Ritka szarmata éremutánzat ólom medalionja egy hódmezővásárhelyi sírból

A 47-es út Hódmezővásárhelyet elkerülő szakaszainak 2016–2017-es építéséhez kapcsolódóan több homokbányát nyitottak az útépítéshez szükséges töltésanyag kinyerésére, ahol az útépítésekhez hasonlóan, megelőző feltárásokat végeztek. Így történt ez a városközpontól mintegy 5 km-re keletre a vasút mellett elhelyezkedő XIII. homokbánya, Aranyági-halom lelőhelyen is, ahol a terepbejárások csak szórványos felszíni leletanyagot találtak. A geofizikai felmérések már intenzívebb nyomokat mutattak, amiről az ásatás során kiderült, hogy egy szarmata temetőt takar. A 2018–2019-ben folytatott ásatásokkal együtt összesen 626 sír került elő, így ez a madarasi után a második legnagyobb sírszámú szarmata temetkezőhely hazánkban.

Jelen cikk csak egy sírral foglalkozik (OBJ 65), amelybe egy juvenis nőt a jobb oldalára fordítva, zsugorított pozícióban helyeztek el. A délkelet-északnyugati tájolású téglalap alakú (177 × 66–79 cm és 15–18 cm mély) gödörben bolygatatlanul talált nőnek pusztán két melléklete volt: egy bronz fülbevaló az arccsont alatt, és egy ólom medalion a koponya és az alsó állkapocs találkozása mellett.

 
Szarmata női sír (OBJ 65) zsugorított pózban Hódmezővásárhely Aranyági-halom temetőjében

A meglehetősen rossz állapotban fennmaradt, 22 mm átmérőjű medaliont ólomból öntötték egy darabban a fülével együtt. Mindkét oldalát gyöngysor keretezi, amelyből kör alakú tagok nőnek ki, amelynek többsége már elveszett. A medalion a hátoldal felől enyhén meghajlott, feltehetően még a sírba helyezés előtt. Az előlapon egy balra néző diadémos büszt látható, amely nem középre van helyezve, hanem a tekintet enyhén felfelé néz, a fejtető 2 óránál található. A nyak lapos vízszintes vonallal jelzett vállban végződik, amelyek merőlegesek a medalion fülére. A hátlap alsó részén egy holdsarló látható, felette több csillag félkör alakba helyezve, egy nagyobb központi csillaggal. A fül hat darab függőleges szalagból áll, amelyen még az öntési sorja is megmaradt.

Hold és csillag hátlapos ólom medalion a hódmezővásárhelyi sírból (fotó: Linczer-Katkó Izabella)

A lelet helyes értelmezésében a korábban publikált, Martfűn fémkeresővel talált darab ad támpontot, egy további nyíregyházi példány közöletlen. A martfűi és hódmezővásárhelyi példány, a régebbi 24 mm, ám az nem hajlott meg, és ábrázolásaikat tekintve is szinte teljesen megegyeznek. Ezek alapján feltételezhető, hogy időben nagyon közel egymáshoz készültek, valószínűleg ugyanazon mester által. Legnagyobb különbség, hogy a martfűi példány portréja nem néz fel. Az ilyen ritka, az ég felé tekintő portré I. Constantinus pénzein jelenik meg 324-től arany, ezüst és bronz címleteken egyaránt, amelyet aztán fiainak is veretett. Ugyanekkor vezeti be a diadémot is, egy széles sima szalag formájában, amelynek gyökerei egészen a hellenisztikus uralkodókig nyúlik vissza. A hódmezővásárhelyi medalion pusztán annyiban különbözik ettől, hogy vállak is megjelennek, valamint a portré balra néz, amely általános a szarmata éremutánzatoknál.

A martfűi ólom medalion

A szarmata éremutánzatok érdekes csoportja a hold és csillag hátlapos veretek, amelyek szinte kizárólag bronzból készültek. A római előképen alapuló darabok minden bizonnyal apotropaikus funkciót töltöttek be, mivel mind vagy lyukaszott vagy fülezett, vagyis viseletre szánták őket. Feltehetően hasonló szereppel bírhattak a szarmaták által kedvelt lunulák is, amelyek együtt nem fordultak elő, így minden bizonnyal felcserélhetőek voltak. A több mint ötven példány közül az ismert lelőhelyek koncentrációt mutatnak a Közép-Tisza-vidéken, ill. Baja mellett a Dunánál. Magyarországon kívül Észak-Szerbiából, Lengyelországból és Nyugat-Ukrajnából ismerünk még ilyen utánzatokat.

A hold és csillag hátlapos szarmata éremutánzatok elterjedése a Kárpát-medencében (fehér: ólom medalionok; sárga: nagy középső csillaggal, körülötte (fél)körívben elhelyezett felirattal; piros: egyéb típusok)

Az imitációk egy csoportja, amelynek hátlapján egy központi nagy csillag köré (fél)körben elrendezett pszeudokörirattal, nagy hasonlóságot mutat az ólom medalionokkal. Elképzelhető, hogy köztes fázisként a római VOT és koszorús 4. századi római érmek is szerepet játszhattak, amelynek másolására szintén van adatunk. A központi csillagos csoport előlapján sokszor megfigyelhető az előlapon a portré fölötti betűk elfektetése helyhiány miatt. A nem megtört körirat viszont a caesarokra jellemző a késő római érmeknél. Elképzelhető tehát, hogy a szarmaták inspirációjául 320 és 324 között I. Constantinus és I. Licinius gyermekei számára vert koszorús hátlapos veretek szolgáltak.