Részvétel a szociolingvisztikai kutatásban

A tanulmány a részvételi megközelítésmód szociolingvisztikai érvényesítésének eddigi gyakorlatát és lehetőségeit tekinti át. Ugyan a beszélők bevonása a saját nyelvi gyakorlataik kutatásába a szociolingvisztika kezdeteitől fogva központi jelentőségű, a társadalomtudományokkal ellentétben a nyelvészek mégis ritkán foglalkoznak a kutatási folyamatba bevonódott beszélők részvételével kapcsolatos kérdésekkel.

A tanulmány áttekintést nyújt arról, hogy miként és milyen hatással vesznek részt az érintett, de nem kutatói hátterű beszélők a szociolingvisztikai kutatások különböző irányzataiban, valamint arról, hogy kiket és miként érint a bevonódás és elköteleződés a körükből. A tanulmány rámutat az érintett beszélők nyelvi szakértelmének jelentőségére, amely leginkább a nyelvről való mindennapi beszédben nyilvánul meg, valamint annak a kapcsolatnak a jelentőségére, amely a nyelvről való tudás létrehozása és a társadalmi egyenlőtlenségek között jön létre.

A szerzők amellett érvelnek, hogy a mindennapi nyelvi szakértelem és a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggése csak erősen lokalizált kontextusokban értelmezhető,

amelyeknek az eltérő értelmezései és konceptualizációi teremtik meg, de egyben korlátozzák is a társadalmi átalakulás lehetőségeit.

A nyelvi szempontból jelentős részvétel fokozására irányuló törekvések igen sokféle területen jelennek meg, ilyenek például az online kommunikáció, a politikai döntéshozatal demokratizálása vagy a társadalmi igazságosság kutatása. Ha a szociolingvisztika hozzá kíván járulni ezekhez a fejleményekhez, akkor – írják a tanulmány szerzői – nemcsak az a fontos, hogy teret adjunk a helyi nyelvi szakértelemnek és az ezen alapuló közös tudás létrehozásának az emberi kommunikáció kutatásában, hanem arra is érdemes törekednünk, hogy az újonnan keletkező tudás átalakító hatással legyen minden érintett és elkötelezett résztvevőre.

Ez a hatás a kutatás demokratikus folyamataiban és azokon túl is érvényesülhet. A közös kutatási tevékenységeknek elsősorban mégis az érintettek lokális igényeit kell szolgálniuk. Ebből adódóan nincs szükség nagy elméletre vagy univerzális módszertanra a részvételi kutatásban, de szükséges támaszkodni a helyi tudásra és nyelvi szakértelemre. A tanulmányt záró gondolat szerint éppen ezáltal lehet a kritikus, reflektív és felelősségteljes részvételen alapuló szociolingvisztika képes arra, hogy a beszélők széles köreinek társadalmi, kulturális és nyelvi igényeit a kutatás részévé tegye.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.