Rovásírásos emlékeink mint nyelvemlékek - 12. előadás
2014. május 14.
ELTE BTK A/336.
2014. május 14. -
ELTE BTK A/336.
A magyar nyelv története során többször feledésbe merült, majd újjáéledt rovásírás, illetőleg az ezzel az írástípussal lejegyzett (különösen korai) nyelvemlékeink diszciplináris tekintetben a magyar nyelvtörténet, általánosságban véve pedig a magyar örökség részét képezik. Az előadássorozat a hazai kutatók eredményeit, véleményét, megfontolásait kívánja az egyetemi hallgatóság, illetve a téma iránt érdeklő szélesebb közönség elé tárni. A 13 előadásból álló sorozat előadói olyan szakemberek, akik tudományos módszertannal közelítve érdemben foglalkoztak a rovásírásos emlékek nyelvi, néprajzi, régészeti és történelmi összefüggéseivel.
A sorozat tizenkettedik előadását 2014. május 14-én Sándor Klára, a Szegedi Tudományegyetem docense tartja „Mítoszok, hiedelmek és problémák a székely írás kutatásában” címmel. A székely írás mai, elsődlegesen szimbolikus használata polarizálja a közbeszédet, ez nehezíti azt, hogy a nem szakemberek eligazodjanak a székely írással kapcsolatos kérdésekben. A polarizált közvélemény ellentétes mítoszokat alakít ki: vannak, akik a világ legősibb írásának tartják, mások megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezett a 15. század előtt. Nemcsak a közbeszédben, hanem időnként tudományos igényű kézikönyvben is hiedelmeket olvashatunk róla, a közismert internetes forrásokban ellenőrizetlen információk és megalapozatlan magánvélemények forognak azt a látszatot keltve, mintha valamiféle konszenzus eredményeképp kerültek volna oda. Az előadás a leggyakrabban emlegetett mítoszok és hiedelmek bemutatása után azokat a problémákat, amelyekkel a székely írás kutatása közben szembesülünk.