Szalay László születésének 200. évfordulója
04/18
2013. április 18.
Fiumei úti sírkert
04/18
2013. április 18. -
Fiumei úti sírkert
2013. április 18-án ünnepeljük Szalay László születésének 200. évfordulóját. A jeles alkalomból a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság megemlékezést szervez az államférfi sírjához, a Fiumei úti sírkertbe (Jobb fal mellett – 134. sírbolt), ahol Dr. Zlinszky János volt alkotmánybíró, jogászprofesszor, Bizottságunk elnökhelyettese fog köszöntőt tartani és Dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója fog emlékbeszédet mondani.
Szalay László (1813-1864) jogász, publicista, szakíró, történész, politikus, tudományos szervező, egyszóval polihisztor volt. Költőként indult, sikerei ellenére azonban a jogász pályát választotta. Kölcsey Ferenc mellett volt joggyakornok. Az 1830-as évekre elismert jogi szakíró, liberális publicista vált belőle. Eötvös József baráti köréhez tartozott, a reformellenzék centralista csoportjába. 1836-tól az MTA, 1837-től a Kisfaludy Társaság tagja. Részt vett számos jogszabály kidolgozásában. A Pesti Hírlap tudósítója volt, majd Kossuth Lajostól ő vette át az újság szerkesztését. Az 1848/49-es szabadságharc idején Deák Ferenc igazságügyi minisztériumában osztályvezetőjeként dolgozott, majd Magyarország követeként tevékenykedett. A szabadságharc leverése után az emigrációban a történelemtudománynak szentelte életét. Legfőbb műve a 27 kötetes Magyarország története. Munkái által a magyar történelemtudomány egyik megalapozójává vált. Hazatérése után, 1861-től megválasztották Pest város lipótvárosi kerületének országgyűlési képviselőjének és ugyanettől az évtől haláláig az MTA főtitkári szerepét is betöltötte.
Szalay László a XIX. század jelentős magyar személyisége volt, azonban napjainkra méltatlanul eltűnt a neve a köztudatból. Ezért a főhajtás mellett a Bizottság célja, hogy Szalayt minél több emberrel ismertesse meg.
Szalay László (1813-1864) jogász, publicista, szakíró, történész, politikus, tudományos szervező, egyszóval polihisztor volt. Költőként indult, sikerei ellenére azonban a jogász pályát választotta. Kölcsey Ferenc mellett volt joggyakornok. Az 1830-as évekre elismert jogi szakíró, liberális publicista vált belőle. Eötvös József baráti köréhez tartozott, a reformellenzék centralista csoportjába. 1836-tól az MTA, 1837-től a Kisfaludy Társaság tagja. Részt vett számos jogszabály kidolgozásában. A Pesti Hírlap tudósítója volt, majd Kossuth Lajostól ő vette át az újság szerkesztését. Az 1848/49-es szabadságharc idején Deák Ferenc igazságügyi minisztériumában osztályvezetőjeként dolgozott, majd Magyarország követeként tevékenykedett. A szabadságharc leverése után az emigrációban a történelemtudománynak szentelte életét. Legfőbb műve a 27 kötetes Magyarország története. Munkái által a magyar történelemtudomány egyik megalapozójává vált. Hazatérése után, 1861-től megválasztották Pest város lipótvárosi kerületének országgyűlési képviselőjének és ugyanettől az évtől haláláig az MTA főtitkári szerepét is betöltötte.
Szalay László a XIX. század jelentős magyar személyisége volt, azonban napjainkra méltatlanul eltűnt a neve a köztudatból. Ezért a főhajtás mellett a Bizottság célja, hogy Szalayt minél több emberrel ismertesse meg.
