTE régészeti közösségéhez kapcsolódó emberekből. De azért jó látni, hogy ez a tábor növekszik, van egy stabil növekedés, ami arra utal, hogy tényleg újabb és újabb embereket tudunk elérni. Mindenképpen próbálunk nyitni, próbálunk minél több embert bevonni és minél több ember számára láthatóvá válni, számukra is fogyaszthatóvá tenni a podcastot.
CsR: Igen, szerintem is egyre látványosabban növekszünk, nem csak a szakmabeliek nézik, hogy mi mit adunk elő, és hogy kik beszélnek. Nekem például rengeteg ismerősöm, akinek amúgy semmi köze nincs a régészethez, csak érdeklődik iránta, hallgatta meg és követi azt, hogy mit csinálunk. Azt vettem észre, hogy nagyon sok régészeti témájú dolog tud az Instagramon is megjelenni úgy, hogy minél több embert elérjen. Bár ezzel főleg a mi korosztályunkat lehet szerintem megfogni, nem feltétlenül a szakmabelieket. Úgy gondolom, hogy fontos minél többet posztolni és bemutatni azt, hogy mi zajlik a kulisszák mögött.
Hányan hallgatnak egy adást átlagosan?
PB: Általában stabilan 100 és 200 közötti a szám. Szerintem ez egy jó kiindulási pont. A leghallgatottabb adásunk szerintem a
Türk Attilás volt, az pedig olyan 600-700-nál jár most.
Hogyan találnak meg benneteket az emberek? Ki az, aki segít nektek, vagy milyen platformokon osztják ezt a podcastet?
PB: A Magyar Régész Szövetség szokta megosztani a Facebook oldalán, meg az
Ásónyomon is. Illetve még az Archeolingua, ők egy könyvkiadó, akik régészettel kapcsolatos könyveket adnak ki. Meg különböző Facebook-csoportokban is látom a megosztásokat, ahol régészettel foglalkoznak, de mi nem fizetünk hirdetésekért. A Türk Attilás epizód a magyar őstörténetről és a honfoglalásról szólt, és van egy erős szubkultúra, akik nagyon fogékonyak erre a témára. Úgy emlékszem, hogy azt az adást például sok ilyen hagyományőrző meg félig tudományos csoportban osztották meg. Illetve akkoriban volt éppen az Árpád-házi DNS körüli sajtóvisszhang, úgyhogy akkoriban ez éppen frekventált téma volt. Azt gondolom, hogy ez mind hozzájárult ahhoz, hogy az legyen a leghallgatottabb epizód.
Mennyire befolyásolta a műsort a vírushelyzet?
PB: Amikor az első hullám volt, akkor leálltunk azután nyáron készültek epizódok, és akkor váltottunk az Eper Rádió stúdiójára, ahol már olyan körülmények vannak, ahol biztonságosan tudunk rögzíteni még most is, amikor dúl a járvány. Úgyhogy szerencsére annyira nem befolyásolta.
SB: Manapság leginkább abban korlátoz minket a járvány, hogy a vendégeinket ideális esetben Budapestről kell hívnunk, vidékiek felé nem nagyon tudunk nyitni ebben a helyzetben sajnos.
A vendégeiteket mi alapján szoktátok megválasztani?
PB: A legelső adásnál fontos volt, hogy egy olyan személy jöjjön, akit a szakma is komolyan vesz. Ebből a szempontból az egyik tanárunk, Dr. V. Szabó Gábor nagyon jó választás volt, mert ő a Magyar Régész Szövetség elnöke, és ez így legitimált minket a legelején. Tehát az elején a tanárainkat próbáltuk megkörnyékezni, mert ők sokkal jobb kedvvel vagy könnyebben jönnek el hozzánk. Most már arrafelé kezd tolódni a hangsúly, hogy minél több régészeti korszakot mutassunk be a podcastben.
SB: Igazából témák felé próbálunk nyitni. Most kétfajta koncepciónk van, hogy milyen irányban, milyen koncepció mentén kéne a vendégeinket meghívni. Az egyik az, hogy minél változatosabb korszakoknak a kutatóit mutassuk be. A másik pedig az, hogy igyekezzünk nyitni vidéki kutatók felé, akiknek a kutatásai nem feltétlenül kapcsolódnak az ELTE-hez, mert a vidéki hallgatók és kutatók eddig nagyon-nagyon alulreprezentáltak voltak a vendégeink között. Egyébként az is előfordul, hogy ajánlásokat kapunk. Nem olyan régen kutatók maguk jelentkeztek, hogy szívesen jönnének a podcastben beszélni a kutatásukról. Ez nekem például nagyon szívet melengető esemény volt. Szeretnénk valamelyest aktuálisak lenni, ugyanakkor nem feltétlenül szeretnénk az éppen az országos sajtó fókuszában levő témákat feldolgozni. Az a cél, hogy egy saját koncepció koncepciót tudjunk követni.
PB: Olyan vendégeket is szeretnénk meghívni, akik adott esetben nem régészek, de valamilyen szinten kötődnek a régészethez a munkájuk kapcsán. Alkotóművészek, képzőművészek stb.
Mennyi felkészülést igényel egy ilyen interjú?
SB: Nagyon változó. Az elején volt, hogy akár nettó két napot is azzal töltöttem, hogy felkészüljek egy epizódra. Viszont az a tapasztalatom, hogy minél többet készülök rá, annál kevésbé tudok naiv kérdezőként ott ülni, ez viszont már az érthetőségét veszélyezteti az epizódnak, mert nehezebben tudom úgy föltenni a kérdéseket, hogy tényleg a közönséget képviseljem. Ezért manapság már egyre kevesebbet készülök. Igyekszem úgy ráfordulni a beszélgetésekre, hogy inkább azt gondolom át, hogy engem az adott pillanatban meglevő tudásom alapján mi érdekelne a legjobban ennek a korszaknak a kapcsán vagy az adott kutató kutatása kapcsán.
Fontos szempont egy interjú előkészítésénél, hogy mennyire jó előadó az interjúalany?
PB: Ez egy nagyon fontos kérdés szerintem abból a szempontból, hogy kik jöhetnek szóba.
CsR: Vannak ugye olyan kutatók, akik nem a legizgalmasabban adnak elő, ez tény. Viszont általában egy kötetlenebb beszélgetésben ők is sokkal közvetlenebbek az emberrel, és sokkal inkább előveszik ezt a humorosabb, emberi oldalukat, mást, mint amit az előadásokon megismer az ember.
PB: Az arany középutat kell megtalálni a vendégválasztás terén, ez eddig szerintem jól működött.
Külföldi kutatókban gondolkoztok esetleg?
SB: Felmerült már, hogy nyissunk ilyen irányba, de ahogy bejött a járványhelyzet, lemondták a konferenciákat, így egyre kevésbé van lehetőségünk arra, hogy külföldi kutatókat megszólítsunk. Nem zárkózunk el a gondolattól, de nem ez a törekvésünk ebben a pillanatban. Azt gondolom, hogy még bőven van megszólítatlan kutató a magyar régészetben, úgyhogy én azt gondolom, hogy előbb nekik kéne lehetőséget adni, és aztán esetleg nyitunk majd külföld felé is.
Mondtátok, hogy vegyes korszakokkal próbáltok foglalkozni, és igazából az egyetem alatt is teljesen különféle korszakra specializálódtok. Gondolom, akkor hallotok számotokra is érdekes és új dolgokat az Ásatalk adásaiban. Személy szerint nektek melyik volt a legérdekesebb felvétel?
GV: Nekem az egyik szívem csücske– ha jól emlékszem, a második rész – a
Dr. Kalla Gáborral készült beszélgetés, amikor a műkincskereskedelemről volt szó. Ez egy olyan téma, amiről tudjuk, hogy létezik, de valójában semmi többet. Én, mint halandó, nem tudok róla semmit. És a tanár úrral egy nagyon izgalmas beszélgetés kerekedett arról, hogy ez mennyire sokrétű probléma, és mesélt arról, hogy az illegális műkincskereskedelem mekkora károkat okoz a közös kultúránknak.
PB: Nekem a korszak miatt is a Vér Ádámmal felvett epizód a kedvencem, ahol az ókori Mezopotámiáról beszélgettünk, meg a szövegeikről. Ádám próbált tesztelni minket, hogy mekkora a tűréshatárunk a pajzánabbnál pajzánabb ékírásos szövegek kapcsán, és hát nem bírtuk ki sokáig Bencével.
SB: Én is nagyon szívesen emelném ki Vér Ádámot, de ha már úgyis szóba került, akkor én talán inkább a Türk Attilával felvett epizódot említeném. Türk Attilát egy nagyon-nagyon fölkészült és nagyon jó előadónak tartottam már azelőtt, hogy ebbe az Ásatalk történetbe bekerültem volna. Nagyon nagy élmény volt vele beszélgetni a honfoglalást megelőző magyar történelem régészeti kutatásáról.
CsR: Nekem a szívemhez legközelebb a Hajdu Tamással felvett rész áll, ez lesz majd a kutatási területem is, ha minden jól alakul. Azt gondolom, hogy az antropológia és az archeogenetika kicsit alul van reprezentálva a régészetben, legalábbis most kezd feltörekvő pozícióba kerülni, és ezért ez egy nagyon jó ismeretterjesztő beszélgetés volt szerintem mindenki számára, akár a szakmában, akár azon kívül.
Várhatók változások a műsorban?
PB: Mostanában a műsor szerkezetében lesznek változások, megpróbáljuk szétbontani az adásokat, lesznek olyan részek, ami nem csak a szakmának szól, hanem az érdeklődőknek is, és lesznek olyan epizódok is, amikben jobban belemegyünk a régész szakmába.
Mit szólnátok, ha mondjuk a régészet népszerűsítése címén kis ötperces zanzákat kivennénk egy ilyen podcastből, és mondjuk iskolákba elküldenénk? Mennyire idegen tőletek ez a típusú felhasználás?
CsR: Szerintem ez egy nagyon jó ötlet lenne. Van egy öcsém, és ahogy látom, hogy milyen történelem óráik vannak, ez mindenképpen pozitívum lenne számukra.
SB: Annál is inkább, mert a középiskolai történelemoktatásban annyira alulreprezentált adott esetben az őskornak, a magyarországi őskornak az oktatása vagy szerepeltetése, de akár az antik világnak vagy a népvándorlás korának a bemutatása is. Én azt gondolom, hogy ez mindenképpen előremutató lenne. Már csak azért is, mert a régészet iránt az érdeklődést minél fiatalabb korban kell elkezdeni nevelgetni ahhoz, hogy a felnőtt életben egy ember szeretettel forduljon a kulturális örökség vagy a történelemnek ehhez a talán kevésbé ismert oldala felé.
Záró kérdésként az érdekelne, hogy kinek ajánljátok az Ásatalk podcastet?
SB: Mindenkinek ajánljuk, aki elgondolkodott már azon, hogy egy régész mivel foglalkozik, hogyan gondolkodik, milyen kérdések foglalkoztatják és mit talál lelkesedésre alkalmasnak a saját szakterületében.
PB: Én minden történelem iránt érdeklődőnek ajánlanám, illetve olyanoknak is, akik régészek szeretnének lenni, és bele szeretnének nézni ezen a podcasten keresztül, hogy ez a szakma miről szól.
Az Ásatalk
Spotify,
Facebook és
Instagram oldala.
